„Köszöntjük a Délvidéket“

80 éve írták a lapok:

Köszöntjük a magyar állami főhatalom egységébe nemrég visszatért Délvidéket, amely sem a Szent Korona misztikus vonzásából nem szakadt el soha, sem a magyarság szellemének élő sugárköréből. Köszöntjük abból az alkalomból, hogy közöttük és közöttünk a szellemi érintkezés is megindulhat a honvédcsapataink, tüzérségünk és tankjaink előtt leomlott határok fölött és lapjaink, újságjaink először mehetnek be Délvidékre, — köszöntjük a Szent István koronája alá visszatért magyar és nem magyar nyelvű testvéreinket.

Huszonkét éven át éltek ők ezeken az erőszakkal megvont határokon túl. Ezer magyar esztendő sugárzása hatott át ezen a tájon. Szent István hadai viaskodtak itt, Árpádházi hercegek és bánok védték a Duna vonalát a bizánci imperializmus ellen s volt idő, amikor a magyarságnak népi ereje és szaporulata is túlcsapott ezen a vonalon, fel, a Dunába vezető balkáni völgyeknek egészen a közepéig; később a Hunyadiak hatalmának súlypontja húzódott itt. Dél-Erdély közepétől egészen az Adriáig s a törökkel vívott harcaik balkáni balladafüzérek szép és vad koszorúját fonták nevük köré. A török hódoltság után idegen tájakról betelepítettek felett is bontakozott ki itt a magyar államiság rendet és békességet fenntartó ereje, a magyar gazdasági élet egységében tette dúsgazdaggá az itteni falvakat és városokat, amelyeknek az új uralom csak afféle peremszerepet tudott adni, a harmadrangúság, meggyanúsítottság, a bizalmatlanul kezeltség szerepét, de ez a Délvidék most visszatért anyjához, állami függetlenségét csonkaságában is megtartott magyar nemzethez.

— Ugye, szenvedtél? — kérdezzük most ezt a Délvidéket. — Mutasd sebeidet és mondd meg, ami fáj. Mi is szenvedtünk, rajtunk is estek sebek, nem egyszer gyötörtek súlyos válságok lázrohamai. Ti magyarságotokat, vagy legalább is a magyarsághoz való tartozás emlékezetét őriztétek meg; mi pedig: ezer év büszke építményét, a Magyar Államot. Az ország kétharmadrészének tartó erőit hordták el és szakították el ennek tetőzete alól, nekünk kellett tartanunk az egészet s mi valamennyien, akik ezen a földön éltünk, minden ember, a magyar társadalom minden tágabb vagy szűkebb közössége, annak minden szerkezeti eleme és minden intézménye, közöttük ez a lap is, amely oly nyíltan és maradéktalanul tartozik egy világnézethez, Magyarország legnagyobb világnézeti közösségéhez: mind mind élő kariatidái voltunk eme építmény hatalmas súlyának.

A most visszatért Délvidéknek a magyar állami függetlenség kincsét adjuk, a magyar állameszme szépségét, nagyvonalúságát, büszke és nemes nagylelkűségét, tőle pedig szenvedéseinek emlékét és eddigi nehézségeit akarjuk átvenni. Azok, akik személyi életükkel is emlékeznek az első világháború előtti régi Magyarországra, azok egy bizonyos mértékig megváltozott Magyarországot találnak itt: a liberális Magyarország helyett a keresztény Magyarországot. A csonkaország és a megcsonkított nemzet sok szenvedés árán jutott el e bensejében végrehajtott revízióhoz. Ez a Magyarországot öntudatában és minden megnyilvánulásában kereszténnyé tevő belső revízió volt az elmúlt huszonkét esztendőnek nagy történelmi eseménye itt. Ennek a belső revíziónak elindulása, legmélyebb eszméi, elveinek megalkuvás és elalkuvás nélkül való képviselete éppen ezekhez a hasábokhoz fűződik, amelyek itt most megszólalnak. Megszólalnak, hogy ők is ujjongva köszöntsék a teljesen visszatért testvéreket, a magyarokat s a hozzánk századokon át olyan hűséges németeket, bunyevácokat, sokácokat, de minden nyelvű és nemzetiségű délvidékit, minden rendűeket és rangúakat, öregeket és fiatalokat — az egész visszaszerzett Délvidéket. Mert a magyar haza, a szentistváni ország az egész Délvidéket öleli szívére, egyforma szeretettel minden fiát, akármilyen nyelven beszél, akármilyen társadalmi osztályhoz tartozik, akármelyik keresztény templomba jár, — s nem kíván tőlük ezzel szemben semmi mást, mint hűséget az ezeréves haza iránt, lojalitást a magyarság iránt, becsületes, tiszta szándékot az együttműködésre, a közös munkára –  Magyarország szent és boldogabb jövendőjéért.

A KSV-lapok a Délvidék felé is azt kiáltják, amivel a visszatérő felvidéki részek, Kárpátalja, a visszanyert Keletmagyarország és erdélyi részek népét köszöntötték:

Eddig értetek, — ezután veletek — a szentistváni gondolat keresztény és örök, független és szabad Magyarországáért!

(Forrás: Nemzeti Újság, 1941. április 27. 23. évfolyam, 95. szám)