Elhunyt Radics Mária Bertilla nővér, a topolyaiak „kisnővére“
Életének 89., szerzetességének 69. évében elhunyt Radics Mária Bertilla nővér, aki 35 éven át szolgálta a topolyai Sarlós Boldogasszony Plébániát.
Ft. Világos Miklós atya, az óbecsei Árpád-házi Szent Margit plébániatemplom plébánosa – aki egyébként maga is topolyai származású – a következőképpen emlékezett meg Mária Bertilla nővérről:
Jézus Krisztus dicső feltámadásának hitével emlékezünk
a kedves és szeretett
+RADICS MÁRIA BERTILLA TISZTELENDŐ NŐVÉRÜNKRE,
a topolyaiak „kisnővérére“, a nagytemplom sekrestyésére, a hosszú évtizedekig szolgáló hitoktatóra,
aki a mai napon 2020. augusztus 15-én, a mi Nagyasszonyunk elszenderedésének és mennybevételének áldott ünnepén szolgálatát és földi zarándoklását befejezte, s belépett az üdvözülteknek abba a sokadalomába, mely az örök Isten: Atya és Fiú és Szentlélek mennyei trónusa körül ünnepel, s melybe a mi szívünk most még csak vágyakozik…
Mária Bertilla tisztelendő nővér – polgári nevén Radics Ilona – 1931. július 27-én Horgoson született, hétgyermekes, római katolikus, földműves családban.
A második világháború után – hitvalló katolikus módon – egy olyan időszakban jelentkezett szerzetesnővérnek, amikor az istentelen kommunista diktatúra részéről az Anyaszentegyház szolgálatában állókat gyakran érte kifejezetten hátrányos megkülönböztetés, sőt sokszor atrocitás is.
1951-ben a magyarkanizsai zárdában lett a Miasszonyunkról nevezett Bácskai (korábban Kalocsai) Iskolanővérek szerzetesrendjének tagja.
69 éven át üde színfoltja volt szerzetesrendjének és azoknak a közösségeknek is, melyeket szolgált.
Sok-sok ezer gyermeket tanított hitünk alapjaira a legnagyobb türelemmel, odaadással és szeretettel, s talán nincs közülük egy sem aki ne emlékezne szívesen vissza a hittanórákra, s magára a kedves nővérre…
TEMETÉSI GYÁSZMISÉJE HÉTFŐN, AUGUSZTUS 17-ÉN 11 ÓRAKOR KEZDŐDIK MAJD A BÁCSTOPOLYAI SARLÓS BOLDOGASSZONY-PLÉBÁNIATEMPLOMBAN…
Pál apostol így tanít bennünket az elhunytak sorsáról:
Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük.
Ha Jézus – mint ahogy hisszük – meghalt, és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el.
Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi, élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonájának szavára az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi élők, akik életben maradunk, velük együtt elragadtatunk a magasba, hogy találkozzunk Krisztussal, és örökké az Úrral legyünk.
Vigasztaljátok egymást ezzel a tanítással!
(1Tessz 4,13-18)
