Szabad Magyar Szó: Az 1944/45-ben kivégzett magyarok nagy része háborús bűnös volt
A züllöttség és árulás legalacsonyabb foka az, amikor a saját magyar áldozatainkat gyalázzák délvidéki magyar előjelű híroldalak, sőt mindezen gondolatok propagálását oly fontosnak tartják, hogy még fizetett reklámmal is hirdetik.
Ezt tette ugyanis a Szabad Magyar Szó nevű hírportál, amely a saját szerbnyelvű verziójának, a Slobodna reč-nek cikkét fordította és közölte le.
A Slobodna reč, (amelynek főszerkesztője szintén Kókai Péter – a szerk.) Dalibor Stupar írását közölte le Lenkes László fordításában, amely az újvidéki 1944-es áldozatok emlékműve kapcsán kialakult vitáról számol be, amelyről portálunkon több alkalommal írtunk már.
Stupar többek között a következőket írja: „Kétségkívül voltak a 44-es megtorlások során gyilkolások, likvidálások, amely az azt megelőző eseményekre (a Bácskába és Újvidékre bevonult magyar hadsereg, az újvidéki razzia, a több éves megszállás stb.) adott válaszként történtek. Sokakat ekkor előzetes tárgyalások nélkül, teljesen ártatlan emberekként gyilkoltak meg. Viszont ezzel a ténnyel nem lehet eltakarni a másikat, miszerint az áldozatok zöme valóban bűnös volt, a megszállók kollaboránsaiként, háborús bűnösökként, besúgókként lettek elitélve.”
Vagyis a Szabad Magyar Szó, olyan magyarellenes gondolatoknak ad teret, amely egyrészt megszállásnak tekinti 1941-et, másrészt jogos és arányos „válaszként” mutatja be az 1944/45-ös magyar és németellenes etnikai alapú tisztogatásokat, illetve az SzMSz-ben megjelent írás szerint a délvidéki magyarellenes kivégzési hullámok áldozatainak zöme megérdemelte, hogy bestiálisan megöljék, hiszen kollaboráns magyar volt.
Vagyis a 20 és 60 ezer közé tehető áldozatok nagy része bűnös, halált érdemlő délvidéki magyar volt a Szabad Magyar Szó, kétnyelven is közzétett írása szerint.
Pontos számot sajnos azért nem tudunk mondani, mert igaz, hogy 2022-őt írunk, ám máig egyetlenegy tömegsírt sem tártak fel és egyetlenegy gyilkost sem neveztek meg, nem hogy elítéltek volna. Míg, az 1942-es hideg napok mintegy 2000-3500 közé tett szerb, magyar kommunista és zsidó áldozatainak haláláért felelős katonai és rendőrségi parancsnokait a magyar hatóságok még 1943-ban(!) a bíróság elé állították és elítélték. Majd a háború után a jugoszláv hatóságok sorra kivégezték őket. Illetve a hideg napok áldozatainak hozzátartozóit még a háború alatt, a Horthy-korszakban kárpótolták.
A Szabad Magyar Szóban azonban nem csak hogy relativizálják az 1944/45-ös délvidéki vérengzéseket – annak ellenére, hogy az 1942-es áldozatokhoz képest becslések szerint vagy tízszerese azoknak a magyaroknak a száma, akiket 1944-45-ben brutális, állati kegyetlenséggel gyilkoltak le a bevonuló szerb partizán csapatok, arról nem is beszélve, hogy a titói terror elől közel százezer honfitársunk menekült el a Délvidékről (a körülbelül 200 ezer elüldözött és majdnem ugyanennyi „eltűnt” németről már nem is beszélve) – hanem az 1944/45-ös vérengzések áldozatait szinte kollektív kollaboránsnak, háborús bűnösökként, besúgókként jelöli meg!
Sőt, Kókai Péter lapja ezen magyarellenes anyagot olyan fontosnak tartja, hogy napok óta a Facebookos felületükön fizetett reklám fut a cikken és mivel jelenleg ez az egyetlen reklámozott írásuk az oldalukon, így valószínűleg számukra kiemelten fontos lehet az a gondolat, hogy az 1944-es magyar áldozatok kivégzését jogos és arányos sorskérdésként mutassák be.
Kivezényelték a szabadkai iskolásokat is a komcsi terroristák emlékművéhez
