Pásztor Bálint és a „vágyálom”
A nemzetiségi hovatartozásuk bejegyeztetésével az anyakönyvi kivonatba a magyarok akár előnyt is élvezhetnek majd a munkaerőpiacon – mondta Pásztor Bálint a Pannon TV Közügyek február 5-ei műsorában.
Könnyebben juthatnak munkához a képzettséggel rendelkező személyek, amennyiben visszavonják a létszámstopot Szerbiában – hangzott el a műsorban.
„A magyarsághoz tartozás előnyt jelent, hiszen a törvénymódosításoknak köszönhetően az állami hivatalnokok esetében a tartományi és önkormányzati hivatalok esetében, vagy a közszolgálatok, vagy az állami ügynökségek esetében is, amennyiben egy pályázatra jelentkezik egy magyar és egy szerb, hogy leegyszerűsítsük és saját magunkra alkalmazzuk a példát, és azonos képesítéssel rendelkeznek, akkor a magát magyarnak vallót kell előnyben részesíteni és őt kell alkalmazni. Tehát ilyen szempontból az utóbbi években sikerült azt elérnünk, hogy a részarányos foglalkoztatás ne csak valamilyen vágyálom legyen, hanem beépüljön a szerbiai jogrendbe” – magyarázta az ifjabbik Pásztor a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) köztársasági parlamenti képviselője, a párt elnökségének tagja, újabban a jogtudományok doktora (is).
A részarányos foglalkoztatás – ami alatt a nemzeti kisebbségek tagjainak a lakosságban való részvételükkel arányos foglalkoztatását értjük az állami szervekben és a közszférában, illetve általában a dolgozók között – a tartományban soha sem valósult meg. Az utóbbi években pedig – amióta a haladó VMSZ a hatalomban részes – a foglalkoztatottak nemzeti aránya még tovább romlott.
A magyarok a tartományi szervekben most már mindössze 5,05 százalékban vannak jelen a lakosságban való (a 2011. évi népszámláláskori) 13 százalékkal szemben. 2015-ben ezekben a szervekben a magyar foglalkoztatottak száma még 6,14 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy a „részarányos” foglalkoztatás” nem hogy nem valósul meg, hanem az arányok folyamatosan rosszabbodnak.
Az ifj. Pásztor az említett TV műsorban valójában megismételte/felmelegítette amit „a tartományokban és önkormányzatokban foglalkoztatottakról szóló törvényről” 2016. március 1-jén folytatott általános parlamenti vita során mondott, aminek aztán semmilyen pozitív eredménye a magyarságra nézve nem lett.
| A politikusnak nevezett Pásztor Bálint 1979. január 3-án született Szabadkán. Egyetemi oklevelet 2002 februárjában a Belgrádi Egyetem Jogtudományi Karán szerzett. 2011 októberében ugyanezen a karon mesterfokozatot szerzett, alkotmányjog tudományos szakterületen. 2018. szeptember 29-én, a Belgrádi Egyetem Jogtudományi Karán, megvédte A parlament törvényhozási funkciójának korlátai a modern államban című értekezését, amivel elnyerte a jogtudományok doktora tudományos fokozatot.
Az ifjú Pásztornak – aki 2002 és 2009 között a Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának elnöke, 2007-től pedig köztársasági parlamenti képviselő – csaknem tíz évre volt szüksége, hogy mesterfokozatot szerezzen, további csaknem hét, összesen pedig 16 év után szerezte meg a doktori címet – a képviselői fizetés mellett. Mondhatni nem kapkodta el, de viszont biztosította magát arra az esetre, ha kibukik a politikából. Érdekes lenne tudni, hogy a doktori tézise mennyiben segítette a jogtudomány fejlődését, és hogy milyen tudományos munkákat publikált eddig. |
Varga László, a VMSZ volt köztársasági képviselője, aki – miután kizárták a VMSZ-ből, 2015. december 29-én kilépett a párt köztársasági parlamenti frakciójából –, erről a törvényről a következőket írta:
– A Kormány a mai napon egy olyan, működésképtelen jogi megoldást fogadtatott el a Vajdasági Magyar Szövetséggel, amelyet a magyar közvélemény számára újabb sikerként igyekeznek eladni, ugyanakkor a közszférabeli részarányokra semmilyen kihatással nem lesz.
A gyakorlatban alkalmazhatatlan törvényi rendelkezés lényege, hogy egy kormányrendelet előírja majd, hogy – amikor munkaviszony létesítésre kerül sor a tartományi vagy helyi önkormányzati szervekben, és a pályázatra jelentkezik egy szerb nemzetiségű és egy kisebbséghez tartozó, azonos képesítéssel rendelkező jelölt – akkor a kisebbséghez tartozó jelentkezőt kell előnyben részesíteni és vele kell munkaviszonyt létesíteni.
Azért működésképtelen és alkalmazhatatlan ez a jogi mechanizmus, mert a nemzeti hovatartozásáról az Alkotmány értelmében senki nem köteles nyilatkozni. Ebből következik, hogy aki nem nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, azt nem érheti semmilyen hátrány a közszférabeli munkaviszony létesítése során, aki pedig nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, az nem élvezhet semmiféle előnyt. A gyakorlatban – amennyiben egy, a nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozó szerb nemzetiségű jelentkező helyett, a pályázati bizottság egy, a nemzeti hovatartozásáról nyilatkozó kisebbségi pályázót részesít majd előnyben – a munkaviszony létesítéséről szóló döntés egészen biztosan meg fog bukni a bíróságon.
Vargának ehhez a megfogalmazásához ezt lehetne még hozzáfűzni: A jelenlegi (radikálisokból lett haladókból, szocialistákból és véemeszesekből álló) hatalmi koalíció – a politikai beállítottság folytán – nem olyan politikát folytat, amelyik a nemzeti kisebbségieket „akár előnyben” is részesíti. Ez a napi politikában is megnyilvánul(t).
Pásztor Bálintnak ebben a témában csak akkor szabadna újra jelentkeznie, amikor konkrét számadatokkal tudja igazolni, hogy javult a magyar foglalkoztatottak száma a közszférában!
A nemzetiségi hovatartozás bejegyeztetése az anyakönyvbe is csak lehetőség, amivel a szülők vagy élnek, vagy nem. Attól függően, hogy milyen – általában negatív – történelmi tapasztalatuk van a nemzeti hovatartozás nyilvántartásával kapcsolatban. Ha be is jegyeztetik a gyermek nemzetiségét, ahhoz hogy – Pásztor Bálint szerint – „a munkaerőpiacra” kerüljön, csaknem két évtizedre lesz szükség. Hányszor fognak addig még változni a jogszabályok és (reméljük) a képviselők? Addig pedig – VMSZ politikusai miatt – elfogynak a magyarok a közszférából. Ha ezt továbbra is (el)tűrjük!
Bozóki Antal
