Hallatlan mesterkedések a PKB körül: Az arab vevők nyolcszor jobban jártak, mint bárki más?
Mint ismeretes, a szerb rezsim 2018-ban úgy döntött, a becsült érték feléért eladja az egyesült arab emírségekbeli Al Dahra gazdasági társaságnak a stratégiai jelentőségű PKB-t (Belgrádi Mezőgazdasági Kombinát).
Az illetékesek ezt a határozatukat azzal magyarázták, hogy nincs érdeklődés a PKB földjei és egyéb erőforrásai iránt, ezért fogadták el a „jóságos” arabok ajánlatát, akik 105 millió euróért vehették birtokba a kétszer annyit érő kombinátot.
Azóta kiderült, hogy a Vučić-rezsimmel kiválóan együtműködő arabok haszna még ennél is jóval nagyobb. Ilyenkor minden logikusan gondolkodó emberben felmerül a kérdés: vajon hány szerb politikus épülhetett be a hatalmas volumenű bizniszbe?
Lássuk röviden, miről is van szó.
A szerb állam ugyan eladta az Al Dahrának a PKB legnagyobb részét, de a földterületek töredékét mégis megtartotta magának. Aztán ezeket a „maradványokat” hektáronként 38 ezer euróért bocsátotta áruba. Összesen 55 hektáros földterületről van szó.
Összehasonlításként: az Al Dahrának 17 ezer hektárt adott el, mégpedig hektáronként mindössze 4 700 euróért, vagyis mintegy nyolcszor kisebb áron.
A fentiek tükrében az arabok úgy alakítják a markukban levő földek árát, ahogyan akarják.
A szerb állammal kötött szerződés értelmében az Al Dahra az első három évben az általa vásárolt föld tíz százalékát, pontosabban évente 1680 hektárt adhatott el harmadik személynek.
Ebben a 3 éves időszakban az arabok ugyan kötelesek voltak befektetni 30 millió eurót a PKB keretében zajló mezőgazdasági termelésbe. Azóta viszont
szabadon alakíthatják a kombinát és az ott dolgozók sorsát.
Egyes becslések szerint – ha az Al Dahra eladja az összes földet – a befektetett 105 millió euró plusz a beruházási költségek fejében legalább 190 millió euróhoz juthat, főleg miután kiderült, hogy a megmaradt termőföldeket a szerb rezsim
nyolcszor nagyobb összegért kínálhatta a potenciális vevőknek, mint amennyiért a többit feltálalta az araboknak.
(insajder.net és beogradski-glas.rs nyomán, fotó: agropress.org.rs)
