Csak a „csoda” segíthet a délvidéki magyarokon
Megtartotta alakuló ülését a november 4-én megválasztott Magyar Nemzeti Tanács (MNT). az alakuló ülést követően sor került a tanács első rendes ülésére is, amelyen mgr. Hajnal Jenőt, aki az előző összetételben is ezt a tisztséget látta el, megválasztották elnöknek – Jerasz Anikó javaslatára, aki az előző összetételben a testület Végrehajtó Bizottságának elnöke volt.
A 35 tagú MNT munkájában a következő négy évben a VMSZ/BMC vegyes-párt Magyar Összefogás választási jelöltlista 30 és a Magyar Mozgalom–Zsoldos Ferenc jelöltlista 5 képviselője vesz részt.
Az új összetételben is többségükben vannak a haladó VMSZ tagok, köztük azok, akik az előző mandátumban nem szerepeltek. A Magyar Összefogás listáján a tanácsba bejutott 30 személy között alig akad olyan – a korábbi összetételben is részeseken kívül –, akik a közéletben ismertek lennének, még kevesebben pedig a nemzeti kisebbségi jogokért való kiállásukkal szerezek volna nevet maguknak. Vélhetően a java részük azzal se nincsenek teljesen tisztában, hogy milyen felelősséget vállaltak magunkra.
Az MNT összetétele tipikus példája annak, hogyan lehet valakiből tisztségviselő, csupán annak alapján, hogy a véemesz tagja. Hajnal Jenő sem képez kivételt ez alól. Mivel érdemelte meg az újraválasztást? A VMSZ támogatásával! Ismereteim szerint még az MNT négy éves munkájáról sem készített jelentést, csupán a 2014-16-os időszakra vonatkozóan. Az általa vezetett MNT többnyire „a magyarországi pénzek leosztásával” és „a pártalapú foglalkoztatás visszahonosításával” foglalkozott, aminek hátrányos következményei vannak és lesznek.
De még ha ettől eltekintünk is, Hajnal Jenő akkor sem érdemelte meg az újraválasztást. A testület munkáját, sem a szakszolgálatát irányítani nem tudta. A közösség számára fontos kérdések megvitatását pedig nagy ívben kerülte, többnyire azzal az indoklással, hogy „nem tartozik az MNT hatásköre alá.” Ez mellet, folyamatosan a véemesz szócsöveként lépett fel. Négy év sem volt elegendő számára, hogy rájöjjön: Ezt a tisztséget nem rá szabták. Jövőre pedig nyugdíjba kellene vonulnia.
Hajnal a székfoglaló beszédében is csak szólamokat hangoztatott, mind amilyenek „az újrateremtés”, az „előrehaladás” a „továbberősödés”. A közösségi jogok érvényesítésért való küzdelmet egy szóval nem említette, hogy a magyar autonómia megvalósítását ne is említsem.
Az MNT régi/új elnöke „az együttműködésnek a megosztottsággal szembeni fontosságát hangsúlyozta, kiemelvén: az MNT munkája során támasz a megosztottság helyett csakis az együttműködés, az öntámasz a megosztottság helyett csakis az együttműködés, az önös magánérdekek érvényesítése helyett pedig a közjó szolgálata, a közös kisebbségi nemzeti ügyek erős és hatékony képviselete lehet” – mégpedig az ő elképzelése szerint. Ez pedig láttuk hogyan (nem) működött az elmúlt négy évben.
Sehogyan nem látszik megvalósulni meg a Magyar Nemzeti Tanácsnak, mint a magyar közösség parlamentjének elképzelése. A jelekből ítélve, figyelembe véve azt is, hogy Hajnal az eddigi politikájának a „folytonosságát” hangoztatta, sajnos újabb négy elveszte(gete)tt év előtt állunk!
„Valósuljon meg a csoda” – mondta az egybegyűltek előtt mondott beszéde végén Hajnal. Ezzel az MNT-vel valóban csak a „csoda” segíthet rajtunk!
