Ma Jézus szentséges Szívének főünnepe van – Zentán és Topolyán búcsú
Az Úr Jézus szentséges Szíve ünnepét IX. Pius pápa terjesztette ki az egész Egyházra. Az ünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot követő péntek.
Ezen ünnep liturgiájának tárgya: a) Jézus testi szíve, amennyiben a második isteni személlyel való titokteljes egyesüléssel isteni és ezért imádásra méltó Szív; b) Jézus testi szíve, mint Jézus istenemberi szeretetének székhelye és forrása, amellyel mennyei Atyja és az emberek iránt viseltetik; c) Jézus mindenek feletti szeretete, ki szívéből merítette az erőt mindazon magasztos és csodálatos tetthez, melyeket lelkünk üdvözítésére véghezvitt és visz most is mennyei dicsőségében és a legméltóságosabb Oltáriszentségben való titokteljes jelenlétében.
Jézus szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.
Jézus Szíve Isten emberré lett Fiának szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe. Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot.
Jézus szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezte a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét.
Az egyházatyák a Jn 7,37–38-ra hivatkozva
„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élő víz folyói fakadnak majd belőle.”
Jézus szívét az élő víz forrásaként jelölték meg.
A középkorban már kimutatható bizonyos körökben, különösen a 13–14. század német misztikusainál a Jézus Szíve-tisztelet. Ezt követően a 16. században főként a jezsuiták és a karthauziak terjesztették a tiszteletet, aminek teljes kibontakozása a 17. században élt Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik, melyek során Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén.
XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá az ünnepet 1765-ben, 1856-ban IX. Pius az egész Egyházba bevezette és XIII. Leó elsőrendű ünneppé emelte 1889-ben, XI. Pius pápa külön miseszöveget rendelt el erre az ünnepre 1929-ben.
Az Úr Jézus szentséges Szíve tiszteletére a Szabadkai Egyházmegyében az apatini, bácsszőlősi, cservenkai, futaki, mozsori, torzsai, zentai, tavankúti, topolyai templomokat, kápolnákat szentelték.
