Mi történik velünk a halál után? – Csak erős idegzetű és gyomrú olvasóink számára!

Hogyan zajlik a biológiai bomlás? Miért lesz zöld színű a holttest? Mi az a koporsószülés? Hogyan lehet tartósítani egy holttestet? És mindenekelőtt: mennyire veszélyes hat évig egy halott társaságában élni?

(A cikk az emberi test elbomlásának tudományos hátterével foglalkozik, a biológiai folyamat részletes leírása érzékenyebb olvasóink számára visszataszító, vagy felkavaró lehet, ennek tudatában görgessenek lefelé.)

Egy kazincbarcikai család hat évig élt együtt egy 38 éves korában elhunyt férfi mumifikálódott holttestével. A rendőrség csak annyit árult el, hogy a férfi valószínűleg természetes halállal halt meg, de további vizsgálatot is indítanak az ügyben. Az eset pikantériáját nemcsak az adja, hogy nem temették el és ágyban fekvő családtagként kezelték a holttestet, hanem az is, hogy miként maradhatott meg épségben ennyi ideig egy holttest. Azt több esettanulmány is igazolja, hogy megfelelő szerekkel, például rovarirtókkal, alkohollal, arzénnel vagy formalinnal is tartósítható egy halott; egyelőre nem tudni, hogy a család ezek közül melyik módszert választotta.

Sápadás, kihűlés, merevség

A pallor mortis fázisában a test kifehéredik: a latinul sápadtságot jelentő pallor itt arra a folyamatra utal, ahogy a bőr elsápad, miközben a vér visszahúzódik a test belseje felé. Ez 15-20 perccel a halál beállta után már megtörténik: vékony, világos bőrű embereknél figyelhető meg a legjobban. Mivel a halál miatt leáll a test vérkeringése, a gravitáció hatására a vér a test alsóbb részeibe süllyed. Az algor mortis során kezdődik meg a test kihűlése: egy órával a halál után a test először két, majd óránként egy-egy fokkal tovább hűl, míg el nem éri a környezet hőmérsékletét.

Három órával a halál után áll be a hullamerevség, a rigor mortis, ami 12 órával később éri el a csúcspontját; a test ilyenkor szinte mozdíthatatlanná merevedik, és addig így is marad, míg nagyjából három nappal később meg nem kezdődik a bomlás. 6-12 órával a halál után, a livor mortisban a vér a test alsó részébe áramlik át. Ilyenkor alakulnak ki a hullafoltok; az igazságügyi szakértők ezek alapján tudják megállapítani, hogy a testet elmozdították-e a halál beállta után.

Élet a halál után

Bár a test ekkorra már halott, még vannak működő sejtjei. A szervátültetéssel foglalkozó sebészek megfigyelték, hogy a bőrsejtek 12-24 órával a halál után is egészséges formában nyerhetők ki a testből. Ez azonban nem tart sokáig: egy héttel később a bőr is felhólyagosodik, és a legkisebb érintésre is lecsúszhat a holttestről.

A szervezetben azok az apró organizmusok is sokáig túlélnek, amik elősegítik a test bomlását. Ezek az enzimek és baktériumok néhány héttel a halál után kezdik el lebontani a holttestet; a hasnyálmirigyben annyi baktérium van, hogy lényegében a szervezet elkezdi megemészteni saját magát. Az autolízis során az elhalt vagy sérült sejteket lebontják az enzimek; ez a friss bomlás, ami körülbelül négynapos holttestnél kezdődik el.

Ahogy a baktériumok és enzimek átjutnak a többi szervhez is, a holttest elkezd elszíneződni: először elzöldül, majd lilává válik, mielőtt egészen fekete lesz. (A zöldes színt az okozza, hogy a vérben oxidálódik a hemoglobin, és szulfhemoglobin képződik belőle.) Bár ez a folyamat eleinte nem látható, ilyenkor már érződik a bomlás szaga, a baktériumok munkája ugyanis elképesztő bűzzel jár. A rothadás miatt megindul a gázképződés, aminek a hatására a test felpuffad. Emiatt a szemgolyó kihullhat az üregéből, és a nyelv is annyira felduzzadhat, hogy nem fér el a szájüregben. A rothadási gázok nyomása bizonyos esetekben olyan erős is lehet, hogy a több hete halott terhes nő méhéből is kinyomhatják a magzatot – ezt hívják koporsószülésnek.

A bomlás során kezdődik meg a test végleges széthullása. A halott szervezeten belül felfokozódik a baktérium- és gombatevékenység, és a rovarok is aktivizálódnak: ilyenkor már peték is lehetnek a holttest szájában. A bomlás végső fázisa a szkeletonizáció, a csontvázzá alakulás: ez a végső stádium, ahol már fellép a diagenezis, a csontpusztulás is. Hogy ez a fázis milyen gyorsan következik be, azt nagyban befolyásolja a külső hőmérséklet. Átlaghőmérsékleten két évig is eltarthat, de a forró Afrikában előfordul, hogy két hét alatt bekövetkezik.

Nemcsak a hőmérséklet fontos tényező, de a holttest környezete is. A bomlás a szabad ég alatt hagyott holttestnél a leggyorsabb, a vízben úszó testnél a folyamat kétszeresére, az eltemetett halottnál négyszeresére nőhet. A csonttörések vagy bőrsérülések szintén befolyásolják a bomlást, mert ilyenkor rovarok is felgyorsíthatják a folyamatot. A koporsón belüli a rovarok előfordulása megfelelő temetéssel csökkenthető, de egyes rovarok akár két méter mélyre is leáshatják magukat. Ilyenek például a koporsólegyek, amiknek csak Észak-Amerikában 370 fajtájuk van.

Alkohol és arzén

Feljegyezték, hogy egy esetben a nyomozók egy négy hónapja érintetlen holttestre bukkantak, amit először frissnek hittek, ugyanis a rovarok szinte hozzá sem nyúltak. A vizsgálat megállapította, hogy a holttestbe nagy dózisú rovarriasztót és más vegyi anyagokat fecskendeztek, hogy elfedjék a bomlás szagát és ne fedezzék fel olyan könnyen. Egy másik esetben egy nő tüdejébe véletlenül jutott rovarirtó szer, ami miatt a rovarok nem raktak petéket a testébe.

Az ilyen esetek nemcsak a halál időpontjának a meghatározását nehezítik meg, de a rothadást és a bomlást is befolyásolhatják. A folyamat ugyanis gátolható és lassítható; amikor konzerválni akarnak egy holttestet, többnyire rothadást gátló folyadékot fecskendeznek a testbe, vagy felnyitják a holttestet, és a tartósító folyadékba áztatják.

A konzerváláshoz általában alkoholt vagy formalint, a formaldehid vízzel higított oldatát használják. Az alkohol tartósító hatása akkor is érződik, ha nem kimondottan konzerválásra használják: megfigyelték, hogy az alkoholmérgezésben elhunyt emberek teteme lassabban bomlik el. Az alkohollal tartósított test éveken át megőrizhető eredeti formájában, hátránya, hogy ez igen drága.

A formalinnal végzett tartósításhoz tízszázalékos koncentrációjú oldatra van szükség. A formalinnak két komoly hátránya is van az alkohollal szemben: egyrészt erősen rákkeltő és irritálja a nyálkahártyát, másrészt a formalinnal kezelt szövetek egy idő után összezsugorodnak és kifakulnak.

A balzsamozás során a nyaki ütőéren át töltik fel a testet konzerváló folyadékkal; ezt a folyamatot addig végzik, amíg a folyadék ki nem csordul a vena jugularison, a másik nyaki gyűjtőéren. Tartósításhoz azonban nemcsak ezeket a folyadékokat lehet használni; az arzénról például kimutatták, hogy mérgezés esetén mumifikálja az áldozat hasüregét, miközben a többi lágy rész elbomlik.

(origo.hu nyomán)