Egyre csak nő az ideiglenes-időnkénti munkára alkalmazottak száma; jogaik: nincsenek
A magáncégek tulajdonosai nagyon szeretik az ideiglenes és időnkénti jellegű munkara kötött szerződéseket.
Ezeknek köszönhetően olyan munkaerőhez jutnak, amelynek – az embertelen törvény értelmében – nem kötelesek szavatolni a fizetett betegszabadsághoz és az évi szabadsághoz való jogot, valamint kedvükre túlóráztathatják és hétvégenként is dolgoztathatják a kiszolgáltatott embereket.
Például az „ételfutár” az egyik legnépszerűbb állás Szerbiában (is). Ezért a munkáért az éttermek viszonylag jól fizetnek, de mivel a kaját házhoz szállító alkalmazottnak valójában nincs valós dolgozói státusza,
kizárólag a munkaadójától függ, milyen bánásmódban részesül.
Számos más foglalkozásra (legyen az szellemi tevékenység, gyári munka stb.) ugyanez vonatkozik.
Civilizált európai országokban a munkáltatók teljes jogú és értekű dolgozóként kezelik az említett „szerződéses” módon alkalmazott munkavállalókat.
A szerb állam azonban nem mutat hajlandóságot, hogy ezt a kérdést megfelelő módon szabályozza. Itt még mindig az úgynevezett „rugalmas munkaügyi törvényhozást” tartják célszerűnek.
Arról nem is beszélve, hogy
számos visszaélés történik mind az ideiglenes-időnkénti, mind a meghatározott időre alkalmazott dolgozók kárára.
Pl. több helyen úgyszólván „halálra” dolgoztatják, mi több, olykor súlyosan megalázzák őket.
A külföldi „beruházók” által működtetett gyárak még a gyalázatos szerb munkatörvényt sem tartják tiszteletben. Persze a „hazai újkapitalisták” sem sokkal jobbak. A közvállalatokban és közintézményekben pedig csak a leghűségesebb pártkáderek számíthatnak kedvező viszonyulásra.
Az Európai Statisztikai Ügynökség adatai szerint Szerbiában az ideiglenes-időnkénti státuszban levő dolgozók és a meghatározott időre alkalmazottak száma az utóbbi években (a covid-válság kitörése óta) 18-ról 22,7 százalékra nőtt.
Ugyanakkor a két munkát végzők száma 210 ezer személy tesz ki, állítja az említett ügynökség. Ez azonban száraz statisztikai adat. A gyakorlatban ennél sokkal több polgár kénytelen a főállásán kívül még egy plusz munkát vállalni, hogy családjával együtt valahogy túlélje az „aranykort”.
(politika.rs, gradsubotica.co.rs nyomán, fotó: telegraf.rs)
