A koszovói szerbeknek jár az autonómia, a délvidéki magyaroknak pedig nem?
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) képviselője a szerb parlament Koszovóról tartott rendkívüli parlamenti ülésén „maximálisan” támogatta Aleksandar Vučić szerb elnök és a szerb kormány koszovói politikáját.
A(z ezúttal is) szerb nyelven elhangzott felszólalásban – hogy mindenki megértse – a I. junior Pásztor így fogalmazott: „Nyilvánvaló, hogy Aleksandar Vučić államfő harcol Koszovóért és az ott élő szerbekért, a VMSZ pedig támogatni fogja őt és a kormányt a nehéz döntések meghozásában”. Hogy melyek azok, vagy lesznek azok, azt csak találgatni lehet, de fontos hogy a VMSZ már előre támogatja azokat.
– Támogassák csak a projekteket, erősítsék meg a szerb közösséget Koszovóban, ez az érdeke Szerbiának, ez az érdeke az ottani közösségnek, ez az érdeke a vajdasági magyaroknak, és teljes egészében támogatjuk az ilyen jellegű politikát – mondta az ifjú Pásztor.
Szerinte „nem hasonlítható össze a koszovói szerb közösség helyzete a vajdasági magyar közösség helyzetével. Ennek pedig az oka az, hogy a vajdasági magyaroknak nem kell 2019-ben a biztonságukat félteni”. […] 0 nem mindig volt a helyzet ilyen, mint ma – tette hozzá.
„Megköszönte Vučićnak, hogy az iskolákban már öt diákkal is nyílhatnak magyar nyelvű tagozatok (az Igazság, az össztársadalmi érték című interjúban már az mondta, hogy „napjainkban két fővel is megnyitják az osztályokat”),továbbá háláját fejezte ki, amiért Vučićék nem gördítenek akadályt a Prosperitati Alapítvány támogatásai elé”.
A haladó véemesz újdonsült alelnöke beszédének teljes szövegét nem sikerült megtalálnom az interneten. A YouTobe-on, a VMSZ és a párthoz közeli Pannon RTV honlapján is csak 55 másodperces (beszéd)részletet lehet találni. Pedig érdekes/érdemes lett volna kordokumentumként is megőrizni, amely jól mutatja a VMSZ-nek a Szerb Haladó Párthoz és Aleksandar Vučićhoz való vazallusi viszonyát.
Az idősebb Pásztor (István), VMSZ örökös elnöke is, két nappal később, annak a hírnek kapcsán, hogy a ROSU koszovói különleges rendőri alakulatok éppen a szerb képviselőház ülésezése napján (május 27-én) – hivatalosan bűnözőket keresve – behatoltak mind a négy szerb község területére, a párthozúgyszintén közeli Szabadkai Magyar Rádióban nyilatkozott Koszovó ügyében: „A koszovói albánok azt hiszik, hogy mindent megengedhetnek maguknak”.
A VMSZ örökös elnöke elmondta: „azért támogatják az ország és Aleksandar Vučić szerb államfő Koszovóval kapcsolatos törekvéseit, mert a vajdasági magyarság azt, ami most zajlik, már megtapasztalta és átélte: „Azt, ami a szerbekkel Koszovó vonatkozásában történik, ami a szerb nemzettel történik, mi, magyarok száz évvel ezelőtt átéltük. Az, ami most ebben a pillanatban politika Szerbia vonatkozásában, Szerbia–Koszovó tekintetében, vagy pedig a szerb politikum szempontjából, az a mi számunkra történelmi tapasztalat. Azt gondolom, hogy ez az, ami feljogosít bennünket arra, hogy mondatokat fogalmazzunk meg.”
Az idézett megnyilatkozásokból már kikerekedni látszik a VMSZ koszovói politikája, de hogy a közvéleményben semmilyen kétely ne maradjon, a Magyar Szó, a VMSZ szócsöve, Igazság, az össztársadalmi érték címmel négyhasábos interjút is közölt Pásztor Bálinttal „a koszovói kérdés megoldásáról”. (Az interjú többnyire a szerb parlamentben elhangozott felszólalásának átmesélése.)
Annak ellenére, hogy Koszovó függetlenségét eddig a világ 193 független országa közül 102 ismerte el (köztük Magyarország is), és az ifj. Pásztor is beismerte, hogy „Szerbia 1999 óta képtelen befolyásolni a koszóvói helyzetet”, a koszovói szerbek még nem döbbentek rá, hogy „kisebbségben vannak Koszóvóban, a kisebbségi létet pedig sajátos nehézségek jellemzik”. Azt azonban nem részletezte, hogyan a képzelik el, hogy „Koszovó Szerbia része” maradjon, és hogyan lehet ezt megvalósítani?
Szerbia törekvései most „a koszovói szerbek megerősítésére irányulnak, megpróbálva autonómiát biztosítani számukra, és támogatni gazdasági, illetve egyéb projektumaikat – nyilatkozta Pásztor Bálint.Arról viszont nem szólt, ha a koszovói szerbeket megilleti az autonómia, akkor a vajdasági magyaroknak miért nem lehet autonómiája?
A Pásztorok beszéde alapján azt a benyomást kelti, hogy az őshonos vajdasági magyarok mintha valamiféle köszönettel tartoznának Aleksandar Vučićnak, akit „önkényuralkodónak” is neveznek, a nemzetközi és a belső jogszabályokból eredő jogainkért! Miközben a jelenlegi szerb hatalom alatt – (amelyben a VMSZ is részes) – a múlt század hetvenes–nyolcvanas éveiben kiteljesedett emberi és nemzeti kisebbségi jogok folyamatos nyirbálásának és szűkítéseinek vagyunk a tanúi.
Mégis, mi az amit Vučićnak köszönhetünk?
– az ország gazdasága 2018-ban, a „nyomor-index” szerint a 10. helyen van a világban;
– az ország több mint száz helységében 2018 novembere óta folynak a tiltakozások a jelenlegi hatalom ellen (amelyben Pásztor is részes);
– a Freedom House éves jelentése Szerbiát a „részlegesen szabad” országok közé sorolta;
– World Press Freedom készítette sajtószabadság 180-as ranglistán Szerbia a 90. helyen találta magát, ezzel az országot a „problémásak” közé rangsorolták, a helyzet pedig folyamatosan romlik;
– a magyar önkormányzati törekvéseke „adminisztratív autonómiára”zsugorították;
– magyar közösség népessége drámaian megfogyott, a számos magyar többségű falu nemzetiségi összetétele – a nemzetközi segítséggel is történő – más nemzetiségűek letelepedése által;
– a vajdasági magyar intézmények az anyaországi forint milliárdok nélkül már beomlottak volna;
– a VMSZ képviselői megszavazták a tartományi képviselőházi határozatot, miszerint Vajdaság napjaként ünneplik november 25-án, amikor 1918-ban Szerbiához csatolták a Délvidéket, kiemelt jelentőségű lett május 15-er is, mivel 1848-ban ekkor történt a Szerb Vajdaság kikiáltása a karlócai népgyűlést követően;
– számos községben, ahol a magyar nyelv is hivatalos használatban van, továbbra sem lehet a magyar nyelv szabályainak megfelelő kétnyelvű (szerb és magyar) anyakönyvi kivonatokat kapni;
– január 27-én a magyar diákokkal is ünnepeltették a pravoszláv „Szent Száva” ünnepet;
– Nagybecskereken „az I. világháborúban elesett katonák végső nyughelyét átruházták a temetkezési közvállalatra, amely ezt felszámolta és eladta a sírhelyeket”, stb.
A „legnagyobb magyar párt” által Vučićnak nyújtott „maximális” támogatása – az elmondottakból ítélve – az „adok-kapok” elven alapszik: Vučić nem akadályozza a magyarországi támogatásokat, befektetéseket, a véemesz pedig támogatja a politikáját. Miközben ez Szerbia érdeke is, mivel – forgalmi adó formájában – ezek jó része egyenest a szerb költségvetésbe folyik be.
A problémák közé tartozik az is, hogy a nemzeti kisebbségi jogok nem függhetnek egyetlen személytől, sem pártól, azzal szemben, ahogy azt a véemesz politikusai beállítani igyekeznek. Egyetlen politika sem tart örökké és a politikusok hatalma is véges, még ha a legnagyobb hatalommal is bírnak…
A politikában egyébként is – és ez már sokszor bebizonyosodott – téves valamely politikát, vagy személyt feltétlenül támogatni. Denis Diderot francia filozófus és író szerint „a jó és a rossz cél érdekében is vissza lehet élni a hatalommal”.
A nemzeti kisebbségi politizálásnak az alapköve kellene, hogy legyen: Szerbia nemzetközi kötelezettsége a nemzeti kisebbségek jogainak és identitása megőrzésének biztosítása, az éppen a hatalmat gyakorló párt(ok)tól és a szomszédos országokkal való kapcsolatok alakulásától függetlenül. Ez nem lehet semmilyen „adok-kapok” politika tárgya!
