Slobodan Milošević és Tomislav Nikolić híve kapta az idei irodalmi Nobel-díjat
Peter Handke osztrák íróé az idei irodalmi Nobel-díj. Az író nem csak a valóban zseniálisan megkomponált szövegeiről híres, de a jugoszláv polgárháború alatt tanúsított szerbpártiságáról is. A baloldali és EU-kritikus szerző a mai napig Slobodan Milošević híve, szerinte ugyanis a szerb elnök védelmezte a jugoszláv államot a többiek nacionalizmusával és a nyugatiak imperializmusával szemben.
Amikor 2017-ben felmerült a fiumei (rijekai) egyetemen párakban, hogy meg kéne hívni Peter Handkét az adriai városba, amely eleve baloldalibb, nyitottabb, mint Horvátország más részei, végül a városi és az egyetemi vezetés szólt le: nem kéne. Attól tartottak, hogy az egyetemen, ahol Handke felolvasást tartott volna, botrány lesz.
A városban kisszámú, de hatásos – korábban már a városi színházat vezető antinacionalista és antikatolikus Oliver Frljićet is már sikeresen elüldöző – széljobbos szcéna ugyanis tüntetésekkel fenyegetett arra az arra esetre, ha a „szerb nacionalista” Handke megjelenik. A meghívás végül tehát le lett mondva, még a zágrábi osztrák nagykövetség is úgy látta,
Miről is van szó? Mitől szerb nacionalista egy Karintiában született német író?
Az irodalmi Nobel-díjről döntő bizottságot igazán nem lehet idén azzal vádolni, hogy túlságosan politikailag korrekt lenne. A 2019-es döntésével azon Peter Handke osztrák írót jutalmazza, aki a jugoszláv polgárháború óta áll támadások kereszttüzében, mert – azóta sem revideálva akkori álláspontját – nagyon egyértelműen Slobodan Milošević mellett állt ki.
Mivel a Szerbiához, de különösen Jugoszláviához való viszonya az irodalmi munkásságát is meghatározta (több munkájában is „emléket” állítva a szerb nép „szenvedéseinek”), ezért elsősorban most erre koncentrálunk – mások majd elvégzik az egyébkénti irodalmi értékelést.
Handke Miloševićben látta meg a jugoszláv szocialista harmadik út hiteles képviselőjét, aki mellett karintiai szlovénként (ugyanis félig az) és baloldaliként ki kell állnia.
Szlovén anya, wehrmachtos apa Peter Handke 1942-ben Karintiában született: mamája, Maria Sivec ottani szlovén volt. Biológiai apja egy Karintiában állomásozó német katona, de őt nem is ismerte. Mivel mamája már egy berlini wehrmachtos feleségeként szülte meg őt (a Handke név is mostohaapjától van), első éveit Berlinben töltötte.
Milošević mellett a szerb elnök bukása után, a hágai Jugoszlávia-törvényszék előtt zajló per alatt is felszólalt. 2004-ben aláírt egy nyílt levelet Milošević mellett. Úgy látszik, az ilyesmi nem tesz rosszat a későbbi Nobel-díj-esélyeknél. Handke mellett a másik aláíró Harold Pinter volt, aki 2005-ben kapta meg az irodalmi elismerést.
2006-ban Handke tartotta Milošević temetésénél a gyászbeszédet. Ebben arról beszélt, hogy ő, ellentétben a nyugati világgal, nem hiszi látni az igazságot, mert ő érzi azt:
nem csak ma, nem csak itt. Én csak azt tudom, hogy nem tudok. Én nem tudom az igazságot. De én nézek. Én fülelek. Én érzek. Én emlékszem. Én kérdezek. Ezért vagyok ma itt, közel Jugoszláviához, közel Szerbiához, közel Slobodan Miloševićhez.”
Handkénél lassan-lassan nem lehet megkülönböztetni, hogy a nyugati világra dühös baloldali, vagy a szerb nacionalista szólal-e meg benne. 2008-ban például a szerb soviniszta Tomislav Nikolić államfősége mellett kampányolt.
Egy ugyanazon évben megjelent esszéjében pedig a Párizs mellett élő író azzal vádolta a nyugati világot, hogy elfelejtette Jugoszlávia és különösen a szerbek érdemeit, második világháború alatti harcait. Koszovót „gazemberállamnak“ nevezte, amelynek elismerésével és ezzel az ottani szerb uralom megszűnésével szerinte „Európa elvesztette a szívét”. Ebben már a szerb nacionalizmus muzulmánellenessége is megtalálható: a szerbek szerint Koszovó „Szerbia szíve”, amit vissza kell foglalni a muzulmánoktól. Handke Szerbiát Európára helyettesítette be, amikor Koszovót a kontinens szívének nevezte.
Forrás: Techet Péter – azonnali.hu
