Száz év alatt megfeleződött a határon túli magyarság!

Relatív, hogy száz év mennyire hosszú idő egy nemzet életében, innen nézve sok, a homályba vesző eredethez képest már nem feltétlenül, és vannak, mint nálunk a dédi, akik egymaguk végigélnek ennyit. Formálisan még az „ezeréves határok között” született, igaz, Antant-megszállás alatt, egy széteső országban, melynek azonban papíron még több, mint 18 millió alattvalója volt.

Mire egyéves lett, ez a piros-fehér-zöld világ összement egy kicsit: Magyarország 7 milliósra fogyott, elvesztette területe 70 százalékát és népessége kétharmadát. 1920-ban a határokon túlra került 7,5 millió idegen ajkú és 3,3 millió magyar, és immár nem a Magyar Királyság volt soknemzetiségű, hanem a környező utódállamok. Romániához Erdély és Partium révén önmagában nagyobb terület, több mint 100 ezer négyzetkilométer került, mint amekkora itt maradt.

A 15 milliós szám már a rendszerváltás idején is inkább fikció volt, ma pedig, amikor az anyaországi népesség hivatalosan is csak 9,7 milliós (egymillióval kevesebb, mint az 1980-as „csúcson” volt), a határon túl pedig helyenként drámai a csökkenés, egészen távoli. Igazából soha nem érte el a magyarok száma a 15 milliót!

Volt azért lassú arányváltozás, aminek Erdélyben az egyik oka a román betelepülés volt – különösen a városokba, ahol összességében a románok száma már közelítette a magyarokét. Erdély egészében persze már 1910-ben is határozott román többség volt: akkor (a magyar népszámlálásról van szó) 54% vallotta magát román, 32% magyar, 11% pedig német anyanyelvűnek. Emlékeztetőül a Trianon előtti nemzetiségi viszonyok, ahogy az Teleki Pál béketárgyalásokon bemutatott vörös térképén szerepelt.

Az etnikai arányváltozásokat legélesebben éppen a nagyvárosokon lehet látni. 1910-ben a 41 erdélyi városból csak nyolc volt román többségű, és azok is mind 10 ezer fő alatti kisvárosok voltak. Ehhez képest a 2002-es népszámlálás idején a 118 erdélyi városból már csak 15-ben volt magyar többség, és azok Marosvásárhely kivételével mind 100 ezer alattiak – azóta Marosvásárhelyen is enyhe román többség lett. Az 1910-ben 80 százalékosan magyar Kolozsváron ma jó, ha 15 százaléknyi magyar van, abszolút számban is kevesebb, mint egy évszázaddal ezelőtt. A város román lakossága eközben a 27-szeresére nőtt.

A 2011-es adatok az utóbbi 10 évben még kedvezőtlenebbé alakultak!

A magyarság eloszlása Romániában elsősorban történelmi okokra vezethető vissza. Nagy tömbben élnek Erdély belső peremén Székelyföldön, valamint a Partiumban. Az erdélyi nagyvárosokban a tömeges betelepítések és a városok elrománosítására tett kísérletek következtében arányszámuk alaposan csökkent. A magyarok többséget két megyében Hargita és Kovászna, ezen felül a jelentős számban élnek Maros, Szatmár, Bihar, Kolozs és Szilágy megyékben. A többi erdélyi megyében a magyarság aránya 10%-nál kisebb, míg a Kárpátokon-túli megyékben 1% alatt van. A magyar lakosság nagy része a központi fejlesztési régióban tömörül (több mint 30%). Az északnyugati fejlesztési régióban a magyarság aránya 21,3%. A többi régióban a magyarság aránya nem éri el az 1%-ot.

Forrás: traveltotransylvania.hu