A Bánság és a Bácska
100 éve írták a lapok:
A Bánság és a Bácska
A nagykövetek tanácsa befejezte a magyar békefeltételek végleges megszövegezését. Mint azt már régóta tudjuk, jelentéktelen gazdasági módosításokról van csak szó. A békecsináló nagy urak meghallották az apró-cseprő nációk hízelkedő suttogását, de egy ezeréves nagy múlttal rendelkező nemzet igazságának dörgő szava előtt befogták az ő füleiket és megkeményítik szíveiket. Felosztják országunk kétharmad részét, elrabolják tőlünk életünk, haladásunk forrásait.
Elrabolják Magyarország éléskamráját: a Bánátot is. Hiába a felsorakoztatott történelmi, gazdasági, földrajzi, stb. jogcímek tömege, az ítéletet megmásíthatatlannak mondják. De történelmi jogokat eltemetni nem lehet s mi rendületlenül hisszük, hogy „havas Kárpátoktól kéklő Adriáig egy ország lesz itt — egyetlen — s magyar!“
Ami spéciél a Bánságot és Bácskát illeti, nem lesz talán érdektelen ezek hovatartozandóságának gazdasági szempontjaival foglalkozni.
Hogy a Bánságnak és Bácskának Magyarországhoz való megmaradása nemcsak politikai okokból elsőrendű európai érdek, hanem gazdasági tekintetből is, azt közgazdasági életünk néhány kiváló vezérférfiának a külföldi sajtóban megjelent cikkeiben fölvonultatott helytálló érveinek megtörhetetlen ereje bizonyítja.
Hogy mezőgazdasági, illetve közigazgatási szempontból mit jelent Temes-, Torontál- és Bács- megyének Jugoszláviához való csatolása, hogy ebből milyen nagy veszedelem támad Közép-Európa közélelmezésére, azt néhány összevont adatcsoportositással kíséreljük megvilágítani:
A magyar délvidék mezőgazdaságának legnagyobb része magyar és német kezekben van. Az agrikultúra eme ősi művelőinek avatott, odaadó, fáradhatatlan munkásságának köszönhető, hogy ezen a vidéken a termelés, az okszerűség irányában haladva, a modern, céltudatos gazdálkodás magas fokára emelkedett. Amíg Magyarországgal, illetve a Bánsággal és Bácskával határos szerb területeken, egy katasztrális hold földön 4—7 q. búza vagy rozs termett, addig a magyar és német gazdák által megművelt földeknek terméshozama 12—18 q. volt. Minőség tekintetében is mindig nagy a különbség, mert a szerb búza fajsúlya 68—75 kgr. hektoliterenként, a bánáti és bácskai búzáé pedig 76—82 kgr. A szerb terménynek finom lisztté való gyártása csakis a magyar gabonával való keverés után lehetséges, de csakis akkor, ha az őrlés a modern ipartechnika szerint épült budapesti vagy nagyobb magyar vidéki malmokban történik, mert az avult rendszerű, ósdi berendezésű szerb malmokban jobb minőségű lisztet készíteni lehetetlen.
A magyar gabonának előnyösebb terméshozamát és kedvezőbb minőségét nemcsak a magyar és német gazdák fejlett agrikultúr szakértelme, hanem egyéb olyan döntő körülmények is biztosítják, melyeket a jugoszláv állami érdekszférába egyszerű hatalmi határozattal áttolni nem lehet. Ilyen körülmények: Az eme évszázad elején Hollandiából és Svájcból történt nagymérvű fajmarhák behozatalának hatása alatt támadt gyorsfellendülése a magyar állattenyésztésnek és ezzel párhuzamosan a műtrágyagyártásnak rohamos fokozása. A kisbéri, bábolnai és mezőhegyesi állami méntelepeknek kibővítése és a mezőgazdasági érdekkörbe való erőteljesebb beillesztése. A mezőgazdasági gépgyártásnak új alapokra való fektetése és a gyártásnak olyan kiterjesztése, mely a legmeszebbmenő igényeket is kielégítette.
A magyar-német lakosság mezőgazdasági tevékenységének erősen kidomborodó egyéb jelenségei is nagy befolyást gyakorolnak a jelzett irányban. Ezekről dr. Schmidt Henrik egyetemi tanár és dr. Steuer György államtitkár az Urániában tartott előadásukban emlékeztek meg. Az érvek megdönthetetlen erejével bizonyították be, hogy a délvidéki agrikultúra fejlettségének mostani magas fokára a Bánátnak, Bácskának csakis az eddig fennállott államkapcsolati helyzetében juthatott. A politikai, gazdasági, technikai és kultúr- körülmények összhangzatos és modern idők követelményeinek megfelelő erőteljes együttműködése tette ezt lehetővé. Dr. Steuer államtitkár torontálmegyei főispánságának idejéből vett olyan gyakorlati példákkal erősítette ezt meg, melyekkel szemben az ellenséges bizonyítékok halomra dőlnek.
Ezekkel a föltételekkel Jugoszlávia nem rendelkezik. A szükséges állatállománynak, műtrágyának, gazdasági gépeknek és malomberendezéseknek import útján való biztosítása pedig mostanában, a mai viszonyok között, amikor egyrészt a válságos közlekedési állapotok javulásához alig van remény, másrészt pedig a szerb dinár a svájci frankkal szemben értékének 1/8-ára, a Jugoszláviában forgalomban lévő lebélyegzett papírkorona pedig értékének 1/30-ára süllyedt szinte lehetetlen.
Ha az entente azt akarja, hogy a Bánság és a Bácska Európa közélelmezésének továbbra is elsőrendű tényezője maradjon, akkor meg kell hagynia Magyarországnak.
(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. április 15 / 86. szám)
A magyar békekötés.
Páris, április 13. A nagykövetek értekezlete befejezte Magyarországgal kötendő békeszerződés végleges szövegének megállapítását. A békeszerződést ezen a héten fogják átnyújtani a békeküldöttségnek. (MTI)
Versailles, április 13. A Newyork Herald párisi kiadásában a nagykövetek tanácsának pénteki üléséről írva megjegyzi, hogy a magyar békeszerződés és az ellenjavaslatra adandó válasz, revíziója a nagykövetek tanácsának teljes ülését igénybe vette. (M. T. I.)
Versailles, április 13. A magyar békedelegáció végleges átköltözése szombaton délelőtt történik meg Neuillyből Versaillesbe. Minden előkészület megtörténik, hogy a delegáció munkáját zavartalanul folytathassa. (MTI)
Nagyváradon fölborult a rend.
Békésgyuláról jelentik: Kerülőutakon kezünkhöz érkezett a nagyváradi román katonai parancsnokság legutóbb megjelent rendelete, amelyből megállapítható, hogy a városban a rend teljesen felborult. A nagyváradi helyőrséget elszállították és megbízható csapatokkal cserélték fel. Az ottmaradt román hatóságok szigorú rendeletet adtak ki, amely szerint a lakosságnak csak délután 5 óráig szabad az utcákon tartózkodni, de ha napközben riadót fújnak, mindenki tartozik azonnal lakásába menni és a kapukat bezárni. A rendelet fenyegető hangon arra figyelmezteti a lakosságot, hogyha a románellenes forradalmi jelenségek még egyszer megismétlődnek, a várost ágyútűzzel rommá lövetik. (Magyar Kurír.)
(Forrás: Délmagyarország, 1920. április 14, 9. évfolyam/85. szám, 1920. április 15, 9. évfolyam / 86. szám)
