Bővebben az inkontinenciáról
A vizeletvisszatartási nehézségeket a tünetek alapján öt csoportba sorolhatjuk, így beszélhetünk stressz, késztetéses, túlfolyásos, funkcionális vagy kevert inkontinenciáról.
Stressz inkontinencia
A stressz-inkontinencia jellemzője, hogy önkéntelenül kis mennyiségű vizelet távozik a hasban uralkodó nyomást hirtelen megemelő tevékenységek végzésekor, többek között köhögéskor, erőlködéskor, tüsszentéskor, nehéz tárgyak megemelésekor. Fiatal és középkorú nőkben ez a vizelet inkontinencia leggyakoribb formája.
Okozhatja a húgyúti záróizom meggyengülése, ami például szüléskor, medencekörnyéki műtétek után jelentkezhet, illetve a húgycső illetve a húgyvezetékek rendellenes elhelyezkedése. Menopauza után az ösztrogén hiány csökkenti a húgycső rugalmasságát a vizelet áramlásával szemben.
Férfiakban a stressz inkontinencia prosztataműtét után léphet fel, ha a húgycső felső része vagy a húgyhólyag nyak megsérül. Férfiakban és nőkben egyaránt ronthat a betegség állapotán az elhízottság, mivel így több teher nehezedik a húgyhólyagra.
Súlyos stressz-inkontinencia esetén szinte folyamatosan ürül a vizelet (ezt néha teljes inkontinenciának nevezik). Felnőttekben ez általában annak a következménye, hogy a húgyúti záróizom nem képes megfelelően bezáródni. Gyermekekben a születési rendellenesség is állhat a háttérben.
Késztetéses inkontinencia
Az inkontinenciának ebben a formájában hirtelen, intenzív vizelési inger jelentkezik. Ezt a beteg képtelen elnyomni, emiatt válik irányíthatatlan vizelettávozás. Egyes betegek a sürgető inger ellenére képesek a vizeletet átmenetileg visszatartani. Általában nagyon kevés idő van eljutni a mellékhelységig a „baleset” bekövetkezése előtt.
A húgyhólyag krónikus túlműködése – a húgyhólyag-túlműködés – időskorban gyakori, következményeként hirtelen, erős vizelési inger lép fel, valamint a betegnek gyakran kell vizelnie éjjel és nappal egyaránt.
Túlfolyásos inkontinencia
A túlfolyásos inkontinencia jellegzetessége, hogy akaratlanul, kis mennyiségű vizelet szivárog ki. Oka általában valamilyen elzáródás vagy a húgyhólyag gyenge izomösszehúzódása, amely miatt a hólyag ürülése nem teljes.
A visszamaradó vizelet miatt a húgyhólyag túltöltődik és megnagyobbodik. A húgyhólyagban levő nyomás addig emelkedik, míg kis mennyiségű vizelet ki nem tól nem csordul.
Több, az agyat, a gerincvelőt vagy az idegimpulzusokat befolyásoló gyógyszer (pl. az antikolinerg szerek és az ópiumszármazékok) korlátozhatja a húgyhólyag összehúzásait, és okozhat túlfolyásos inkontinenciát. A betegséget a húgyhólyagot bénító idegsérülés (neurogén hólyag) is kiválthatja. A cukorbetegség szintén túlfolyásos inkontinencia kialakulásához vezethet.
Funkcionális inkontinencia
A funkcionális inkontinenciáról beszélünk, ha a bevizelés azért alakul ki, mert a beteg valamilyen okból kifolyólag nem képes (vagy nem akarja) időben elérni a mellékhelységet. Leggyakoribb okok a mozgásképtelenséget eredményező tényező, egyfelől a szélütés vagy súlyos ízületi gyulladás, másfelől a szellemi teljesítményt érintő állapotok, például az Alzheimer-kór vagy a magasvérnyomás, a Parkinson kór által okozott demencia. Egyes ritka esetekben a beteg annyira depressziós vagy érzelmileg annyira lehangolt, hogy nincs kedve a mellékhelységbe menni.
Kevert inkontinencia
Kevert inkontinenciáról beszélhetünk, ha a vizelet inkontinencia több típusa egyidejűleg van jelen. A gyermeknél fennálló vizelet inkontinencia lehet például fejlődési rendellenesség és pszichés tényezők következménye. Egy férfinál előfordulhat egyszerre prosztata megnagyobbodásból származó túlfolyásos, valamint agyvérzésből eredő késztetéses inkontinencia. A kevert inkontinencia leggyakoribb formája a nőkben kialakuló késztetéses és stressz inkontinencia.
(WEBBeteg.hu nyomán)
