Šajkača – A tradicionális szerb fejfedő, amely eredetileg a magyar honvédségnek készült

Tudta ön, hogy a tradicionális szerb katonai fejfedőt eredetileg magyar bakáknak tervezték, csak nem tetszett az osztrák császárnak? Íme a šajkača rövid története:

A sajkacsa neve a csónak szóból ered, jellegzetes formája miatt, mások szerint a név az anyaga, vagyis a “sajak”-ra utal.

A kalap egyben a szerb nemzeti fejfedő is, amelyet mindennapi életben viselt a falusi lakosság, közép-Szerbiában még ma is hordják. Valamint népszerű még különböző csetnik és nacionalista mozgalmak körében is. Anyaga a “sajak” gyapjúból készül,(magyar megfelelője a daróc vagy cákolygyapjú) és így nyáron és télben egyaránt kényelmes viselet, mivel tartja a fej állandó hőmérsékletét. Télen, az oldalakat le lehet ereszkedni a fülekre. Könnyen összehajtható, nem gyűrődik, ezért tudják hordani a zakó vagy az öv alatt is.

Interneten is megrendelhető

Leggyakrabban szürke színben készül, amely emlékeztet katonai jellegére, de akár más színű is lehet, kék vagy királykék.

A sajkacsa története 19. század közepéig vezet vissza, amikor az Osztrák Magyar Monarchia katonasága, mint ahogy a seregek szerte Európában, felismerték, hogy a színes és felcicomázott uniformisok nem praktikusak katonai célokra, nem felelnek meg a terep viszonyoknak, a víztől és a sártól nehézkessé és viselhetetlené válnak. Valamint az ellenség nagy távolságokról is felfedezheti őket, mivel nem nem olvadtak bele a környezetbe. Ezen hátrányokat felismerve az Osztrák-Magyar hadügy új egyenruhát terveztetett, és azonnal meg is varratott 100.000 komplett katonai ruházatot. A felszerelésben a sapka a sajkacsa volt. Azonban az új egyenruha nem nyerte el az uralkodó Ferenc József tetszését. A császár ezért új formatervet rendelt meg és a már elkészült megvarratott uniformisokat Szerbia vásárolta meg, az eredeti ár negyedéért.

Szerbia akkortájt, mint manapság is gyakran háborúzott és a mozgósításra való felhívást a falusi templomi harangok félreverésével hirdették. A gyors regrutálás érdekében a nemzeti hadsereg a polgárok között kiosztotta az uniformisokat, hogy otthonaikba tartsák azokat. A gyarló, páváskodó szerbek pedig szerették mutogatni a új egyenruháikat, ezért a katonai viselet részeit a mindennapi életben is elkezdték viselni. Az egyenruha egyben státusz szimbólum is volt, mert aki uniformisban járt arról tudni lehetett, hogy katona köteles, ami akkor(is) nagy dicsőségnek számított Szerbiában.

A közkatonai változat mellett létezik még egy tiszti sajkacsa is, amelyen egy díszzsinór van a szem felett.

pionir (úttörő) titovkában

A  sajkacsa a második világháború után már nem tartozott a katonai felszerelésbe. Lecserélték az úgynevezett “titovkára” amely Titóról a partizán vezérről és későbbi Jugoszláv államfőről kapta a nevét. A titovka nagyon hasonlít a sajkacsához, de átvette a szovjet csapatok második világháborúban viselt sapkájának formáját is.

A sajkacsa a délszláv háborúkban része volt a szerb hadsereg uniformisának, a Boszniai Szerb Köztársaságban a tisztek viselték.

Az utóbbi időben a sajkacsa kezd nemzetközi viseletté válni, ezt jól mutatja, hogy Kínában is gyártják belföldi eladásra, de szinte nincs olyan szeglete a szerb társadalomnak, amely ne viselné előszeretettel.

A sajkacsa kedvelőinek széles a tábora