A szerbiai és délvidéki növénytermesztés alkonya: alma Lengyelországból, uborka Spanyolországból…
Hihetetlenül hangzik, de igaz: a kiváló minőségű termőföld, a (viszonylag) kedvező klíma és a közismerten szorgalmas gazdák mellett Szerbiában és sajnos Délvidéken a bevásárlóközpontok és a kisebb boltok zöldségféle- és gyümölcskínálatának mintegy 60 százaléka külföldről származik.
Alma Lengyelországból, uborka Spanyolországból, bab Kirgizisztánból… És még sokáig sorolhatnánk ezeket a furcsa és lehangoló jelenségeket.
A szakemberek véleménye szerint a szóban forgó helyzetet számos tényező befolyásolja.
Egyesek szerint a termelők „nem készültek fel” a szabad kereskedelem íratlan és gyakran kegyetlen szabályaira.
Továbbá: egyértelmű, hogy a gazdákra cseppet sem hat serkentőleg a hozamok legtöbb esetben túlságosan alacsony felvásárlási ára, amely sok esetben a termelési költségek fedezéséhez sem elegendő.
Ugyanakkor a távoli országokból érkező gyümölcs és zöldségféle – a szállítási költségek és a vam mellett is – legtöbbször olcsóbb, mint a hazai kínálat.
Az elszegényedett lakosságot, amelynek minden dinár számít, nem nagyon érdekli, honnan származik a felkínált árú, csak legyen minél olcsóbb.
A hazai gyümölcs- és zöldségtermesztés alkonyához a szerbiai feldolgozóipar hanyatlása is jelentősen hozzájárult.
Emellett arról sem kell megfeledkezni, hogy a termelők egy része elavult technológiát alkalmaz, mert nincs pénzük jelentősebb korszerűsítésre. Az állam pedig nem segít.
Aligha vitatható, hogy a parasztemberek, csakúgy, mint a tisztességes polgárok zöme, egyre nehezebben élnek, anyagi és szociális helyzetük napról napra súlyosabb.
A mezőgazdaság említett ágazatának válsága is leginkább a felelőtlen és alkalmatlan haladó-szocialista-VMSZ-es hatalom „lelkén” szárad.
A fenti negatív tényezők és következmények felhalmozódása elsősorban az ő bűnük és az ő szégyenük.
(Alapinformáció: blic.rs, fotó: asinfo.info)
