„A szerbek mindent elvisznek a kiürítendő területekről”

100 éve írták a lapok:

Mikor ürítik ki Baját?

— A szerbek mindent elvisznek a kiürítendő területekről. —

Már hetek óta folyton dátumokat hallunk, melyek biztos időpontokat jelölnek meg Bajának a szerbek által való kiürítéséről. A kijelölt időpontok azonban sorra elmúlnak és Baján még mindig  szerbek garázdálkodnak. A legutóbbi ily dátum 16-ika volt, ez a jóslás sem teljesült azonban Baja nem szabadult fel.

A szerbek a kiürítendő területekről mindent elszállítanak.  A legcsekélyebb, a legértéktelenebb dolgot is elviszik, nem vetve meg azonban az értékeseket sem.

Azt mondják, hogy Mackensen Romániából még az ajtókilincseket, szegeket is elszállította Németországba, ebhez hasonlóan működnek most a szerbek.

A lakosságra folyton adókat vetnek ki. Egyes családokra 2-3 szor is. Ha nem tudnak, vagy nem akarnak fizetni, úgy mindenüket elveszik.

A kisebb községekre egyetemlegesen vetik ki az adót és a jegyzőt bízzák meg a behajtással. A hazafias érzelmű magyar hivatalnokok ezért sorra ott hagyják állásukat, ellenszegülve a szerb önkénynek. A szerb hatóságok — tekintve, hogy képzett hivatalnoki karuk nincs — a főbírói, jegyzői állásokra oda nem való, tudatlan egyéneket állítanak. Ezért a közigazgatás botrányos állapotba került. A lakosság nem jut a községek útján semmihez sem.

A békekonferencia által nekünk ítélt területeken sóvárogva várja a lakosság a felszabadulás pillanatát.

(Forrás: Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1920. március 24. / 20. évfolyam 12. szám)

Bonar Law a magyar határokról.

Neuilly, március 23. (MTI szikratávirata.) A Manchester Guardian jelentése szerint Bonar Law az angol alsóház szerdai ülésén Raffan képviselő kérdésére a következőket mondotta a magyar határ megállapításáról: — A békeértekezlet hosszasan tanulmányozta a rutén-kérdést és arra az eredményre jutott, hogy a rutén nép szívesebben csatlakozik Csehországhoz, mint Magyarországhoz, vagy Romániához. A ruténeket mindazonáltal nem kebelezte be Csehországba, hanem teljesen autonóm tartományt alkotnak, amelynek jogait a cseh kormánnyal kötött külön szerződés biztosítja. A békeértekezlet Magyarország határait szigorúan a néprajzi elveknek megfelelően vonta meg, amennyire ez földrajzilag lehető volt(?) Az elkerülhetetlen volt, hogy nagy magyar kisebbségeket román uralom alá helyezzenek, csak úgy, mint ahogy  sokszázezer csehet, tótot, románt és németet meg kellett hagyni a magyar-uralom alatt (?)

A Magyar Távirati iroda ehhez a jelentéshez a következő megjegyzéseket fűzi:

— Nekünk Budapesten minden jogunk megvan arra, hogy kétségbe vonjuk, hogy a békeértekezlet alapos tanulmányozás után jutott arra az eredményre, hogy a rutén nép szívesebben csatlakozik Csehországhoz, mint Magyarországhoz. A békeértekezletnek ez a megállapítása merőben ellenkezik a való tényekkel, mert az igazság az, hogy a rutén népnek esze ágába sem volt, hogy valaha is áhítozzék arra, hogy őket az új cseh államhoz csatolják. A békeértekezlet tájékozódása semmi esetre sem lehetett olyan alapos, mint aminőnek ezt az angol miniszter feltüntetni igyekszik. — A vitás kérdést egyébként módjában van a békeértekezletnek igen egyszerűen eldönteni azáltal, hogy népszavazást rendel a rutén nép között. Akkor azután kétségtelenül ki fog derülni, hogy a békeértekezletnek állítólag hosszas tanulmányozás után leszűrt eredménye teljesen hamis. Egyenesen megdöbbentő az az elfogultság vagy tájékozatlanság, amellyel Bonar Law az angol alsóházban kijelenti, hogy Magyarország határait szigorúan néprajzi elveknek megfelelően vonták meg. Aki csak felületesen is foglalkozott Magyarország néprajzi helyzetével, az előtt az első szempillantásra is világos, hogy az új határok megállapítása épp néprajzi szempontból tarthatatlan.

A tótok a cseh államtól való elszakításukat kérik.

Bécs, március 23. A Reichspost értesülése szerint a párisi lapok közlik annak a memorandumnak a szövegét, amelyben a tót nép vezérei a tótföld elszakítását kérik a cseh államtól. A memorandum ezt mondja a többek között: — A tót népnek csak egy kívánsága van, hogy minél előbb megszabaduljon a cseh elnyomatástól. Egy év elegendő volt ahhoz, hogy gyűlöltté tegye a csehek uralmát a tótföldön. A csehek azzal a jelszóval jöttek hozzánk, hogy fel akarják szabadítani a tót testvéreket s ehelyett legsúlyosabb békét rakták ránk. A csehek egyesztendős uralma meggyőzte róla népünket, hogy a csehek meg akarják semmisíteni nemzeti hagyományainkat és nyelvünket, amelyet másfél évezreden át megőriztünk. Teljes önkormányzatot ígértek a tótoknak, de ígéretüket nem tartották meg. Mi nem kérünk semmi mást, csak azt, hogy a tótföldön rendeljék el a népszavazást. Mi nem vagyunk cseh-szlovákok, mi nem is akarunk azok lenni.

Döntés nem történt.

Az Est jelenti: A magyar békedelegáció köréből vett értesülésünk szerint a végleges döntés semmi tekintetben sem történt meg. Valószínűnek tartják, hogy a magyar kifogásokra adott válaszukat még e hónap utolsó napjaiban átnyújtják, de nem tartják kizártnak azt sem, hogy a bekövetkező zavaró külpolitikai események következtében több hét is eltelik, amíg a válaszjegyzéket megkapják.

Megszűntek a szabadkőmíves páholyok.

Budapestről jelentik: A magyarországi szabadkőmíves nagymestere megszüntette a szimbolikus nagypáholy alá tartozó páholyok működését, szabadkőmíves nyelven „elaltatta“ valamennyi páholyt. A nagymester később fog megbízni egy páholyt azzal, hogy újból munkára szólítsa a páholyokat, amelyeket azonban erősen megreformálnak. Azok az elemek, amelyek a szabadkőmíveseket belevitték a szélső radikális irányzatba, nem fognak megmaradhatni egy páholy kötelékében sem.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. március 24, 9. évfolyam / 69. szám)

Nem lesz cseh-jugoszláv korridor

Bécsből jelentik, hogy azok a hírek, amelyek szerint Prágában tárgyaltak volna a Nyugatmagyarországon átvezető szláv korridorról teljesen alaptalanok. A cseh-szlovák állam, valamint az entente-hatalmak csak azokat a forgalmi utakat fogják kihasználni, amelyeket a saint-germaini békeszerződés állapított meg Ausztriára és Nyugatmagyarországra vonatkozólag.

Korridor a nemzethalálért – Az ún. cseh-jugoszláv korridor.

Szerencsére sohasem valósult meg.

(Forrás: Pesti Napló, 1920. március 20, 71. évfolyam, 69. szám).