Horgos: A rossz közbiztonság élhetetlenné teszi az egykoron virágzó falut
Délvidék-szerte tendencia, hogy az emberek panaszkodnak a közbiztonság rossz helyzetére, amelynek gordiuszi csomójára ez idáig mindenütt csak látszat vagy időleges megoldásokat találtak, de a valódi feloldozást eddig sehol sem sikerült kieszközölni.
Nincs ez másképp az Észak-bácskai Horgoson sem, ahol azonban a helyzet már odáig fajult, hogy az emberek tűréshatára pattanásig feszült és cérnaszálon függ csupán.
Az égiek sem kímélték a falut
Az egykoron szebb napokat is megélt települést (mintha egyéb gondja nem lenne), az égiek sem kímélték az idén, hiszen már kétszer vonult végig jégeső a falun és környékén, jelentős anyagi károkat okozva. A legutóbbi vihar szinte teljesen megsemmisítette a homokos vidék teljes meggy és almatermését, amely a falu hírességének számít és ezáltal sok család megélhetésének zálogát is jelentette. A lakosok egy része azonban nem az égieket átkozza a felhőkből érkező csapásért, hanem a nem megfelelő jégvédelmi felkészültséget és a védekezést.
100%-os jégkár
Egyre több a panasz
A megelőzéssel azonban másnak is elejét lehetne venni, így a bűnözésnek is. Amely mondhatni elvadult mára a településen, hiszen ahol a kisujjat lerághatják, ott már a fél kezet is követelni fogják… Erről a negatív tendenciáról tesz tanúbizonyságot a legnagyobb közösségi portálon szerveződő, helyi témákkal foglalkozó csoport is a „HORGOS – a mi falunk :)” , amely több mint ezer tagot számlál és ahol egyre gyakoribbak a polgárok panaszai.
Régóta parázsló ellentétek
Horgoson nem új keletűek a problémák, korábban is többször ütötte fel a fejét nemzetek közötti feszültség, amely a magyar és cigány etnikum között egyre kézzelfoghatóbb. Bár ezt nyíltan egy politikai vagy közéleti vezető sem meri kimondani, de a lakosok között nyílt titok, mi okozza a két nemzet közötti feszültséget.
Az év elején (nem először, de nem is utoljára) lakossági fórumon próbálták meg orvosolni a problémát, ahová annyian mentek el a helyiek közül, hogy végül csak a tűzoltóság udvarán fértek el. A fórum végül káoszba fulladt és valódi megoldás helyett személyeskedésbe és tehetetlen dühbe torkollott az összejövetel. Erről tanúskodik a fórumról készült FELVÉTEL is.
A megbeszélésen a polgárok végül úgy döntöttek, hogy aláírásgyűjtéssel próbálják megoldani a problémájukat (hasonlóan, mint az adaiak vagy a bácsföldváriak). Azonban mint másutt, ebben az esetben is kiderült, hogy ez a módszer a kedélyek langyosra hűtésén és a kezdeményező hangulat hitehagyottá tételén kívül sok mindenre nem alkalmas.
Sőt, a rablóbandákat sem riasztja el pár tucat szignózott papír a fosztogatástól.
A tekintélyelvű társadalomban élő bűnözői csoportok (sokszor egész dinasztiák és rokonságok) ugyanis csakis az erő szavából értenek, hiszen társadalmuk erre épül. Ezt jól példázta az is, micsoda nyugalom szállt Horgosra, miután nagy erejű rendőrségi razzia lepte el egyik hajnalban a falut, illetve párhuzamosan Tornyos települését is.
Kezdődik a razzia a romatelepen (Fotó: Miskolci Magdolna)
„Nem vagyok én a szolgátok”
A legutóbbi incidens (amelyről a fent említett csoportban számoltak be) péntek este történt.
F. Karolina elmondásában arról mesél, hogy a település központjában érte őket a támadás. Beszámolója szerint a vidékről érkezett barátaikba, egy 4 fős cigány „galeri” kötött bele, addig provokálva őket, mígnem találtak maguknak indokot a támadásra:
„Péntek estére elhívtuk néhány barátunkat Horgosra, szórakozni kicsit. Kiültünk a központba, semmi gondunk nem volt órákig. Nem bántott minket senki, mi sem senkit, csak elvoltunk.” – írja a beszámolójában a fiatal horgosi lány.
„Még nem megjelent egy 4 fős romákból álló társaság. Körülbelül fél óráig piszkáltak bennünket, a kinézetünkkel meg a hasonló dolgokkal, annak ellenére, hogy egy rohadt szót visszaszóltunk volna nekik. Aztán rájöttek, hogy ez minket nem idegesít fel és nem fogunk leállni velük kötözködni. Miután az egyik barátom elmert dobni egy cigaretta csikket, fennhangon kaptuk, hogy „Hogy gondoljátok ti, hogy szétdobáljátok a csikkeket? Hát nekem reggel közmunkám van, nem vagyok én a szolgátok, hogy utánatok szedjem a csikket.” Annyit válaszoltunk vissza, hogy nem azért dobtuk el, hogy te szedjed, meg különben sem értjük miért csesztettek itt bennünk már vagy fél órája…Erre a szokásos mi van, mit pofázol he? És így ennyivel már a földön ülő barátomat úgy arcon rúgta a nem tudom én milyen sarkas csizmájával, hogy az alsó ajka totálisan kettéhasadt….ez után természetesen jött egy kisebb szócsata…aztán mikor már láttuk, hogy mennyire csúnya a szája, elindultunk az egészségházba. Persze nem tudtuk, hogy nincs ügyelet, és nem figyeltük a kiírást. Becsöngettünk, és méltóztattak bennünket annyira, hogy a felső emeletről egy ablakból megkérdezzék, MI VAN?
Mire elmondtuk, hogy orvosi ellátásra lenne szükség, ugye a történtek miatt. Jött a válasz, hogy keressünk autót és menjünk Kanizsára mert nincs ügyelet. És hát megkérdeztük, hogy egyáltalán egy fertőtlenítést sem kaphat? Semmit? És jött a legdurvább rész….”Menjetek innen szarháziak megmondtam, hogy nincs ügyelet.”
Nem tudom, hogy pontosan miért is kellett így beszélni velünk, szerintem senkinek nem ártottunk ezzel a kérdéssel.” – teszi fel a jogos kérdést beszámolója végén F. Karolina (az eredeti beszámoló ITT olvasható).
A pénteki esethez még hozzátartozik az is, hogy Horgoson az állandó ügyelet visszaállításának érdekében nemrégiben 1301 személy által aláírt petíciót adtak át a község polgármesterének, Nyilas Mihálynak (VMSZ), aki a mái napig, még válaszra sem méltatta a tiltakozó polgárokat.
Ragasztó a padon, népünnepély a bolt előtt, meggycefrés orgazdák
Az idézett Facebookos csoportban egyebek mellett a polgárok számos mindennapi bosszúságáról olvashatunk még. Mint például ahogy az egy képpel is alátámasztott bejegyzésből kiderül, a faluban a padokat egyesek rendszeresen ragasztóval kenik le, hogy azok használatra alkalmatlanná váljanak. Míg mások arról mesélnek, hogy a szociális segélyosztás napján igazi vásári hangulatú népünnepélyek alakulnak ki egyes vegyeskereskedések előtt.
„Vigyáz ragad” – figyelmeztet a felirat
Ahogy egy panaszos írja, ilyenkor „az utcán életveszélyes kisgyerekekkel tartózkodni, a szeméttől ki se látszunk, az ordibálásról ne is beszéljünk. A bolt előtt többen isznak-esznek, mint egy jól menő kocsmában. Hol itt a szegénység? Évente nem esznek meg a gyerekeink annyi édességet, mint amennyi eldobott csomagolást összeszedünk hetente. Erről szól a segély?” – veti fel a kérdést az elkeseredett panaszos.
Egy másik bejegyzés pedig arról mesél, hogy a kereskedelmi felügyelőségről kereste meg egy hivatalos hang, amiért 3-4 mázsa gyümölcsöt vásárolt, hogy abból pálinkát főzhessen. Így eshet meg az, hogy kilencezer dinár értékű meggyért már orgazdagyanús elemmé válhat valaki és beidézik a hatóságok, miközben folyamatosak a faluban az erőszakos cselekmények és a vandalizmus.
Lassacskán elviselhetetlenné vállnak a betörések és a rablások, amelyeket jóformán büntetlenül folytathatnak az erre szakosodott elemek.
Horgoson régóta parázslik már a lelkekben a kanóc, kérdés, hogy mennyi van még hátra, hogy elérje a puskaporos hordót, és ki fog azon ülni, amikor felrobban? Vagy egyáltalán akad-e még olyan polgár, aki szárazon tartotta a puskaport ez idáig, vagy talán mindenki belenyugodott a kialakult helyzetbe? Kinek lesz annyi mersze, hogy fellépjen végre a gazság ellen és azt mondja eddig és ne tovább!?
U. I.: Végszóként pedig álljon itt Petőfi Sándor a Nemzethez címzett költeményének két bekezdése:
Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,
Aki ott az elsők közt lehetnél,
S kárhozatos lomhaságod által
Mindig hátul és alant hevertél!
Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!
Sz. A.
Kapcsolódó cikkek:
Civil polgárőrségek létrehozása Délvidéken
Szigorítani a halált okozó lőfegyverek tartásán, engedélyezni az önvédelmi eszközök használatát
