delvidek delszlav haborukEgyéb 

Magyarországnak be kellett volna szállnia a kilencvenes évek délszláv háborúiba?

delvidek delszlav haborukA történelmi folyamat, amely ’89-ben kezdődött és a 2000-es évek elejéig tartott, legalább fél tucat olyan komoly történelmi lehetőséget eredményezett (a trianoni békediktátum korrigálására), amikor akármelyik magyar kormány – tehát az Antall-, a Horn-, vagy az Orbán-kormány – valamelyike, akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével beavatkozhatott volna – állítja Raffay Ernő, aki az Antall-kormány honvédelmi minisztériumában  államtitkár volt.

Raffay, a rendszerváltás ismert politikai botrányhőse napjainkban a Jobbik történelmi háttérterületein mutatkozik. Egyik interjújában, melyet a Jobbik hivatalos orgánuma, a Barikád is közölt, abból indul ki, hogy a kilencvenes években még volt (önálló) magyar hadsereg. Lett volna tehát mire építeni.

– Határozottan állítom – szögezi le a történész -, hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket. A Horn-kormány 1994-1998 közötti időszaka nem elhanyagolható, hiszen a történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Óriási jelentőségű lett volna a két ország szövetsége, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik.

Arra a kérdésre, hogy államtikárként volt-e valami köze a horvátok fölfegyverzését segítő Kalasnyikov-ügyhöz, Raffay azt felelte: – Utólag már elmondhatom, hogy az úgynevezett Kalasnyikov-ügy egyik szereplője voltam. 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.
A szerb-magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat tett ki a honvéd vezérkar, illetve bizonyos alakulatok szóba kerültek arra az estre, ha valami történik – avat be bennünket a Kalasnyikov-ügy további részleteibe Raffay. – Annak idején beszéltem néhány vezető tábornokkal – akiknek neve maradjon egyelőre a legnagyobb titokban -, hogy mi lenne, ha Magyarország kezdeményezne egy ilyen beavatkozást. A katonai vezetők támogatták a felvetést. Antall József nekem is, másoknak is többször mondta, valamint kormányülésen is legalább egyszer elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy – ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta – a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit „csinálni”. Tudomásom szerint ennél nem ment tovább a miniszterelnök.

Raffay arra is kitér, hogy 1992-ben találkozott Vladimir Meciarral, s jól tudta, hogy akkor még nincs szlovák haderő. A szlovák miniszterelnök köszönés helyett azzal fogadta (Raffayt): „Nem félünk ám maguktól!” A trianoni revízió korabeli őrangyala úgy tett, mintha nem értette volna a megjegyzését, de a táskájában ott lapult a csehszlovák hadsereg diszlokációjáról szóló térkép. Ebből tudta, még nem alakult meg az önálló szlovák hadsereg.

Raffay kárpátaljai élményeiről azt meséli: “Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek.”

Raffay minderre annyit jegyez meg: ezeket a lehetőségeket egyetlenegy magyar kormány sem használta ki.

NOL nyomán T. T.

Hasonló bejegyzések