VMSZ-es rózsaszín bárányfelhők: Minden „okés”, az ügyészségek nem lassítják a rehabilitációs eljárásokat
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és annak parlamenti képviselői, akik nem tudták levakarni a délvidéki magyarságról a kollektív bűnösség bélyegét, továbbra is elégedettek a szerb állam magyarokhoz való viszonyulásával.
Varga László, a VMSZ képviselője azt nyilatkozta a Magyar Szó nevű napilapnak, hogy nem felel meg az igazságnak az az állítás, miszerint az ügyészségek minden lehetséges jogi eszközt megragadva igyekeznek lassítani vagy akadályozni a rehabilitációs folyamatot.
Varga felvilágosított bennünket, hogy „a rehabilitációs törvény kétféle rehabilitációs eljárást irányoz elő: az egyik az úgynevezett törvényi rehabilitáció – az eljárási szabályok szerint ez jóval egyszerűbb –, a másik pedig a bírói rehabilitáció – ez a bonyolultabb. A VMSZ-hez több olyan jelzés is érkezett, hogy az ügyészségek, élve a vonatkozó törvény biztosította lehetőségekkel, lassítják a rehabilitációs eljárásokat”.
A VMSZ minden bizonnyal meggyőzte az érintetteket, hogy ők csak képzelődnek.
„A törvény az egyszerűsített eljárásoknál lehetővé teszi, hogy az ügyészség ellent mondjon a rehabilitációs kérelemnek. Ha az ügyészség ezt nem teszi meg, akkor a rehabilitációs eljárás befejeződik. Ha viszont ellentmond, akkor a törvényi rehabilitációs eljárás a bírói rehabilitációs eljárás szerint folytatódik” – mondta Varga.
Szerinte stram, hogy Zomborban a 160 esetből 36 esetben, Szabadkán pedig a 86-ból 34 esetben élt az ügyészség az ellentmondás jogával.
Úgy véli, nem igaz, hogy létezik valamiféle köztársasági ügyészségi szintű utasítás, hogy ezekben az ügyekben mindenféleképpen ellent kell mondania az ügyészségeknek.
Ezt ő honnan tudja? Korlátlanul bízik a szerb politikus haverjaiban?
Ugyanakkor beismeri: nem jó, hogy a magyar szempontból legfontosabb Felső Bíróság, a szabadkai területén a legjellemzőbb az ügyészségek ilyen irányú aktivitása (mármint az elutasítások).
Egyetértünk: ez piszokul nem jó.
Varga nem tudta pontosan megmondani, hogy a rehabilitációs kérelmek átadása és a jogerős ítéletek megszületése között általában mennyi idő telik el.
Mi megmondjuk: sok, átkozottul sok.
„A rehabilitációs törvény 2011 őszén lépett hatályba, akkor másfél év alatt valamivel kevesebb mint az ügyek fele zárult le jogerősen” – mondta Varga, de azt nem közölte, hogy most ennek örülni kellene vagy sem.
Az interjú nem tért ki a vagyon-visszaszármaztatási folyamatra, talán azért, mert ez a téma kevesebb lehetőséget adna hamukázásra, illetve az eredmények relativizálására.
A délvidéki magyarság ugyanis nemigen jut hozzá az elkobzott vagyonához, ráadásul mindannyiunk homlokán ott a „tetkó”, amely jelzi, hogy háborús bűnösök vagyunk.
A képen: Varga László, egyike a kevés elégedett délvidéki magyarnak
Magyar Szó nyomán F. L.
