Vučić: Ha a magyarok szobrokat akarnak állítani, akkor fizessék is ki maguknak
A fenti cikk 1994. december 16-án jelent meg a Magyar Szó napilapban.
Az akkor még szélsőséges és a magyarokat is megvető politikus a délvidéki kisebbségek jogai alól is igyekezett két lábbal kirúgni a talajt. Mára pedig ő lenne a történelmi szerb-magyar barátság alapembere?!
Igaz, azóta sok minden megváltozott, így például Aleksandar Vučić is megkövette saját magát és politikáját, legalábbis a szavak szintjén. Ugyanis ha megnézzük mit mondott a ’94-es soviniszta magyarellenes Vučić és, hogy mi történik az európai értékeket magáénak mondó Vučić vezette Szerbiában, akkor azt láthatjuk, hogy végig önazonos tudott maradni.
Hiszen míg I. Péter szerb király megalomán, 10 méteres szabadkai szobra 21,4 millió dinárba került, addig a szabadkai magyaroknak cserébe állítatott Bíró Károly szobrot a magyar állam állta. Ugyanígy járt a szabadkai Mátyás király szobor is, amely nem 8 méteres, hanem 8 centiméteres talapzatot kapott és onnan őrzi egy helyi kocsma bejáratát. Elkészíttetését pedig az említett vendéglátóhelyet üzemeltető magyar üzletember pénzéből finanszírozták. Hasonló történet mondható el a botrányosra sikeredett zimonyi Hunyadi János emlékműről is, amely mindamellett, hogy máig nevetség tárgyát képezi, pluszban még a magyar állam is fizette azt, hogy aztán jól eldugva, nem a nándorfehérvári várban a csata helyszínén, de még nem is a zimonyi várban helyezzék el, ahol Hunyadi elhunyt.
De a sort igen hosszan sorolhatnánk szinte minden magyar szoborról és emlékműről igaz ez, legyen az a gombosi Turul-madár szobor, a tóthfalusi II. Rákóczi Ferenc lovas szobor. Vagy amennyiben az aradi vértanúkhoz köthető emlékhelyeket nézzük, akkor az adai Damjanich János domborművet Budakalász önkormányzata készítette, Leiningen-Westerburg Károly mellszobrát Törökbecsén Mezőtúr önkormányzata fizette, Schweidel József zombori mellszobrát az Emberi Erőforrások Minisztériuma finanszírozta, míg Kiss Ernő eleméri mellszobrát a Nemzetpolitikai Államtitkárság készítette. Kell még sorolni?
Így aztán elmondható, hogy mint a jó bűvészek esetében sem azt kell figyelni, hogy mit mond a száj, hanem azt, hogy mit csinál a kéz, miközben a szemfényvesztés zajlik. Aleksandar Vučić egy pillanatra sem tagadta meg az 1994-es önmagát, csupán az akkor ellenzéki fenyegetés mára kormánypárti valósággá vált.
