Óbecse a forradalom hevében

Csata előszele

Miletic buzdító beszédjének hatása Nádaljról Becsére is elért. 1848.április. 26-án a 6 órai misét követően szerbek alkotta elégedetlen csoport tűnt fel a templom előtti téren. Ezt követően nagy halomban égetni kezdték az anyakönyveket amik magyar nyelven voltak vezetve. Thán, Óbecse kapitánya a történtekről egyből értesítette a Kormány elnökét, Batthyány Lajost. Mindeközben a Koronakerület utolsó gyűlése zajlott Zákó István vezetésével. A dühöngő tömeg a pravoszláv templom léckerítéseit leszaggaták ezzel “felfegyverezték” magukat és megtámadták a közgyűlésen résztvevőket. Ezek után betörtek a börtönbe és 300 fogvatartott bűnözőt. Kirabolták a község pénztárát az irattárat teljesen leégették. Az indulatok egyre jobban kezdtek elharapózni a városban. Talán a börtönből kiszabadultak irányításával fosztották ki a gazdagabb zsidók üzleteit, de mellettük más üzlet részeket is kiraboltak vagy megrongálták. A Koronakerület tisztviselőinek házai és birtokai sem maradtak érintetlenek. A betakarított takarmány és a tanyák lángok emésztették fel.

Nem csak Thán a város kapitánya volt tehetetlen hanem Aron Klajic a Koronakerület kapitánya is, sőt a hatalmát is elvesztette végül. Ő is értesítette Batthyányt a városban uralkodó káoszról. A súlyosbodó indulatok megfékezésére a nyugalmazott tábornok báró Jovic nemzetőrséget alapított béreseiből és szomszédaiból a bírtokán április 27-én. Egy kisebb csapattal bevonult a városba és megkezdte a rend helyre állítását amely néhány ember életébe került. Közben Csuka őrnagy vezetése alatt felmentő katonai egységek érkeztek Becsére. Petar Carnojevic, a kormány rendkívüli biztosa megalapította a rögtön ítélő bíróságot Antunovic főbíróval az élén. Április 29-én 8-12 óráig a nemzetőrség katonái 16 utcát megtisztítottak a lázadóktól és 99 ember fogtak el és a községházára (mai pravoszláv szerb templom helye) kísért.

A börtönre ítéltek száma a napokban 176-ra emelkedett. A kihallgatások május 1-én vették kezdetét. Az elítélt rabok közül 15 ember kapott bitófát. Az akkori központ és pravoszláv templom közé sorakoztatták a bitófákat. A kemény és gyors intézkedéseket követően Carnojevic beszámolt egy levélben a Kormánynak melyben nyugalomra intette őket és jelezte a veszély forrása megszűnt Óbecsén. De a rögtön ítélő bíróság egészen június 9-ig működött. Megszűnését követően fellélegeztek egy kicsit a város lakói. Az üzleteket újra kinyitották a megrongált házakat és egyéb létesítményeket restaurálták. Közben Óbecse újra a hadak útjává vált. Május végén a Zenini-féle ezred vonult át a városon majd Újvidékre telepedett, helyüket a Pongrácz ezred foglalta el Becse városában június 7-én. Június 22-ét követően Csuka ezredes zászlóalja kap szállást Óbecsén. Június 24-én 10 napi tűzszünet követi. Ez idő alatt megejtik a  helyi választásokat. Óbecse elnöke Szalmási Ferenc lett. Ezek után 2500 katona érkezik Garai őrnagy vezénylésével. Bertholt Fülöp altábornagy (később áruló lett és az osztrák oldalra pártolt) vezérkara is a városban székelt. Ez idő tájt érkezett maga Damjanich János vezetésével egy nagyobb katonai alakulat. Vezérkarát is itt helyezte el Damjanich és jómaga is a mai Zmaj Jovina utcában lakott itt tartózkodása során.

Újraavatták és megáldották Óbecsén Damjanich János emléktábláját

Ezekben az időben Óbecsén kolerajárvány is tombolt, a holt testeket nem győzték temetni. Sokakat a Tisza sodrásába vetettek vagy a kertek alatt találtak békére. Élelem hiány is egyre nagyobb volt a civil lakosság köreiben mivel az itt állomásozó szabadságharcosok kezdték felemészteni a város tartalékait.

Az osztrák kormány nem nyugodott bele hogy a térségben a magyar nép kiharcolja szabadságát. Magyarország népei között viszályt szított és a kisebb nemzetiségeket a magyarság ellen fordította. Ennek következtében 1848.október. 13-án Szenttamáson táborozó osztrák szövetségesek (szerbek) támadást kezdeményeztek Óbecsével szemben. Fack ezredes védte a várost. A támadó szerbeket visszaszorították, egyből ez után pedig Damjanich Törökbecse segítségére sietett. Viszont változó a hadi szerencse. 1849.január 29-én forradalmi csapatok elhagyják a várost, ami a lakosság körében nagy félelem és rettegés övezett mivel védtelenül maradtak. A magyar lakosság gazdagabb rétegei a sátorfájukat össze pakolva a csapatok után eredt. Ez után az osztrák önkéntesek és helyi szerbek könnyű szerrel besétálhattak és “felszabadították” Óbecsét. A város behódolt.

Perczel Mór

Szabadságharcosok ezeket tudomást véve vissza siettek és Perczel Mór serege 1849.április 3-án véres pusztítást hajtott végre Szenttamáson. A szerb katonák akik egyáltalán túlélték ezt a csapást és a lakosság is Bánátba húzódott fel. 1849.április 19-én Perczel Óbecse felszabadítására siet. A várost vissza vette sikeresen. Perczel csak két zászlóalját hagyta Óbecsén és seregével tovább vonult. Sajnos június 24. és 25. Közötti éjszakán a város csatatérré változott ismét. Ugyanis az osztrák szövetségesek Jelasic horvát bán vezetésével kiszorítják a forradalmi csapatokat Szenttamásról és Óbecse irányába tartanak. Két órás tűzharcot követően a magyar csapatok jobbnak látják a kivonulást és a Tisza utolsó partján gyűlnek össze hogy Richard Guillom vezetésével ki űzzék Jelasicot Óbecséről. Az osztrák-horvát sereget tűzgyűrűbe kerítették, de július 23-án Titelnél vereséget szenvedtek a magyar forradalmi erők. Ez volt a vidékünkön az 1848-as forradalom egyik legvéresebb ütközete. Az életben maradt szabadságharcosok Óbecsére  vonultak vissza. Augusztus 1-én kénytelenek elhagyni a várost ezért a tiszai fahídon át Szegednek veszik az irányt. Az elkeseredett szabadságharcosok a hidat is és a várost is lángokba borítva hagyják el.

Minden után pedig a magyar szabadságharcot leverik és Világosnál megtörténik a fegyver letétel. A 13 magyar tábornok fogságba esik és végül felkötik vagy fejbe lövik őket Aradon október 6-án. Ezek a személyek között lelte halálát Damjanich János is akit szemetes szekéren vittek a vesztőhelyre. Azt az embert akinek köszönhette Szenttamás és Óbecse valamit Törökbecse is a magyar szabadságát, egy kis időre újra.