Milyen hatása lenne annak, ha az oroszok atomfegyvert vetnének be Ukrajnában?

Vlagyimir Putyin még a háború elején beszélt arról, hogy a legmagasabb készültségbe helyezték az orosz nukleáris csapásmérő egységeket. Ennél a bejelentésnél tovább az orosz fél egyelőre nem ment, de teljesen nem lehet kizárni, hogy kisebb erejű, taktikai nukleáris fegyvereket még akár be is vethetnek az ukránok ellen. Ezek bevetése elsősorban Ukrajnára nézve járna súlyos következményekkel, a környező országokban már csak kismértékben lennének érezhetők a hatások.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt héten figyelmeztetett arra, hogy fel kell készülni erre az eshetőségre is. Bill Burns, a CIA igazgatója erre reagálva mindössze azt mondta: a CIA „nagyon figyelmesen” számol ezzel az eshetőséggel. Egyelőre nem látnak arra utaló jelet, hogy az oroszok ezt megtennék, de a lehetőséget sem zárják ki.

Hatalmas pusztítást okozna a rakéta

A taktikai nukleáris rakétákat a nagyobb, stratégiai jelentőségűektől az különbözteti meg, hogy jóval kisebb a hatóerejük azokénál, és célba juttatni is egyszerűbb ezeket, továbbá egy-egy, kifejezetten katonai célpont célzott megsemmisítésére használhatók. A megfelelő robbanófejjel ellátva lényegében a háborúban használt orosz rakéták (Iszkander, Tocska) is taktikai nukleáris rakétákká alakíthatók már most, és ezeket – a stratégiaiaktól eltérően – nem is csak a nemzetközileg, műholdak által állandóan figyelt, nagyobb kilövőállásokból lehet kilőni.

Az UNIAN szerint, ha az oroszok egy Iszkandert szerelnének fel egy ilyen robbanófejjel, akkor annak az ereje körülbelül 50 kilotonnás lehet. Egy ilyen rakéta pedig körülbelül az alábbi pusztítást okozná a célponttól mérve különböző távolságokban:

• A becsapódás központjától számított 380 méteren szinte minden – emberek, épületek – teljesen megsemmisül. 800 méteres távolságnál már van minimális esély arra, hogy (rövid távon) túléljék a csapást az ott-tartózkodók;
• 1,7 kilométernél már az épületek váza is többé-kevésbé megmarad, de ezen a területen is tűz üt ki, és végez további pusztítást. Akik itt tartózkodnak, azok már nem feltétlenül halnak meg azonnal, de a sugárbetegség miatt legkésőbb egy hónapon belül ők is életüket vesztik;
• ezen a távolságon túl pedig a robbanás lökéshullámai még mindig súlyos károkat, sérüléseket okozhatnak. Három kilométerig a legtöbb áldozat súlyos, harmadfokú égési sérüléseket szenved (öt kilométerné még mindig elsőfokú égési sérülésekre lehet számítani), továbbá a sugárzás őket is érintené;
• a robbanás után körülbelül kilenc és fél kilométeres területen pedig nukleáris gombafelhő és egy erősen radioaktív zóna alakul ki;
• a radioaktív anyagot pedig a szél máshova is elhordhatja. A szélerősségtől is függ, de a robbanás központjától körülbelül 60 kilométerre a sugárzás még mindig olyan erős lehetne, mint amilyet manapság a csernobili Vörös erdőben szokás mérni. Vagyis védőfelszerelés nélkül életveszélyes lenne ott tartózkodni, kvázi használhatatlan lenne a terület.

Mindez azt is jelenti, hogy szinte akárhova is lőnek ki egy ilyen töltetet, a csapás mindenképp több ezer halálos áldozattal járhat, ha viszont célzottan egy nagyvárost, sűrűn lakott területet talál el a töltet, akkor az több százezres nagyságrendű veszteséget eredményezne.

(Külföldi média nyomán, a fotó illusztráció)