Így rabolta ki Belgrád Délvidék lakosságát 100 évvel ezelőtt

A pénzügyek terén a délvidéki magyar gazdasági élet első nagy vérveszteségét a korona bankjegyeknek dinár bankjegyekre történő 4:1 arányú beváltásával szenvedte el 100 évvel ezelőtt. A beváltás oly módon történt, hogy négy korona fejében egy dinárt adtak, miközben a két pénznem vásárlóereje teljesen egyforma volt (a két valuta eredetileg a frankkal volt azonos árfolyamú). Ezzel a lépéssel jelentős mennyiségű tőkét szívott el Belgrád a délvidékiektől. A megszállók a korona–dinár 4:1 arányú átváltásával még a trianoni békediktátum aláírása előtt kirabolták Délvidék  lakosságát. Magyar nyelven  sajnos még nem jelent meg tanulmány, de még cikk sem ebben a témában, noha annak idején a pénzbeváltás kényszere Délvidéken valóságos  forradalmi hangulatot idézett elő. Portálunk természetesen foglalkozni fog az üggyel.

100 éve írták a lapok:

Szerbia bevonja a koronabankjegyeket.

Belgrád. Február havában a kormány a koronabankjegyeket bevonja és helyettük olyan bankjegyeket ad ki, melyeknek egyik oldala a korona, a másik pedig a dinárértéket tünteti fel. Egy dinárnak négy korona értéke lesz.

4000 korona fejében a belgrádi rezsim csupán 1000 dinárt adott, noha a két valuta vásárlóereje teljesen egyforma volt

Jugoszlávia teljesíti az antant kívánságát.

Belgrád. A jugoszláv kormány a fiumei és adriai kérdésben az antant ultimátumát teljesíti.

Eladják a románok a Magyarországi zsákmányt.

Kolozsvár. Románia a Magyarországon requirált árukból nagy raksárakat rendezett be és falragaszok útján hirdetést tett közzé, melyben a Magyarországon hadizsákmányképpen szerzet ingóságok megvételére hívta fel a lakosságot. Az összes cikkeknek árai azonban oly magasak voltak, hogy a közönség tartózkodott a vételtől, mire az árakat 50 százalékkal redukálni voltak kénytelenek.

(Esztergom és Vidéke, 1920. január 27 / 21.szám)

A magyar békekötés.

Londonból jelentik: A Times vezércikkben foglalkozik az új Magyarország határaival: Magyarország határa irja, a Times, a békeszerződésben olyképp van megrajzolva, hogy majdnem minden hegyvidék, de még a dombvidék is kivül esik a magyar területen és csak a termékeny síkság nagyobb része marad a magyaroknak. Még abból is jókora darabokat vesznek el a csehek, románok és délszlávok számára. Románia-felé nagy bőkezűséggel szabták meg a határt, úgy hogy a jövőben a 600.000 erdélyi magyarral szemben Romániának 1,200.000 magyar lakosa lesz. Etnográfiai szempontból tehát a határok alaposan rászolgálnak a kritikára, de földrajzi szempontból még kevésbé kielégítők. A Times cikke már azért is figyelemreméltó, mert a határ kérdésében feltűnően aláhúzza a magyar álláspontot.

*

A magyar békefeltételeknek katonai rendelkezései épp oly kevéssé elfogadhatók, mint az antant többi kívánsága. Magyarország katonai képviselői Otrubat őrnagy és Kopek sorhajókapitány, mint értesülünk, a minap át is nyújtott Neulllyben egy memorandumot, amely a katonai feltételek tarthatatlanságát kimutatja. Az antant által engedélyezett 35000 főnyi hadsereg létszáma az adott külső és belső viszonyok között semmiképp sem biztosíthatja a belső rendet, az ország határainak a bolsevizmussal szemben való és az antanttal szemben vállalandó kötelezettségek teljesítését. A katonai szolgálatot Magyarországon eddig is hazafias kötelezettségének tekintette mindenki és a jövőben sem lehet az kenyérkereső pálya. Pénzügyi szempontból a zsoldos-hadsereg olyan luxus, amelyet koldussá tett országunk nem engedhet meg magának. A memorandum kifejti továbbá, hogy mekkora haderőre volna szükségünk. Hogyha a bolsevizmustól megkímélt Németország hadseregében a tisztek az egész haderőnek 4 százalékát alkotják, akkor a fegyelem biztosítása okából Magyarországon is méltányosan nagyobb tiszti arányszámot követelhet. Ha a Duna Magyarországnak az életere, a dunai forgalom biztonságát csak egy dunai flottila garantálhatja, amely nemzetközi folyamrendőri szolgálatot  teljesítene. Magyarországnak van Európában aránylag a legkisebb csendőrsége. Képtelen dolog tehát, hogy a kommunizmus által sújtott országunkban a csendőrségnek ma is csak akkora létszáma legyen, mint volt 1913-ban. A memorandum szerkesztői hangsúlyozzák, hogy Magyarország sohasem folytatott imperiálisztikus politikát és nem is törekszik erre. A győztes hatalmakon múlik, hogy a megélhetés és konszolidálás feltételeit minden tekintetben megkapjuk.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. január 27, 9. évfolyam / 21. szám)