Nemrég még Pásztorékkal készített „felnyaló” interjúkat, most pedig az MNT alelnöke lett
A Magyar Nemzeti Tanács második rendes ülésén hétfőn elsőként a tanács alelnökét választották. A tisztségre Hajnal Jenő elnök Erdődi Edvina újvidéki jogászt (Magyar Összefogás) jelölte, majd meg is szavazták.
Edvina alkalmasságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még néhány hónappal ezelőtt a VMSZ elnökével készített interjút. A jogász diplomával rendelkező újdonsült MNT-alelnök tevékenysége nagy részét eddig is a VMSZ-es pártkötődés jellemezte, tehát Erdődi Edvina nem kevesebbet köszönhet a pártnak, mint felnőtt korában szinte minden asztalra tett kenyeret.
Edvina neve megtalálható a VMSZ-es gyűlölet- és bosszúportál a joreggeltvajdasag.com impresszumában is. A politikai ellenfelek bemocskolása és Paskó atya internetről összelopott receptjei mellett a portálon megjelent Edvinának több alákérdezős interjúja is Pásztor szeniorral (ITT és ITT) és Pásztor juniorral is. De ha a többi interjúit is végigolvassuk, kiderül, hogy a tolla szinte csak akkor forog, ha az interjúalany tagja vagy erősen kötődik a VMSZ-hez.
Edvina a VMSZ-es pártkönyvecskéjét 2011-ben szerezte, a diplomáját egy évvel később.
De nem csak a VMSZ felé elkötelezett, hiszen az MNT mellett máshol is alelnöki szerepkört tölt be. A Vajdasági Magyar Ifjúsági Központnak (VMIK) is az alelnöke. Ez az a szervezet, amelyet a Fidesz pártalapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány is finanszírozott. A VMIK elnöke egyébként Edvina párja, Kovács Birkás Zsolt, aki mellesleg a VMSZ-hez „semmiképpen sem köthető” Európa Kollégiumban dolgozik.
Edvina emellett „a VMSZ-hez szintén egyáltalán nem köthető és semmiképpen sem a VMSZ pártlapjaként működő” Magyar Szó Lapkiadó Kft. munkatársa. 2016 óta pedig a Tartományi Választási Bizottság állandó tagja, ahová a VMSZ delegálta.
A frissen megválasztott MNT-alelnök ily módon mind Szabadka, mind Budapest, mind pedig Belgrád felé politikailag elkötelezett, lojális és fogott fiatal politikus.
Az ilyen pályafutások miatt választotta oly sok fiatal a külföldre költözést, hiszen ami Edvinának belefért, az sok fiatalnak mézzel bekent béka formájában sem ment volna le a torkán.
De míg egyikükből a délvidéki közélet meghatározó eleme lett, addig azok a délvidéki magyar fiatalok kényszerültek elhagyni a szülőföldjüket, akiknek a gerince nem engedte az ilyen karrieralapú politikai mélyre hajlásokat.
Amíg a szerbiai magyar politikai közéletben olyan személyeket hoznak pozícióba, akiknek fogalmuk sincs a délvidéki realitásról, a párttagságon túlmutató piaci versenyről, a „preko veze” túloldalán található világról, addig nem várhatjuk el, hogy ők szorítsák vissza a délvidéki magyarság elfogyását. Hiszen ők a megteremtői annak a szorító légkörnek, amelyre oly sok fiatal a zsebében lapuló útlevéllel válaszolt.
