Szabadkai VKT ülése: „Száll a kakukk fészkére”
A városi képviselő-testület (VKT) ülései olykor a Száll a kakukk fészkére c. film egyes jeleneteit juttatják eszünkbe.
Ezúttal is akadt pár keserűen komikus pillanat.
A tanácsnokok módosították Szabadka város alapszabályát, amely szerint megalapítják a Nemzetiségi Viszonyok Tanácsát. Ilyen tanács már létezett, de minden szökőévben tartott ülést. Ennélfogva az effektusai a nullával egyenlőek voltak. Borítékolható, hogy a jövőben sem lesz másképp. Ezt László Gyula, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) tanácsnoka tette szóvá.
A VKT meglehetősen öncélúra sikeredett ülése folytatásában odaítélték a Bodrogvári-díjakat. A két magyar díjazott „természetesen” nem a magánszemélyek, hanem a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jelöltjeinek soraiból került ki, ők Molnár Edvárd fotós és Béres Márta színésznő.
Továbbá kinevezték a közvállalatok igazgatóit: maradtak a fotelok, csak az ülepek cserélődtek ki. Ezúttal is csupa becsületes fazon került zsíros posztokra. Például a pénzeket oly hűségesen kezelő Josip Kovač Striko demokratát, aki még nemrég a Városépítési Igazgatóság élén „brillírozott”, most a Köztisztasági Közvállalat igazgatói székébe ültette a hatalmi többség.
Maglai Jenőnek és Dévavári Zoltánnak, a VMSZ tanácsnokainak igazuk volt, amikor értelmetlennek minősítették Szabadka jelölését Európa kulturális fővárosának címére. Kiemelték, hogy a városnak sokba kerülne a felkészülés. Dévavári szavai szerint Szabadka meglehetősen lerobbant város, amiben tökéletesen igaza van, de bárcsak ne említette volna a színház maradványait. Ezt az épületet ugyanis speciel nem a demokraták, hanem köztudottan pont a VMSZ rombolta le.
Kern Sólya Mária, a VKT elnöke ezúttal is hozta a formáját. Egyes tanácsnokoknak hosszú monológokat engedélyezett, másokba pedig belefojtotta a szót. Csúszó Endrének (VMSZ) lehetővé tette, hogy a napirendi ponton kívül, teljesen érthetetlen és értelmetlen dolgokról beszéljen. Almási Szilárd (Pont most civil szervezet) követelte, hogy a tanácsnokok szavazzanak arról, hogy Kern Sólya ezzel megsértette-e az ügyréndi szabályzatot. A többség „természetesen” Csúszó és Kern Sólya oldalára állt. Volt még egy kis showműsor, amelynek végén Kérn Sólya ki akarta dobatni Almásit a biztonsági emberrel, aki egyébként a Városháza jámbor portása.
Végül a kedélyek lecsillapodtak, a csakis hasznos döntések megszülettek és mindenki mehetett haza (vagy máshova).
F. L.
