Nagy a baj: a covidválság miatt roskadozik a szabadkai munkapiac, teljes a bizonytalanság
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján valaki azt gondolhatná, hogy Szabadkán a munkanélküliek száma a koronavírus-válság kezdete óta nem nőtt jelentősebb mértékben.
Hivatalos számadatok szerint ugyanis a szolgálat nyilvantartásában márciusban 4 385, áprilisban, 4 440, májusban 4 499, júniusban pedig 4 541 állástalan polgár szerepelt. A tavalyi év első felében is hasonló számokat jegyeztek.
A szabadkai Önálló Szakszervezetek Szövetsége mégis aggasztónak minősíti a helyzetet és rámutat:
a statisztika korántsem tükrözi a munkapiaci mozgásokat.
Több helyi vállalat, de legfőképpen az ún. ipari övezetben működő német és olasz cégek jelentős része számos dolgozót – szerződés alapján – meghatározott időre alkalmazott. A szerződések lejártát követően ezeket sok esetben nem hosszabbították meg.
Előfordult azonban, hogy egyes cégek azt szuggerálták az utcára kerülő dolgozóknak, várjanak egy kicsit, hátha a válság után újra alkalmazzák őket. Emiatt sokan nem jelentkeztek a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál, és ebből kifolyólag nem kerültek a munkanélküliek nyilvántartásába – emeli ki a szabadkai szakszervezeti szövetség, de ugyanakkor hozzáfűzi: a nagy munkaerő-vándorlás miatt lehetetlen megállapítani, hány ilyen dolgozó található.
Továbbá:
a dolgozók egy másik része teljesen „láthatatlan” a munkapiacon.
Őket átmeneti-alkalmi munkára vették-veszik fel, persze általában minimálbérért. Legtöbbjüket évente 120 napra alkalmazták.
Ezek a munkavállalók sem kerültek az állástalanok nyilvántartásába.
Egyébként a covidválság Szabadkán (is) leginkább a vendéglátóipart és a turizmust, illetve az ott dolgozókat és a családjaikat sújtja, de a gazdasági ágazatok többsége úgyszintén súlyos helyzetbe sodródott.
Számos kisvállalkozás a tönk szélére került.
A több száz munkavállalót alkalmazó nagy gazdasági társaságok valamivel fájdalommentesebben vészelték át (egyelőre) a koronakrízist.
Sajnos úgy fest,
a szabadkai szociális helyzet nagy mértékben az ipari zónában működő olasz és német cégek gazdálkodásától és az ottani munkaerő iránti viszonyulásától, „jóindulatától” függ.
(Alapinformációk: subotica.com, fotó: N1)
