„Vőlegénye szeme láttára véletlenül agyonlőtte magát a legszebb zentai leány”
80 éve írták a lapok:
Beiktatták Deák Leót Bácsbodrogmegye és Zombor főispáni székébe
Zombor, január 15. Bácsbodrog vármegye és Zombor városa csütörtökön délelőtt ünnepélyesen beiktatta méltóságába dr. Deák Leó főispánt, aki székfoglaló beszédében hangoztatta, hogy Szent Pál vármegyéje 23 éves megszállás után végérvényesen és elszakíthatatlanul visszatért az anyaországhoz. Megállapította, hogy míg a magyarság 23 évig állandóan elkeseredett harcot vívott anyanyelvének használatáért, fennmaradásáért, addig ma a bácskai törvényhatóságokban, valamint közhivatalokban számarányukhoz képest képviselve vannak a szerbek, németek és bunyevácok is. Szembeállította ezt a politikát a volt jugoszláv politikával és megállapította, hogy a magyar kormány nem a bosszú, hanem a megbocsátás elveit vallja. Németjeink ma olyan jogokat élveznek, amelyekre a szerb uralom alatt gondolni sem mertek. A főispán székfoglaló beszéde után a szerbek, németek és bunyevácok képviselői szólaltak fel. Ilkić archimandrita beszédében hangoztatta, hogy a szerbek is bele akarnak illeszkedni a magyar életbe, mert reá is vonatkoznak ezek a szavak: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!”. Az ünnepség után a városházán iktatták be méltóságába dr. Deák Leót. A főispán székfoglaló beszédében hangsúlyozta, hogy Zombor nagy, arányú fejlődés elé néz. A bunyevácok nevében dr. Vuković Gero ügyvéd hangoztatta, hogy a bunyevácok 250 évvel ezelőtt jöttek ide. Azóta élvezik a magyar nemzet baráti szeretetét. Mi mindig együtt küzdöttünk a magyarokkal és erős hittel fogadjuk, hogy a magyar—bunyevác barátság örökéletű — mondottá. Az ünnepélyes beiktatás után közebéd volt.
Stefan Ilkić (1875-1963) zombori szerb pravoszláv archimandrita kiváló kapcsolatokat ápolt a magyar hatóságokkal
Délmagyarország, 1942. január 16 / 12. szám
Építik az újvidéki dunai új védőgátat.
Újvidékről jelentik: Újvidéken erősen folynak az új dunai védőgát építési munkálatai. A legutóbbi gátszakadás óta állandóan a nagy hideg ellenére is építik az új védőgátat, amelynek alapvető munkálataihoz 100 vagon követ szállítottak a helyszínre. Az újvidéki városi pénztár eddig 40 ezer pengőt utalt ki a gátépítésre. Az új védőgát 400 méter hosszúságú lesz, az újvidéki vasúti híd első pillérjétől egészen a strandig terjed.
Téli gazdasági iskolát és Zöldkeresztes házat épít Óbecse.
Óbecséről jelentik: Óbecse elhatározta, hogy téli gazdasági iskolát és zöldkeresztes házat épit. Az építkezés költségeinek legnagyobb részét a kormány fedezi, a képviselőtestület megszavazott 15.000 pengőt és az épület részére két hold földet bocsátott rendelkezésre. A téli gazdasági iskola céljaira szükséges földbirtok megszerzése érdekében már lépéseket tettek az újvidéki földbirtokpolitikai kirendeltségnél.
Délmagyarország, 1942. január 17 / 13. szám
Vőlegénye szeme láttára véletlenül agyonlőtte magát a legszebb zentai leány
Zenta, január 20. Varga Polyák Erzsébet egy zentai földbirtokos 18 éves leánya vőlegénye lakásán véletlenül szívenlőtte magát és meghalt. A megrendítő szerencsétlenség előzményei a következők: Varga Polyák János zentai mérnők és jómódú földbirtokos egyetlen leánya, a 18 éves Erzsébet, jegyben járt Varga István 28 éves vörösegyházi földbirtokossal. A fiatal menyasszony, aki a környék legszebb és leggazdagabb leánya volt, pár nappal ezelőtt látogatóba ment vőlegényének szüleihez, a volt Halbrohr-féle kastélyba, Vörösegyházára.
A vőlegény szülei délután eltávoztak otthonról s a kastélyban csak fiatal jegyespár maradt. Varga István leheveredett szobájában az ágyra, menyasszonya pedig a díványon nyújtózott végig. Közelében, egy széken lógott Varga István kabátja, amelyből a leány egy óvatlan pillanatban játékosán kivette vőlegénye női típusú Browning-revolverét. Amikor Varga István észrevette menyasszonya kezében a revolvert, aki nevetve játszadozott a fegyverrel, rémülten rákiáltott hogy vigyázzon, mert a revolver töltve van!
Ebben a pillanatban eldördült a fegyver és a fiatal leány hátrahanyatlott. Mint az orvosok később megállapították, a golyó a bal mellébe fúródott a szerencsétlen fiatal leánynak megsértette a szívét, szétroncsolta a tüdő főütőerét és a hátgerincben megakadt. A golyó azonnali halált okozott.
A tragédiát a szerencsétlenség egyetlen szemtanúja, Varga István mondotta el a helyszínre kiszállott törvényszéki és csendőri bizottság előtt, amely lefolytatta a vizsgálatot. A tragikus körülmények között elhunyt fiatal leány holttestét Zentára szállították, ahol nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra.
Varga Polyák Erzsébet síremléke a zentai temetőben
Délmagyarország, 1942. január 21 / 16. szám
Herbert Van Leisen Délvidéken
Genf, január 21. /Magyar Távirati Iroda/
Herbert Van Leisen genfi író, aki magyarországi útján ellátogatott Szegedre is, a Tribune de Genoveben leírja benyomásait. Szeged környékén megkapta a világítás sajátos szépsége, a termőföld ritka gazdagsága, Szegeden a város kettős jellege érdekelte mint mezőgazdasági piac. Szegedről indult el – írja Van Leisen – Horthy Miklós nemzeti hadserege, amely leverte a kommunizmust és az országot az újjászületés útjára vezette. A szegedi egyetem megszemlélése alkalmat ad a szerzőnek, hogy ismertesse a főiskola kolozsvári múltját és Magyarország szellemi Kapcsolatait Nyugateurópával Szent Istvántól a legújabb időkig. Alkalma volt a külföldön is nagy hírnévnek örvendő Szent-Györgyi professzorral is beszélgetni.
Délvidéki útja során Van Leisen azután Újvidékre ment. Ott törökkorabeli építészeti emlékeket talál, estefelé, a város főkávéházában összetalálkozik Nagy Iván szerkesztővel, az újvidéki magyarság vezetőjével a trianoni években. Ugyanott elbeszélget Aleksandar Moč bácskai prefektussal. „Szerbnek érzem magam, mondja Aleksandar Moč, de hű vagyok Magyarországhoz. A szerb parasztok és a szellemi vezetők kezdettől fogva érezték, hogy ez a föld magyar marad. Most nyugodtan várjuk a magyar kormány intézkedéseit.“
Újvidék után Zombort ejti útba Van Leisen. Ott Deák Leó főispán ismerteti, miképpen oldotta meg vegyes lakosságú megyéjében a nyelvhasználat kérdését a közigazgatásban és a közoktatásban, minden helységben a jegyző a lakosság nyelvén fogalmazza meg az iratokat és egyidejűleg magyar fordítást is készít. A közigazgatási nyelv magyar, de a beadványt a négy kisebbség nyelvén is be lehet nyújtani. A szülők a külön erre a célra szervezett szülői tanácskozásokon szabadon határoznak, hogy milyen iskolába kívánják beíratni gyermekeiket. A főispán ezután a svájci író rendelkezésére bocsátotta gépkocsiját, hogy kedvére nézzen körül a megyében és győződjék meg a maga szemével, hogy lövöldözésnek, harcnak nem találja sehol nyomát.
Aleksandar Moč (1883-1952) újvidéki síremléke. Ugyanez az Aleksandar Moč, aki 1941-től 1944-ig együttműködött és jó kapcsolatokat ápolt a magyar hatóságokkal, 1944-ben a titoista Egységes „Népfelszabadító“ Front Főbizottságának tartományi elnöke lett, miközben a partizánok több mint 40 ezer ártatlan délvidéki magyart mészároltak le „a megszállókkal való együttműködés” címén.
Szabadka szombaton régi bácskai fénnyel és hagyományokkal installálta dr. Reök Andor főispánt
A régi magyar alkotmányos ünnepek tradíciói között tartották meg a felszabadított törvényhatóság ünnepélyes díszközgyűlését
Szabadka, január 24. (A Délmagyarország kiküldött munkatársától) Szombaton rekordmélységet ért el a légsúlymérő higanyoszlopa, egész délelőtt folyamán 20 fok alatt tanyázott, de úgy 10 óra tájban az égbolt reménytelen szürkeségén keresztültört a napsugár, rásütött a szabadkaiakra, mintha csak azt akarta volna szimbolizálni, hogy amiként a régóta tartó kemény fagyot kiengeszteli a nap áldó melege, úgy jött el ez a nap a 23 évig tartó lelkeket fagyasztó rabság után. A felszabadulás óta másodszor ült nagy magyar ünnepet Szabadka népe, ez alkalommal. Először a nyáron tárta ki magyar lelkét és szívét ország-világ előtt, amikor a magyar Kenyér ünnepére és Kormányzó urunk fogadására gyülekezett össze az egész környék magyarságával egyetemben. Másodszor most, szombaton, törvényhatósági közgyűlésének ünnepélyes megalakulása és főispánjának. beiktatása alkalmából tett bizonyságot róla, hogy a 23 éves rabság rossz álmát eltemette és most ott folytatja alkotmányos magyar életét, ahol 23 esztendővel ezelőtt abbahagyta.
Ünnepi szentmise
Nagyszabású előkészületek történtek Szabadkán a város törvényhatósága alakuló közgyűlésének megtartására és dr. Reök Andor főispán beiktatására. Reök Andor horgosi földbirtokos, Szeged volt országgyűlési képviselőjének fia, a szerb megszállás alatt egyik vezéregyénisége volt a magyarság szent ügyéért küzdőknek, érthető tehát az a lelkesedés, amely akkor nyilvánult meg, amikor arról volt szó, hogy ezt a kiváló férfiút installál ják Szabadka főispáni székébe. Országos ünnepet készítettek elő a szabadkaiak erre a napra és csakugyan sikerült is olyan szívvel lélekkel, becsületes jó magyarsággal teli ünnepséget rendezni, amilyent csak a feketeföldű Bácskában tudnak. Lobogódíszben pompázott a város ezen a napon és a város lakossága hálatelt szívvel vett részt főispánjával és városi tisztikarával együtt azon a szentmisén, amelyet a Szent Teréz-templomban tartottak Ijjas József érseki biztos celebrálásával.
Törvényhatósági alakuló díszközgyűlés
A szentmise végeztével 11 óra tájban a városháza messzeföldön híres szép magyar-barokk termében kezdett gyülekezni az ünnepi nap közönsége. A régi alkotmányos magyar ünnepek, a békebeli installációk varázsos hangulata zsongott a zsúfolásig telt teremben, ahol pompás díszmagyarokban, fekete zsinóros atillákban ott volt a város, : vármegye, a szomszéd városok és vármegyék valamennyi vezetőegyénisége, ezenkívül a fővárosból is sokan. Az első sorokban foglaltak helyet dr. Horváth Győző nagyprépost, a kalocsai érsek kiküldöttje, dr. Deák Leó bácsmegyei és zombori főispán, dr. Bajsai Ernő alispán társaságában. dr Takáts Sándor főispán, aki dr. Széchenyi István kormánybiztossal egyetemben Szegedet képviselte, (dr. Tóth Béla helyettes polgármester táviratban üdvözölte Szeged közönsége nevében az új törvényhatóságot és Reök főispánt), dr. Viczián István pestmegyei dr. apatini Fernbach Péter újvidéki, dr. Kiss Endre kecskeméti, dr. Kászonyi Richárd bajai, dr. Molnár Imre Csongrádmegyei, dr. Simkó Elemér hódmezővősárhelyi főispánok. Endrey Béla hódmezővásárhelyi polgármester, dr. Lehel Pál magyarkanizsai polgármester, dr. Dobay Andor csongrádmegyei alispán, dr. Balogh Ányos tankerületi főigazgató és még nagyon sokan a vármegyei és városi igazgatás vezetői közül. A törvényhozást és a kormányt báró Vojnits Sándor v.b.t.t, felsőházi tag és dr. Glosz Miklós miniszteri tanácsos képviselték, a honvédség képviseletében Király András vezérőrnagy jelent meg, a volt szegediek közül ott láttuk tannói Buócz Béla főkapitányhelyettest és dr. Tóth Tibor üzletigazgatót, aki a MÁV budapesti igazgatóságának képviseletében jött. Az ünneplőbe öltözött termet díszesen koszorúzta az erkélykaréj, amely a színpompás magyar ruhákba öltözött szabadkai asszonyokkal telt meg.
A díszközgyűlés
A Délvidéki Induló hangjaira vonult be a zsúfolásig megtelt terembe a városi tisztikar élén dr. Völgyi János polgármesterrel. Az elnöki üdvözlőszavak elhangzása után dr. Mócsy István városi főjegyző olvasta fel az üdvözlő táviratokat majd a belügyminiszternek a törvényhatósági bizottsági tagok kinevezéséről, a városi tisztikar kinevezéséről szóló leiratát ismertette. Völgyi polgármester számolt, be „a romeltakarító polgári közigazgatás munkájáról mielőtt az újonnan kinevezett városi parlament megkezdené alkotmányos működését. A beszámoló után azokat a terveket ismertette, amelynek megvalósítása érdekében a város új parlamentjének és tisztikarának küzdenie kell. A törvényhatósági bizottság tagjai közül dr. Javiga János, aki már 53 évvel ezelőtt is tagja volt Szabadka parlamentjének, üdvözölte elsőnek az új tisztikart és a polgármestert, majd Lendvai Lajos, Kazinczy István, Horváth Lukács, végül Krmpotić Péter, a bunyevácok szónoka mondott üdvözlőbeszédet.
Kalmár Tihamér törvényhatósági bizottsági tag vezetésével küldöttség alakult, hogy meghívja a közgyűlésbe dr. Reök Andor főispánt.
A főispán beiktatása
Nyolc díszbe öltözött megyei hajdú nyitotta meg a menetet, amelynek élén a díszmagyarba öltözött Reök főispán bevonult a lelkesen éljenző közgyűlési terembe Az elnöki emelvény elé érkező főispánt Mócsy főjegyző felszólította, hogy mielőtt elfoglalná helyét az elnöki székben nyújtsa át kardját annak jelképéül, hogy sohasem az erőszak, hanem az alkotmány útján kívánja vezetni városát. A főispán átnyújtotta kardját és fellépett az emelvényre. Következett az eskütétel ünnepélyes aktusa. Az énekkar a »Boldogasszony anyánk…“ című régi egyházi éneket intonálta. Az eskü elhangzása után a főispán megtartotta székfoglaló beszédét, első szava nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója iránti hála szava volt. A közgyűlési terem közönsége felállva, hosszan, lelkesen tüntetett a kormányzó mellett. Beszéde további során a felszabadulás jelentőségét méltatta, majd ismertette programját.
dr. greifenbergi Reök Andor
Mint főispán, hivatva érzem magamat — mondotta — hogy politikái programot adjak s ez nem lehet más, mint ami Szegeden született, amit minden kormány okszerűen mély bölcsességgel fejlesztett és kiépített; az nem lehet más, mint kormányom magasztos célkitűzése: a keresztény nemzeti szellemben minden jóakaratú erőnek egyesítése a szebb, a boldogabb Nagymagyarország megteremtéséért. A délvidéki nemzetiségekről és a velük szembeni magatartásról szólott ezután a főispán. Rámutatott azokra a bensőséges kapcsolatokra, amelyek a magyarságot a németséggel és a bunyevácsággal a múltban is összefűzték. Reméli, hogy a magyarság a jövőben is számit barátságukra és nemzethűségükre. A szerbekről szólva kijelentette, hogy az őslakók ellen sohasem volt panasz, a jövőben is hazafiságot és áldozatkészséget vár tőlük. Ha ezt megkapjuk, ugyanazokban a jogokban és javakban részesülnek, mint a magyar nemzet többi népei. A főispán annak hangoztatásával fejezte be beszédét, hogy nem lesz még egyszer Trianon. A hatalmas éljenzéssel fogadott beszéd után Ijjas József érseki biztos üdvözölte elsőnek a főispánt és a törvényhatósági bizottság nevében visszaadta kardját, hogy viselje azt a tekintély és tisztesség jeleként. Sostarecz Ferenc evangélikus lelkész a protestáns egyházak nevében üdvözte a főispánt. Vojnich Gyula földbirtokos a földművelő gazdát köszöntötte, Skenderović Gyula a bunyevácság üdvözletét tolmácsolta, Freund János a szabadkai németség nevében beszélt Ruski Milan a szerb anyanyelvű lakosság hűségéről tett tanúbizonyságot, végül Bógner József a Délmagyarországi Közművelődési Szövetség nevében mondott beszédet
Díszebéd
Délután 2 órakor az Arany Bárányban 500 terítékes bankett zárta be a fényes installációs ünnepséget. Az ebéden egyetlen pohárköszöntő hangzott el, Reök főispán ajkáról, aki a Kormányzó úrra ürítette poharát. Amíg az installációs bankett folyt, Reök főispán lakásán a főispán családjának előkelő rokonsági és baráti köre vett részt szűkkörű családi ebéden. Ott. voltak a Fernbach, Leibach, Törley, Korpássy családok tágjai, a szegedi rokonságot Temesváry József képviselte, akinek felesége, Berdenich Gabriella unokahúga Reök Andor főispánnak.
Szabadka szép és lelkes ünnepe sokáig emlékezetes marad azok számára, akik ott voltak a 23 évi halódás után újraéledt magyar világnak ezen a felemelő ünnepén és hitet, erőt merítettek belőle a jövőre.
Délmagyarország, 1942. január 25 / 20. szám
Kétszázezer pengős tanulmányi jutalom a délvidéki középiskolák növendékeinek.
Szabadkáról jelentik: A közoktatási kormányzat szerető gondossággal fordult a Délvidék ifjúsága felé. A vallás- és közoktatásügyi miniszter nagyösszegű juttatásokat eszközölt a délvidéki középiskolák és szakiskolák növendékeinek. Az összegeket az intézetek; igazgatói tanulmányi jutalom címén osztják szét az arra érdemes jó előmenetelő szegénysorsú tanulók között. A rendelet értelmében elsősorban azok kaptak ilyen jutalmat, akiknek szülei a szerb megszállás alatt életüket vesztették, üldöztetésben volt részük, továbbá a frontharcosok és sokgyermekes családok gyermekei. A jutalomban nemcsak magyarok, hanem németek, szerbek és bunyevácok is részesülnek. A jutalmak kiosztása, amelynek összege kétszázezer pengő, vasárnap történt meg ünnepélyes külsőségek között. Szabadkán dr. Reök Andor főispán, Zomborban dr. Deák Leó főispán osztotta ki a jutalmakat.
dr. Deák Leó
Délmagyarország, 1942. január 27 / 21. szám
Délvidéki kultúrest a magyarkanizsai Magyar Kaszinóban.
Magyarsanizsáról jelenlik a Délmagyarországnak: A magyarkanizsai Magyar Kaszinó nagyszabású délvidéki kultúrestet rendezett, mely kitűnően sikerült. Az elnök megnyitóüdvözlő beszéde után Raffay István délvidéki költők verseiből adott elő megérdemelt, meleg sikerrel, majd Csepelka József „Van-e délvidéki szellem?“ címmel tartolt tartalmas előadást, Sziráky Imre „Piros-fehér-zöld“ című novelláját olvasta fel, amely nagy tetszést aratott. Befejezésül Röhrich Károlyné délvidéki szerzők dalaiból énekelt; szépen csengő szopránja, kitűnő énektechnikája nemcsak iskolájának kiválóságát igazolja, de képességét is. A nívós kultúrest befejezése után a termet zsúfolásig megtöltő közönség melegen ünnepelte a tehetséges előadókat.
Délmagyarország, 1942. január 28 / 22. szám
Bácskában helyreáll a vasúti forgalom
Szabadkáról jelentik: A hófúvásos súlyos zavarokat idéztek elő vasúti forgalomban a Bácskában, a pályatestet a Délvidék több vonalán betemette a hó, úgy, hogy Baja és Zenta felé nem is indíthattak vonatok Szabadkáról. Az állomásfőnökség intézkedésére munkásosztagokat vezényeltek ki a pályatestek megtisztítására és csütörtökön már helyreállott a forgalom valamennyi irányban.
A hófúvás Szabadka határában, a tanya vidékeken házakat temetett el, úgy, hogy ide is munkásokat kellett kirendelni. Az eltemetett házakat valósággal ki kellett ásni a hatalmas hótömegből.
650.000 pengő a bácskai utak javítására
Zombor. január 29. Bács-Bodrog vármegye csütörtökön tartotta évnegyedes közgyűlését, amelyen a hivatalból távollevő dr. Deák Leó főispán helyett az alispán elnökölt. A közgyűlésen előterjesztett alispáni jelentés részletesen beszámolt a varmegye helyzetéről, amit a körülményekhez képest kielégítőnek mond. Szóváteszi a jelentés a vármegyei közutak állapotát. Egyelőre 650.000 pengő áll rendelkezésre a legfontosabb útvonalak kijavítására. A közgyűlés elhatározta, hogy kérni fogja a bajai megyeháza műemlékké nyilvánítását (MTI)
Délmagyarország, 1942. január 30 / 24. szám
