Tehetség, ambíció és energia – Villáminterjú a szabadkai Kovács Tamással
Egy barátom hívta fel a figyelmemet egy fiatal szabadkai srácra, aki – elmondása szerint – amolyan mindenes. Tele tehetséggel, ambícióval és energiával. Aztán hallottam a nevét, de nem ugrott be semmi se. Gondoltam, megkeresem telefonon keresztül és kérek tőle egy időpontot egy villáminterjú elkészítéséhez. Készséges volt, habár jelezte, hogy az iskola és a próbák mellett nehezen találunk szabad időpontot. Magyaráztam, hogy ezt egy rövid kávé lehúzása alatt megejtjük. Aztán, amikor találkoztunk, rögtön kötni tudtam a srác arcát valamikhez: színmű, irodalmi verseny, focikupa, videóklipp… Láttam már korábban.
Kovács Tamás, 18 éves, Zentán született, jelenleg Szabadkán él, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium negyedikes, végzős tanulója. Egy kávé elszürcsölése mellett tettem fel a villáminterjú alapjául szolgáló kérdéseimet:
Ki is az a Kovács Tamás?
Egy nagy gyerek. Kíváncsi, nagy gyerek, tele ambícióval.
Miért éppen a színészi pálya irányába indultál el? Édesapád nyomdokaiba próbálsz lépni vagy nélküle is belevágtál volna?
Azt hiszem, hogy hét vagy nyolc éves lehettem, mikor egy szavalóverseny után megfogadtam, hogy soha többé nem állok ki emberek elé. Kellemetlen élmény volt, meg sem tudom mondani, miért, csak az érzésre emlékszem, néha még manapság is álmomban felrémlik az egész. Nyilván nagy behatással voltak rám a szüleim és az egész családom, de szerintem előbb-utóbb ilyen irányba indultam volna el. Mindannyian támogatnak abban, amit csinálok, úgyhogy szerencsésnek érezhetem magam.
A SenkiHáza rap együttes első klippjének főszereplőjeként
Sármos kölyök révén a modell szakmába is belekezdtél. Mi a véleményed arról a világról? El tudod képzelni a jövődet benne?
Nem is olyan régen kóstolhattam csak bele, hogy mi fán terem ez az egész, de azt hiszem, kellemesen csalódtam. Sokszor hallottam azt az általános véleményt, hogy a modellek szépek és hülyék. Igaz, volt alkalmam ilyen embereket is megismerni, viszont találkoztam számos modellel, akik különböző európai nagyvárosokban járnak a legjobb egyetemekre, kreatív társaságokban mozognak. Nem ezzel szeretnék foglalkozni hosszútávon, de egyelőre szívesen csinálom, amíg az időmbe belefér.
Hetek kérdése, és befejezed a középiskolát. Hova tovább és miért éppen arrafelé?
Nos, ha a matematika tanárnőm is úgy gondolja, akkor valóban hamarosan kisérettségizhetek. De a viccet félretéve, a Budapesti Szín- és Filmművészeti Egyetemre és a Kaposvári Művészeti Egyetemre fogok idén felvételizni.
Fiatal korod ellenére sok mindenbe belekóstoltál: sport, zene, színészet, irodalom… Mit hiányolsz még?
A sporttal egész kiskorom óta foglalkozom. Úsztam, asztaliteniszeztem, szertornáztam, lovagoltam, de végül a foci mellett kötöttem ki, amit űztem is keményen, nagyjából kilenc-tíz évig. Most már csak rekreatívan foglalkozom vele, de még mindig imádok játszani. Hát igen, a zongorát váltotta le a fociőrület, amit aztán hanyagoltam is nagyon sokáig, viszont egy-két éve ismét odaültem a hangszerhez. Múlt nyáron részt vettem a MADT-táborban (Magyar Amatőr Diákszínjtszók Tábora – szerk.), ahol a Kiss Anikó által vezette mozgásszínház csoportban működtünk együtt egy hétig. Új, izgalmas dolgokkal találkoztam, szeretnék ilyen téren még több tapasztalatot gyűjteni.
Nem fog hiányozni Szabadka, ha máshol fogsz tovább tanulni? Tervezel-e visszatérni a későbbiekben?
Biztosan hiányozni fog. Igazán még nem is gondoltam bele abba, hogy távol leszek egy ideig. Az osztálytársakkal, barátokkal szoktunk azon szórakozni, hogy biztosan megsíratom a ballagásunkat az iskolában. Rengeteg gyönyörű élmény fűz a helyhez, az emberekhez.
Hogyan képzeled el tíz év múlva az új Kovács család nappaliját? Mit vagy kit látsz meg először, ha belépsz?
28 évesen? Hm… Legyen egy kutyám, lehetőleg puli, és Aladár legyen a neve, ott terpeszkedjen a padlón kinyúló szőnyegen, és nagyon várjon haza.
Pénzzel járó jólét vagy teljes önkiteljesítés? Melyik felé hajlasz, illetve hajtasz és miért?
Azt gondolom, illetve nagyon remélem, hogy az egyik nem zárja ki a másikat. Mindkettőre szükség van egyaránt. Borzasztó nehéz megtalálni az egyensúlyt a kettő között, de erről szól az élet.
Kovács Tamás sokra viszi még az életben?
Bízzunk benne! 🙂
Lennék valakié (filmetűd)
T. T.
