Délvidéken élő véreskezű boszniai szerb háborús bűnösök
A kilencvenes évektől a napjainkig számos háborús bűnös Délvidéken talált menedéket. Jöttek, letelepedtek – az éppen aktuális szerb rezsim áldásával és támogatásával.
A „megbékélésre törekvő” Szerbiában az átvilágításról szóló törvény elévült még mielőtt akár egyszer is alkalmazták volna.
Az alábbihoz hasonló kis áttekintések azonban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy legalább az igazság töredékére fény derüljön, ami ugyan nem jelent elégtételt a közvetlen és közvetett áldozatoknak és hozzátartozóiknak, de legalább
a délvidéki emberek megtudják kikkel éltek-élnek együtt, ha eddig még nem értesültek volna róla.
Íme néhány figyelemre méltó példány.
A goraždei születésű Aleksa Golijanin ellen Bosznia-Hercegovina háborús bűnökkel foglalkozó ügyészsége 2012. június 15-én vádat emelt a srebrenicai civilek ellen elkövetett vérengzésekért, amelyekben 1995. július 10. és 19. között vett részt.
Golijanin egyebek között 1995. július 12-én a Boszniai Szerb Köztársaság különleges alakulatának parancsnokhelyetteseként a Potočariban levő ún. gyűjtőközpontba terelte a bosnyák lakosságot. Az azt követő két napban részt vett több mint ezer bosnyák férfi letartóztatásában. Szerepe volt 15-20 fogoly meggyilkolásában a Bratunac-Konjević Polje útszakasz melletti réten.
Az említett útnál levő erdőterület átfésülésében is részt vett, amely során
társaival együtt négy személyt gyilkolt meg. Az egyikkel Golijanin saját kezűleg végzett.
Golijanin Délvidéken megvásárolta a kamanci Euro Auto Sistem Teherszállító Kft.-t
Milenko Karišik a boszniai fegyveres összetűzések előtt a milícia, majd a belügyminisztérium szarajevói különleges egységének tagja volt. Aktívan részt vett háborús műveletekben, amelyek során egykori bosnyák kollégáival is összecsapott.
Közeli kapcsolatban állt (a későbbiekben a hágai törvényszék elé kerülő) háborús bűnösökkel: Radovan Karadžićtyal, Momčilo Krajišnikkal, Biljana Plavšićtyal, valamint „Szlóbó” közeli munkatársaival, akiket a hágai bíróság felmentett: Jovica Stanišićtyal és Frenki Simatovićtyal.
A háború alatt egy ideig a Boszniai Szerb Köztársaság belügyminiszterének helyettese volt.
Milenko Karišik Újvidékre költözött, ahol több magáncég, pl. a Lucky Ball Biliárd Klub tulajdonosa lett.
Grujo Lalović, a boszniai Szerb Demokrata Párt kalinoviki helyi szervezetének elnöke volt. Egyúttal betöltötte az ottani ún. válságstáb elnöki posztját. A helyi muzulmán lakosság elleni, legkülönbözőbb bűntettek elkövetésére adott ki parancsokat.
A háború után Újvidékre költözött, ahol bútorgyárat nyitott.
Ilija Maletić a hírhedt palei különleges rendőrségi alakulat tagja volt.
A háború előtt a milícia kötelékeiben dolgozott.
A háború után Újvidékre költözött, ahol privát súlyemelő klubot vezetett a SPENS keretében.
Mićo Sijeković, „művésznéven” Mićo csetnik ilijaši mészárosként is ismért. Vérengzésekben vett részt, számtalan bűntetett követett el.
A háború után Zomborban kötött ki.
Vasilije Vidović egy ideig Vojislav Šešelj személyes testőre volt. Csakúgy mint a főnöke, ő is megszerezte a csetnikvajda címet.
Számos gaztettet követett el Ilijašon, Lješevón, Podlugoviban, valamint a Žuč hegyen, ahol foglyokat kínzótt és végzett ki.
Fekete dzsippjére a csetnik zászlón kívül felszerelt egy, a Crna Rijeka faluban általa levágott muzulmán fejet, amelyre UNPROFOR-os sapkát helyezett. A háború alatt az így „kidíszített” terepjárójával közlekedett.
Háború után Zimonyba szökött.
(Slobodna Vojvodina nyomán, fotó: autonomija.info)
