Csantavéri keresztek

Olyan keresztek, melyek hetven-nyolcvan, sőt majdnem kereken 100 esztendeje állnak a csantavéri határban a dűlőutak mentén, mostanában furcsa módon megrongálódtak. Eddig senkinek nem voltak láb alatt, senkit nem zavartak. Augusztus utolsó napjaiban figyeltek fel arra, hogy két ilyen emlékhely is megrongálódott. A dušanovói határban, a szerb temető közelében lévő úgynevezett VERÉB-KERESZT és a Szabadka-Zenta-Magyarkanizsa hármas határánál, a senki földjén álló DUKAI-KERESZT. Az egyiket megrongálták és a talapzatáról le is döntötték, a másikról pedig eltávolították a Krisztus-testet. Mindkét érintett család tagjai megrendülten számoltak be az ismeretlen elkövetők vandál cselekedetéről.

VERÉB-KERESZT

Az elmúlt napokban a szerb temető közelében, az út mellett, a szántóföld végén már csak egy kidöntött fa jelezte azt a helyet, ahol nemrég még a Veréb család által éppen 80 évvel ezelőtt (1939-ben) emeltetett márványkereszt állt. Az elhunyt családfő emlékére állított keresztet augusztus utolsó napjaiban ismeretlen elkövetők ledöntötték, a rajta lévő Krisztus-szobrot eltávolították, majd – hogy a tettük még szörnyűbb, még felháborítóbb legyen – a lábánál fogva egy kék színű zsineggel a fa ágára felakasztották. A korpusz 30-40 centiméter nagyságú lehetett, és a tolvajok számára nem jelenthetett különösebb értéket, mert nem fémből készült.

Egy ilyen – eléggé el nem ítélhető – cselekedet miatt még emlékhelyet is felszámolják, még a kereszt helyét is eltüntetik. Az ügyben leginkább érintett család bevitte az udvarába a keresztet, a fát, ami az emlékhelyet megjelölte, kivették, a helyét pedig felszántották.
Azt mondják, nem is újítják fel. Minek? Hogy a barbárok megint ledöntsék?!

Az elkövetők nem kerültek kézre.

DUKAI-KERESZT

Két év múlva lett volna kereken 100 éves az a hármas határnál lévő — a Dukai család által állított — márványkereszt, amelyet szintén megrongáltak. Eltávolították róla a nagyméretű Krisztus-szobrot, méghozzá olyan barbár módon, hogy közben a kezét is eltörték, az átszegezett kézfeje ottmaradt a kereszten. A corpus helye olyan, mint egy árnyék, jól kivehető, tisztán látható: ellopták, mégis ott van.

DUKAI JÓZSEF:
Az én őseim valamikor régen a magyarországi Dukláról jöttek ide, így kaptuk a Dukai vezetéknevet. A hármas határnál vannak a földjeink, ezért ezt a keresztet ott állíttatta a dédapám állította még 1921-ben. A gondozása „családi örökség”, apáról fiúra száll. Egy alkalommal apám magával vitt, és azt mondta, hogy eddig én viseltem a gondját ennek a keresztnek, de mostantól rád bízom – és én is ugyanígy tettem a fiammal, meghagytam neki, hogy amikor én már nem leszek, az ő kötelessége lesz gondoskodni a keresztről és a környékéről. Apám kérésnek én eleget tettem, mert amíg az egészségi állapotom engedte, rendszeresen felújítottam, fehér színnel lefestettem, az öntött vasból készült korpuszt pedig aranyszínűvel, a mellette lévő fákat, bokrokat megmetszettem. Sajnos, most már házhoz kötött vagyok, csak mankóval tudok járni, de tegnap még kocsiba ültünk és kimentünk a hármas határhoz, hogy megnézzük, mi is történt valójában. Láttam, hogy megnőttek a kereszt körül a fák, hamarosan rendbe tesszük, hogy a kereszt ismét jól láthatóvá váljon, és a tervem szerint új korpusz kerül a keresztre.

BÁDOG KRISZTUS

„A temető délkeleti sarkában található parcella központi részén áll a déli tájolású, bádogtetős, bádog korpusszal ellátott fakereszt, amelyet az 1878-as telekkönyvi térképen a 150X200 méteres terület közepén jelöltek be. A közvetlen közelében napjainkban már nem temetkeznek. A sírokat felszámolták és művelik a szántót, de a közkeresztet a csantavéri hívők és a temetők fenntartásával megbízott Komval közvállalat munkásai továbbra is gondozzák.”
(Bácsország, 2001/I-IV)

„A községi keleti részén 1833. január 25-én megnyitott temető a falu mai köztemetője, amely az elmúlt 170 évben többször is bővült. A megnyitásakor emeltetett nagykereszt helyén ma is áll egy fakereszt, melynek csupán a helye az eredeti, mert magát a kisemléket többször is cserélték a temetkezések kezdetétől elmúlt csaknem két évszázadban.
A hagyomány szerint e kereszt köré temették el az 1849-es forradalom honvéd-, illetve polgári áldozatait. Szedlár Rudolf értekezése 2001-ben: Loósz Balázs 1849-ben nem csak a 700 kisgyermeket temette el, hanem a harcokban megsebesült és a szállítás közben Csantavéren meghalt honvédeket is, vallási hovatartozásuktól függetlenül. Megbízható szájhagyományok szerint a szabadságharcosokat a mai Nagytemető déli irányba eső peremén helyezték örök nyugalomra. Az említett területen ma szántóföld van, annak végében pedig egy fából ácsolt kereszt.” (Bácsország)

Már a fából ácsolt kereszti is a múlté, a Nagytemetőnknek ez a szép bádog Krisztusa nincs már meg.

Szabó Angéla