November 1.: Mindenszentek

Ma van Mindenszentek ünnepe, ezen a  napon az üdvözült lelkekről, a győzedelmes egyházról emlékezik meg az Egyház.

Ősz van, a virágok a földön már elvirágzottak, az Egyház ezen a napon felmutatja nekünk a mennyei virágokat Isten kertjében, hogy vigasztalódjunk és elmélkedjünk lélekben.  A szentek – Szent Ágoston szavai szerint – a világ bojtorjánjai  és tövisei közé elhintett virágok, akik az isteni kegyelem sugara és a Mindenható melegítő szeretete által örvendetesen kicsíráztak és a mennyország kedvenc világosságához emelkedtek, ahonnan kegyesen intenek felénk és kellemes illatot szórnak mindenfelé.

Mindenszentek ünnepe, latinul Festum omnium Sanctorum nyugaton november 1-én van,  keleten  Κυριακή των Αγίων Πάντων, „Mindenszentek vasárnapja“ néven Pünkösd utáni első vasárnapon ünneplik. A görög ünnep ugyanezen a napon már 380 körül megvolt, de akkor még csak az egész világ vértanúinak napja volt.

A nyugati Mindenszentek a hetedik századból indult ki, IV. Bonifác pápa 609-ben Fokász bizánci császártól megkapta az összes pogány istenek tiszteletére épült Panteont és május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére felszentelte. Ezen a napon minden évben megtartották a templomszentelés évfordulóját.

A nyolcadik században már e napon már nemcsak a templombúcsú napja volt, hanem III. Gergely alatt a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek“ emléknapja lett.

A végső lépés a kilencedik században történt, ekkor IV. Gergely pápa az aratás és szüret utánra, november 1-re tette át Mindenszenteket, mert a sok zarándok ellátása májusban nehézségekbe ütközött. Jámbor Lajos császár 835-ben egész birodalmában elrendelte Mindenszentek megülését.

A földi élet gondjai és aggodalmai között gyakran megfeledkezünk örök rendeltetésünkről, szemünk, szívünk gyakran a földön csüng és oly ritkán emelkedik fel az égbe. E napon emeljük fel szívünket az élő Isten városa, a mennyei Jeruzsálem felé, a boldog igazak lelkeihez.

Az ünnep délvidéki jellegzetessége, hogy ezen a napon és azt követő Halottak napján szinte mindenki, katolikusok, protestánsok, pravoszlávok, sőt még az ateisták is; magyarok, szerbek, horvátok, stb. temetőkbe látogatnak ki, elhunyt szeretteikre emlékezve.