Ez nem fog tetszeni Vučićéknak – Megszólalt a koronavírusban (?) elhunyt híres szerb festő fia

„Mindenkinek meg akarom menteni az életét! Édesapámat már nem hozhatom vissza, de az igazságot mindenkinek tudnia kell! Három nappal ezelőtt temettettem el édesapámat, Ljubiša Đurić akadémiai festőművészt, a művészetek magiszterét. Nem tudok attól a benyomástól szabadulni, hogy a közegészségügyben uralkodó gondatlanság, nemtörődömség és hanyagság miatt oly könnyen elvesztettem őt”

„Ugyanazon a napon, amikor 39 fokos láza volt, felhívtam a Fertőző Betegségek Klinikáját, hogy teszteljék le Covid-19-re, de a klinikáról csupán annyit üzentek, hogy figyeljük a helyzetet. A láza hol csökkent, hol emelkedett, állapota egyre rosszabb lett. Minden nap hívtam őket, és minden nap ugyanazt a választ kaptam tőlük. Végül, már odáig fajult a helyzet, hogy köhögni kezdett, és nem bírt enni. Behelyeztem a kocsiba, és elvezettem  a Fertőző Betegségek Klinikájára, ahol néhány órát vártunk a sorban. Végül megkönyörültek rajta  és elküldték mellkasröntgen vizsgálatra. Onnan továbbküldték a zimonyi covid-kórházba. röntgenfelvételek kimutatták, hogy mind a két tüdőt érintő tüdőgyulladása van. Akkor láttam utoljára élve”

„Állapotáról nem tudtunk információt kapni. Órákon keresztül senki nem jelentkezett a telefonhívásainkra, amikor jelentkeztek, azt mondták, hívjam a call centert, csakhogy a vonal folyton foglalt volt. Az egyik ismerősömtől, aki gyakornokorvos, ellentmondásos információkat kaptam  apám állapotáról. Apámmal nagyon ritkán tudtam beszélgetni telefonon keresztül, az egyik beszélgetésünk során könyörgött, hogy vigyem haza, mert meghal, ha a kórházban marad, mert nem kezelik jól. Bíztam benne, hogy igaz az, amit a médiumok, az orvosok, a kormányfő és a köztársasági elnök állítottak, hogy a betegek teljes és megfelelő ellátásban részesülnek, magamat győzködtem, hogy nincs aggodalomra okom, apám meggyógyul”

„Nem kaptam meg az elbocsátó iratokat. Azt se tudom, hogy a koronavírus okozta-e a halálát!? Apám korábban egészséges volt. Nem volt  más betegsége. Miután átvettem a tárgyait, rájöttem, hogy hiányzik a telefonja és a pénztárcája. Mindezen felháborodva a Facebookon írtam néhány mondatot erről a témáról, és ugyanazon a napon telefonon felhívtak a majdanpeki Szerb Haladó Párt vezetői, ajánlatot tettek, hogy ők kifizetik majd a temetkezési költségeket, ha törlöm azokat a bejegyzéseimet, amelyekben említettem a mostani kormányt. Természetesen elutasítottam ajánlatukat”

„A temetés napján, öt kilométerre Majdanpek bejárata előtt, egy rendőrjárőr várt rám, nem engedték meg, hogy koszorúval áthaladjak a fő utcán keresztül, hanem a mellékutcán keresztül kellett mennem. A rendőrök 48 órás őrizetbe vétellel fenyegetőztek, ha nem tartom be a parancsukat. Apám nem volt akárki, Majdanpek városának örök időkre büszkének kell lennie arra, hogy ilyen művésze és egy ilyen szülöttje volt, akinek alkotásai szerepeltek különféle európai kiállítótermekben. Kár, hogy az a maroknyi hatalomtartó nem értékeli ezt, hogy foteljeik miatt képesek voltak ilyen szégyenletes ’fogadtatásban’ részesíteni engem,  csak azért, mert megírtam az igazat, hogy megölték apámat azzal, hogy a zimonyi kórházban nem megfelelő módon kezelték. Hiszek Istenben, bízom benne, hogy mindenki visszakapja egyszer, amit mások ellen tett”