Óriási: Szabadka nemcsak a tolerancia, hanem a kultúra fővárosa is akar lenni
A szabadkai városvezetés úgy érzi, 2020-ban akár Szabadka is lehetne Európa kulturális fővárosa. Az interkulturalizmusra, a multikulti légkörre és tartalmakra, a számos kulturális intézményre és a képzett kulturális szakemberekre (???) hivatkozik.
Belgrád és Újvidék mellett tehát Szabadka is valószínűleg pályázni fog az európai kulturális főváros címére.
A pályázatot várhatóan jövőre írják ki.
A Szabadka nevű, egykoron valóban európai külsejű és színvonalú város, ma pedig utolsó balkáni koszfészek, nemrég egy ismeretlen boszniai szervezettől megkapta a régió legtoleránsabb környezete címet, amelynek persze az égvilágon semmilyen jelentősége, sem értelme nincs.
A „multikulturalizmus” elsősorban úgy alakult ki, hogy a kilencvenes években (Érdekvédő Becsületes József polgármestersége alatt) a tervezett betelepítésekkel Szabadka nemzetiségi összetétele teljesen felborult. A markáns magyar többséggel bíró városból a beilleszkedni képtelen jövevényekkel teletüzdelt, feszült légkörű etnikai kotyvalék lett. A toleranciáról aligha beszélhetünk egy olyan városban, ahol gyakran felizzik az őshonos magyar lakossággal szembeni gyűlölet, ahol rengeteg a soviniszta falfirka, ahol magyarokat vernek, olykor pedig késelnek meg, ahol az állami intézmények legtöbb hivatalnoka nem beszél magyarul, ahol a magyarok az élet számos területén másodrangú polgárok.
Ugyanúgy nem beszélhetünk magas kulturális szintről egy olyan városban, amelynek a vezetése minden objektív ok nélkül lerombolta a legszebb és legjelentősebb épületet – a színházat, holott elég lett volna kicserélni pár deszkát. A döntést kiváltó szubjektív okokról, a korrupció orrfacsaró bűzéről már többször szóltunk és még bizonyára sokszor megtesszük.
Kultúráról semmilyen kontextusban sem beszélhetünk egy olyan városban, ahol a kolduló cigánygyerekektől egy könyvesbolt kirakata előtt sem lehet nyugodtan megállni, egy kávét sem lehet normálisan meginni bármelyik kávéház kerthelyiségében.
Lehet, hogy a szabadkai színházi társulatoknak évente akad pár jól sikerült előadása. Ez azonban korántsem elég ahhoz, hogy kulturális központról beszéljünk.
Szabadkának egy normális mozija sincs.
Tény, hogy évente 13-14 fesztivált szerveznek a városban és a környékén, de ezeknek egy része teljesen öncélú és felesleges (azoknak nem, akik jól keresnek rajtuk), másik része pedig a polgárok szűk rétegéhez szól.
Beszélhetünk-e kultúráról egy olyan város esetében, ahol a legszűkebb központban, max. 500 méteres körzetben még úgy-ahogy akad látnivaló, a külváros viszont már disznóólra hasonlít, sok helyen, sem aszfalt, sem vízvezeték-hálozat nincs (főleg a magyarlakta helyi közösségekben)?
A „képzett kulturális szakemberek” zömében pártkáderek, akik művelődési intézményeknek nevezett pénzmosodákat irányítanak.
Az egyik legfuttatottabb írónő, aki eszeveszetten gyártja a senki által sem olvasott műveit, az egyik élpolitikus szeretője.
Talán a legfontosabb kérdés: beszélhetünk-e kulturált-kulturális milliőről egy olyan városban, amelyben nagyrészt a telhetetlen és érzéketlen városvezetés hibájából a szociális helyzet annyira katasztrofális, hogy az emberek többsége kenyeret is alig tud venni, kultúrara pedig ennélfogva hosszú évek óta semmit sem költ?
Attól tartok, hogy a fentiek tükrében a kollektív harakirinek is több értelme lenne, mint a kulturális főváros címére pályázni.
F. L.
