„A magyarokon elkövetett kínzások minden emberi képzeletet felülmúlnak”
100 éve írták a lapok:
A vadállatok.
Bécsi jelentés szerint az Alsólendváról elhurcolt 25 túsz Szerbiából írt levelében keservesen panaszkodik a borzalmas bánásmód miatt és pénzért könyörögnek, mert a börtönben éheztetik őket. Az alsólendvai polgármester azonban a túszok részére minden segélyt megtiltott. Tegnap délután Szegedre hosszú vagonsor érkezett pancsovai és verseci menekültekkel. A menekültek elmondották, hogy a szerbek által a magyarokon elkövetett kínzások minden emberi képzeletet felülmúlnak. Ütik-verik őket.
A magyar jegyzék.
Versaillesből jelenti a Havas ügynökség: Praznovszky magyar meghatalmazott átadta a magyar jegyzéket Henry ezredesnek, ki azt a külügyminisztériumba vitte.
(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. május 23, 27 évf. / 118. szám)
A magyar béke.
Budapest, május 22. A Magyarország szombati száma hosszabb cikket közöl a békéről, abból az alkalomból, hogy békejegyzékünket átnyújtották Párisban. A cikk szerint gróf Apponyinak, gróf Telekinek és Bethlennek a békeszerződés úgynevezett reparációs részében van bizalma, amely tág kapukat nyit számunkra laza fogalmazása révén nemcsak gazdasági, de határkérdések megbolygatásánál is. Hónapok telhetnek el, amíg a nemzetgyűlés a békeszerződést ratifikálja. Ha addigra teljes lesz a konszolidáció, annak gyümölcse nem fog elmaradni.
Bleier miniszter Nyugatmagyarország sorsáról.
Budapest, május 22. Az osztrák kormány közleményt adott ki, amely szerint bízik abban, hogy a saint-germaini szerződésben Nyugatmagyarországgal szemben biztosított jogát a maga erejével is képes lesz valóra váltani. A nyugatmagyarországi kérdésről Bleier Jakab nemzetiségi miniszter így nyilatkozott egy hírlapírónak: A mai helyzetben, sajnos, a békeszerződést alá kell írni. Az antant parancsolhat nekünk, de nem tilthatja meg a békés megegyezést a két ország között. Ausztriában is meg vannak győződve arról, hogy a jövő barátság kérdése Nyugatmagyarországtól függ.
(Forrás: Délmagyarország, 1920. május 23, 9. évfolyam / 117. szám)
Törökország nem írja alá a békét.
Rotterdam. A parisban levő török békedelegáció már megkapta a porta válaszát a békefeltételere. A porta a jegyzékben kijelenti, hogy nem akadhat olyan kormány, mely ezt a békeszerződést aláírná.
Bábeli nyelvzavar Csehországban.
A Pozsonyi Híradóban érdekes dolgot olvasunk. A három milliónyi cseh még jóformán meg sem alkotta a „nagy Csehország”-ot, már is bajban van nyelvével. A deutschböhme nem érti Prága zengzetes (?) nyelvét, a felvidéki tót csak bámulja a csupa s-ből hemzsegő beszédet, de szintén nem érti meg. A nyelvzavarban azonban segítségükre jött az Eszperantó Egyesület és felkereste Habermann cseh közoktatási és nemzetművelési minisztert azzal, hogy rendelje el az eszperantó nyelv kötelező tanítását a cseh iskolákban. A miniszter természetesen kapott az alkalmon és most már tanítják ezt a nemzetközi humbugot. Mi azonban azt hisszük, hogy a gömöri tótok hamarább meg fogják érteni Rákóczi nyelvét, így: Rajta kuruc, rajta!
(Forrás: Esztergom és Vidéke, 1920. május 23 / 117. szám)
