VIDEÓ: 102 éve vonult be Budapestre nagybányai Horthy Miklós
Ma van 102 éve annak, hogy 1919. november 16-án a legendás fehér lován bevonult Budapestre egy magyar tengernagy, aki megpróbálta az akkori káoszból kivezetni nemzetünket.
Horthy a budapesti bevonulást, a magyarságra jellemző lovagias józansággal készítette elő, s az önkényes, értelmetlen atrocitások megelőzése végett a következő hadseregparancsot adta ki:
„Felelősséget vállaltam a magyar kormánnyal és az antant hatalmakkal szemben, hogy a nemzeti hadsereg Budapest megszállása alkalmával tartózkodni fog mindennemű önkényes, törvényellenes fellépéstől, pogromtól, mindennemű kihívó magatartástól és minden eljárástól, amely túllépné a hadsereg részére megállapított hatáskört. Megkövetelem, hogy ezen általam vállalt kötelezettségnek a nemzeti hadsereg legteljesebben eleget tegyen. Tudatában annak, hogy a bűnösök bűnhődni fognak, számítok minden tiszt és minden ember odaadó támogatására, annál is inkább, mert fenti ígéretem beváltása menti meg hazánkat a nyomorúságtól és az ország jövőjére nézve a legnagyobb fontossággal bír. Ezen parancs a nemzeti hadsereg minden tagjának a tudomására hozandó. A fővezérletnek ezen rendelkezése a karhatalomra, amely a nemzeti hadsereg kiegészítő részét képezi, teljes mértékben kötelező.” (Nemzeti Újság, 1919. november 14., pénteki, évfolyam 41. szám, 5. oldal.)
A fővárosba Horthy Miklós 1919. november 16-án vonult be. A korabeli filmhíradók vibráló képein valósággal ugrál a fehér ló és lovasa.
Ám a látszat csalóka, Budapestre egy elszánt, tettekre kész fővezér érkezett, akinek szilárd elhatározása volt a nemzet társadalmi fegyelmének megteremtésé és megőrzése:
„…Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezer éves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, ki üldözte a hazából annak legjobbjait, és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsájtani. Megbocsájtunk akkor, hogyha ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek és hatványozott erővel segítenek egy nemzeti erényekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket, meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.” (Részlet Horhy Miklós fővezér 1919. november 16-ai budapesti beszédéből, Nemzeti Újság, 1919. november 18., kedd, I. évfolyam, 44. szám, 4. oldal.)
Horthy mindenkit kemény és kitartó munkára szólított. Tudta, a haza sebét csak a nemzeti összefogással lehetett borogatni, ezért a keresztény morál jegyében ezt hirdette meg. S kimondta azt is: a magyarság sorsának jobbrafordulására, csak önmaga cselekvésétől remélhet eredményeket. Beszédeiben mindenütt ezek mellett agitált:
„…Hazafi csak jellemes, önzetlen ember lehet. Aki bűnösen él, önmagának és hazájának is ellensége. Ne essünk megint abba a bűnbe, amely ezer éven át rontotta meg ezt a hazát. A turáni átok az, amely ránk örökös széthúzást hozott. Ez a nép ezerféle jelszóval agyon van agitálva és érzi mindenki, hogy ebből ki keli jutni. Ne gondolják ezért, hogy megtisztelő lelkesedésüket magamra veszem, természetes, hogy kitör most a népből végre a becsületes, egyenes, önzetlen útratérés reménye fölötti öröm. Ezekben a rettenetes időkben mindenki az ég felé néz és onnan reméli, hogy manna fog hullani. Nagyon nehéz időknek megyünk elébe, melyekből sohasem fogunk tudni kilábalni, ha csüggedünk. Itt össze kell tartanunk, egymást kell erősítenünk és segítenünk, hogy ezeken a nehéz időkön minél könnyebben átjuthassunk. Szent meggyőződésem azonban, hogy rövid időn belül mi leszünk itt a leghatalmasabb faj“
Az 1920. március 1-én kormányzóvá választott Horthy erényeit nem csupán a magyar sajtó ismerte el, hanem személyisége a külföldi újságírókra is nagy hatással volt, akiket mindig készségesen fogadott, s akik elől sohasem rejtette el a nemzet sajgó fájdalmát:
„A kormányzó—írja a New York-i (az Universal Service laptól—A szerző. ) újságíró— a királyi palota királyi lakosztályában fogadott engem, a kék Duna magas partján. A folyosón szabályos közökben testőrök állottak. A kormányzó fogadószobájának küszöbén a régi vörös-arany egyenruhás testőr állott sisakkal és alabárddal. Horthy Miklós tipikus egyéniségére a régi tengerész jellemző vonásai vésték a próbajegyet. Borotvált arcának legjellemzőbb része a harcos és erős akaratú szögletes állkapocs. Szokatlanul éles tekintetű szemei vannak. Állandóan tengernagyi ruháját viseli. Aki csak egyszer is látta, könnyen megértheti, hogy a budapesti szövetséges missziók körében miért olyan kedvelt a személye, és, hogy a magyar nép szívében miért jutott oly erős népszerűségre…A kormányzó sajnálattal említette meg azokat a károkat, amiket Magyarországnak a fehér terrorról szóló mesék terjesztésével okoztak. Ezeket a meséket, ahogy egész ünnepélyes formában jelentette ki, a bécsi és egyéb külföldi bolsevikek gondolták ki, és ők is terjesztik, valamint azok a magyar alattvalók, akik valamilyen bűncselekmény miatt nem térhetnek vissza hazájukba. A jelenlegi kormány egyedül a jogrendért működik, mert ez fogja meghozni a végleges konszolidációt. A kormányzó az interjút azzal fejezte be, hogy egyetlen háborús ország sem szenvedett annyit a háborúban, mint éppen Magyarország, és a békeszerződések oly kiáltó igazságtalanságokkal egy országot sem sújtottak ilyen érzékenyen, csak Magyarországot.” (Magyarság, 1921. április 6., szerda, II. évfolyam 72J86. szám, 2. oldal.)
