Válság már pedig nincsen!
A politikai elit és a lakosság is túl sokat törődik az úgynevezett Gazdasági és Pénzügyi válsággal. Az egész gazdasági és pénzügyi rendszer gyakorlati összeomlása egy egészen természetes folyamat és a liberális gazdaságpolitika velejárója. Nem a válságot kell okolni a problémákért mivel az valójában nem létezik. Az emberek a politikusokat, a liberális (vadkapitalista) gazdaságpolitikát és a gazdasági szektor szereplőit okolhatják, vagyis nem mást mint saját magukat.
Ha valami 7 éven keresztül tart, akkor ott egy állandósult helyzetről beszélünk, nem pedig egy hirtelen változásról amit „válságként” érzékelünk. Ha a görög eredetiből fordítunk vissza akkor a fordulat szó jelenik meg. Tehát valójában nem válságról hanem változásról kell beszélünk. Mi is ez a változás?
A probléma gyökere meglehetősen mély és az úgynevezett „fogyasztói társadalomban” keresendő amely társadalom gyakorlati bukásának lehetünk a tanui. A szocialista-kommunista rendszer sem a megfelelő út mivel az a kezdetektől bukásra van ítélve, harmadik alternatíva egyelőre nem lévén ezt a néhol jobban, néhol kevésbé liberális kapitalista gazdasági rendszer kell életben tartaniuk az államoknak. Mi a baj a rendszerrel?
A rendszer maga a probléma illetve a növekedést gerjesztő folyamatok. A rendszerrel az a probléma, hogy a fogyasztást fönt kell tartani, éppen emiatt egyre silányabb minőségű termékek kerülnek a polcokra, amelyeket egy idő után le kell cserélni. Ezzel szemben felsőbbrendűnek mondhatóak a szocialista termékek mivel ott a hiánygazdaságra építve a termékeknek nagyon hosszú élettartama volt. (tisztelet a kivételnek, de a napi használati tárgyakra ez nagy általánosságban igaz). Ez mit eredményez? Nemmást mint, hogy folyamatosan ontaniuk kell a cégeknek a termékeket és a szolgáltatásokat amiket valakinek meg is kell venni. Csak így tartható fönn a fejlődés. És itt jön a képbe a második probléma… mi az amiből megveszik? Mivel ott a fogyasztási kényszer a termékeknek mesterségesen lerövidített élettartama miatt (tervezett elavulás) ami miatt venni és fogyasztani kell/muszáj! Mivel a lakosság életszinvonala a legtöbb esetben nem engedi meg ezt a fajta költekezést! Emiatt a fogyasztási igényeiket nagyon sokan hitelekkel oldják meg.
Miért baj a hitelezés? Önmagában egyáltalán nincs baj a hitelezéssel! Széchenyi István is megírta Hitel című munkájában a hitelek gazdaságra gyakorolt hatását. A hitel az egy nagyon is jó dolog hiszen egy igényt egy adott pillanatban kell sokszor kielégítenünk nem pedig hónapokkal vagy évekkel később. A hitel az egy fordított pénzmegtakarítási folyamat. A probléma ott van, hogy a nyugati társadalmak (onnan átvéve Kelet-Közép Európa is) elkezdte a gazdasági növekedést kizárólag a hitelezésre építeni. Ez nem fejlődés hanem erőszakos fejlesztés. A hitelezés elszabadult ami miatt fölpörgött a fogyasztás. A fölpörgött fogyasztás és költekezés miatt pedig beindult a fejlődés. (Erre épült az építkezési, az autó és a telekommunikációs ipar). Ennek viszont egyszer vége kell lennie és ezt mindenkinek nagyon jól kellett volna tudni. Az emberek a gazdaságot folyamatos pénz beinjektálással fejlesztették (hitelek) tehát pénz mint külső erőforrás mesterségesen lett belökve a gazdasági rendszerbe. Ez a gyors gazdasági növekedés működött is ameddig volt kinek hitelt fölvenni. Először 100-ból 10 embernek volt hitele, majd a végén már a lakosság 50-60%-a elzálogosította a jövedelmét. Ez az a pont amikor új hitelfölvevőket kellett találni, hogy mozgásban tartsák a növekedést, magyarán csökkentették a föltételeket amivel hitelhez lehet jutni.
(Amerikában befektetésként tekintettek az ingatlanokra, a környéken szintén, így szívesen hiteleztek NINJA-knak mivel ha gond van az ingatlanérték növekedése miatt a bank úgyis jól jár. NINJA: No Income, No Job and Assets = Nincs jövedelme, nincs munkája és tulajdona).
Most ott tartunk, hogy az emberek már nem tudnak hiteleket fölvenni, mivel már szinte mindenkinek van. Innentről kezdve azok a munkahelyek amelyeket hitelből fedeztek (hitelből vették a termékeket emiatt nem 5 hanem 10 munkás dolgozott) szintén megszűntek, munkanélkülivé váltak és a saját hiteleiket sem tudták fizetni… emiatt bedőlt a hitel és az ingatlan piac, csökent a termelés, csökkent a fogyasztás. Valójában nem csökkent hanem beállt arra a színvonalra amin kellene, hogy legyen a hitelezés nélkül. (nyilván a hitelterhek miatt most tovább csökkent a fogyasztás így gazdasági növekedésre a hitelek visszatörlesztése után számíthatunk). Ebben az öngerjesztő spirálban vagyunk most. A hitelezésre alapuló gazdasági növekedés hibás lépés. Ez újra be fog következni a jövőben hiszen erre épül a gazdaság, a hitelezésre. Ez egy kötél aminek egyszer a végére érünk. Nincsen korlátlan számú hitelfölvevő… éppen emiatt korlátlan fejlődés (legalábbis ebben az ütemben) sincs. A fönntartható (gazdasági) fejlődés záloga egy lassabb és stabilabb növekedés ami a megtakarításon és a valós fogyasztáson alapul nem pedig mesterséges külső pénz injekciókon (hitelek).
Dobó Róbert
UKROK – Független Polgári Kezdeményezés
Szóvivő
