100 éve magyarul még telefonálni sem lehetett a szerb uralom alatt álló Délvidéken

100 éve írták a lapok:

Kommunista jellegű a jugoszláv földreform

Az Agrártörvény tervezete — A nemzetiségek nem kapnak földet — Nem lesz nagybirtok és középbirtok

Legutóbb ülést tartott itt az agrárreformról szóló törvény áttanulmányozására kiküldött bizottság, amely elé Miletić agrárreformminiszter beterjesztette a kolonizálásról és a nagybirtokok felosztásáról szóló törvényjavaslatot.  A miniszter részletesen ismertette a javaslat fontosabb rendelkezését. A kidolgozott tervezet a nagybirtokok felosztására nézve hat különböző kategóriába osztotta az ország területét. Az első csoportba tartozó birtokok közül csak az 50 hektárnál nagyobbak sajátíthatók ki. Ebbe a csoportba osztotta a javaslat Szlovéniát, Dalmáciát és Hercegovinát. A horvátországi kerületek közül a varasdi, a modrus-fiumei és a likakrbavai a második kategóriába tartozik. Ezeken a területeken a 75 hektár a maximális birtok. A harmadik csoportban a 100 hektárnál, nagyobb birtokok vehetők csak igénybe. Ide tartozik Horvátországból Zágráb megye néhány járása és Montenegróból pár kerület. Zágráb megye többi részében, Belovármegyében és Bosznia nagyobb területén 150 hektárt tervez maximális birtoknak a törvénytervezet, ez a negyedik csoport. Szlavónia, Pozsegamegye és Bosznia néhány területe az ötödik csoportba van beosztva. Itt a 200 hektárnál nagyobb birtok kerül csak felosztásra. Verőcében és Szerém megyében, úgyszintén Bácskában, Bánátban és Baranyában — ez a hatodik csoport —300 hektárnál nagyobb birtokok kerülnek agrárreform alá.

A kisajátítási eljárás

Azok a birtokok, amelyek S. H. S. jótékonycélú egyesületek, kultúrintézmények stb. tulajdonát képezik, nem esnek a törvény rendelkezései alá. Ugyancsak nem veszik ideiglenesen igénybe azokat a birtokokat sem, amelyeken intenzíven nagyobb állattenyésztés és vetőmagtermelés folyik. A répatermelő birtokok ideiglenesen szintén mentesülnek az agrárreform alól. Viszont volt hitbizományok teljes égésükben kisajátíthatók azokkal a birtokokkal együtt, amelyeket ellenséges hatóság ajándékozott egyeseknek. Az utóbbi esetben a kisajátítás kártérítés nélkül történik.

Kik kaphatnak földet?!

Az új törvény szerint földhöz van joguk azoknak a szerbeknek, horvátoknak és szlovéneknek, akik földműveléssel foglalkoznak és egyáltalán nincs földjük, vagy csak kevés birtokuk van. Egy öt tagból álló családnak ,5 hektár földre, 5—10 tagig 8 hektárra, ezenfelül minden férfi családtag után fél hektárral többre van joga. A városokban élő családok ennek a mennyiségnek a felét kapják.

Elsősorban azoknak a rokkantaknak és egyéb, harcosoknak van joguk a földhöz, akik a szerbek, horvátok és szlovének „felszabadításáért“ és egyesítéséért küzdöttek, továbbá az ilyen harcosok özvegyei és leszármazottai kapnak földet. A földműves dobrovoljácok közül a frontharcosok, vagy utódaik 5 hektár, a többiek három hektár földet kapnak ingyen.

A földbirtokosok kártalanítása.

A földbirtokosok a kártalanítást 250.000 dinárig teljes összegben, 250—500.000 dinárig 2 és fél százalék levonással, 500.000—1 millió dinárig 5 százalék, ezenfelül minden félmillió dinár utáni 2 és fél százalékkal emelkedő levonással kapják meg. A kisajátított birtokok kifizetése 50.000 dinárig teljes összegben, 50—500.000 dinárig egyharmad összegben, ezenfelül egynegyed összegben készpénzben történik. A többi kétharmad, illetve háromnegyed részt ezerdináros állami címletekben kapják, amelyeket sorsolás útján amortizálnak. A dimnetek után 1923. január 1-től 5 százalék kamatot fizetnek, félévi részletekben, az 1943-ik évig, amikorra valamennyi földbirtok beváltásra kerül.

Akik földet kaptak, tartoznak az agrárbizottság által megállapított vételárat megfizetni és pedig 1000 dinár értékig a teljes összeget, 1000—5000 dinárig a felét, ezenfelül egynegyedrészét, míg a hátralékos összeget tíz éven át törleszthetik 7 százalék kamatozás mellett.

A szétosztás

A földek szétosztását az agrárhivatal külön bizottsága végzi. A földet igénylők az agrárminisztériumhoz adják be községi bizonyítvánnyal felszerelt kérvényüket a szükséges mellékletekkel.

A telepesek 15 éven át földjüket el nem adhatják, sem meg nem terhelhetik. A telepítés alkalmával a telepeseket, családtagjaikat, jószágaikat és szerszámaikat ingyen szállítják át vasúton vagy hajón az új földre, az állami és községi erdőkből ingyen épületfát kapnak lakóház és istálló építésére és a járási és megyei legelőket ingyen használhatják. Öt éven át mentesek minden állami, megyei, járási adó alól.

A törvénytervezet — eddig még minden agrárminiszter készített legalább egy törvénytervezetet— ebben a formájában aligha lesz törvény. Ha másért nem, azért, mert e tervezet szerint nem kapnának földet az ország területén vannak egy pár milliónyian. És akik viszont egyenrangúak voltak a szerbekkel, horvátokkal és szlovénekkel akkor, amikor oda kellett adni a földet.

A tervezet egyébként a korlátolt szellem eluralkodására mutat. Egyszerűen megszünteti a középbirtokot, eltörli a földszínéről azt a nagybirtokot, amely egykor a magyar mezőgazdaság legszebb eredményeit produkálta (Bánság, Bácska) s határozottan kommunista jellegű intézkedéseken alapul a földigénylés tekintetében. Ott, ahol nincs (Bosznia), adni nem tudnak, ahol van, ott adnak a máséból, a magyarokéból azzal a bőkezűséggel, amely az ilyen jókedvű adakozókat jellemzi, így is boldogulnak majd bele!

Karađorđević  György hercegről,

a szerb király bátyjáról  párisi orvosok állítólag megállapították, hogy üldözési mániában szenved, közveszélyes beteg s e diagnózisa  alapján a minap beszállították a «Maison de Sante‘‘ elmegyógyintézetbe.

Nemzeti Ujság, 1922. június 1 / 123. szám

A zombori magyarság sérelmei

A magyar párt zombori vezetősége elküldte memorandumát Pašićnak.  A polgármester és az alispán távozását követeli

Pašić miniszterelnök tudvalévően felhívta a magyarságnak nála megjelent vezető embereit, hogy panaszaikat és sérelmeiket írásban terjesszék elébe. A miniszterelnök megígérte a bajok, törvénytelenségek és igazságtalanságok orvoslását. A kormány fejének ez a nyilatkozata mindenesetre jó hatással volt a magyar közvéleményre, amely jogosan reméli, hogy a miniszterelnök megismerve a valódi helyzetet, sürgősen intézkedni fog … Nem lesz könnyű dolga a miniszterelnöknek . . . Előttünk fekszik a zombori Magyar Párt vezetőségének memoranduma, amelyet most küldöttek fel Pašićhoz. A száraz, szűkszavú mondatokból elkeserítően szomorú helyzetkép tárul elénk és önkéntelenül felmerül a kérdés: hát ez is lehetséges?

Alább közöljük a memorandumot, amely azóta már a miniszterelnök előtt fekszik és amelyben a zombori párt Lazar Radišić zombori polgármesternek és Mojsije Stojkov bácsbodrogvármegyei alispánnak elmozdítását kéri a béke és az elégtétel zálogául.

A polgármester fekete listája

A zombori magyar párt megalakítása elé hivatalos részről Zombor városánál indokolatlanul annyi akadályt gördítettek, mint sehol másutt a Vajdaságban. Maga a város polgármestere, Lazar Radišić dr., a párt szervezőit kiutasítással és azzal fenyegette, hogy rákerülnek az általa vezetett „lista”-ra, amelyen a gyanúsak és megbízhatatlanok szerepelnek. A párt tagjai a megalakulás után tényleg rákerültek a listára és azóta a polgármester részükre útlevelet egyáltalán nem ad ki, sőt őket egyéb közönséges kérelmeikkel is (mint pl. erkölcsi, megbízhatósági, illetőségi stb. igazolványok) elutasítja. A párt egyik vezető tagját a polgármester azzal ugratta ki pártunkból, hogy apósát, ki városi tisztviselő, minden nyugdíjigényre való jogosultság nélkül állásából azonnal elmozdítja. Amidőn pártunk alakuló gyűlését tartotta, hivatalos helyről dobrovoljácokat vonultattak fel, akik azonnal a gyűlés berekesztése után — huszonöt felfegyverzett rendőr és két rendőrtisztviselő jelenlétében — pártunk tagjait szóval és tettleg is inzultáltak, majd pártunk vezető tagjainak ablakait beverték s amidőn ez ellen hivatalos helyen felszólalást tettünk a válasz az volt: örüljünk, hogy nagyobb baj nem történt.

Lemenő ágon is tilos a szervezkedés

A palánkai szolgabírót Mojsije Stojkov vármegyei alispán magához rendelte és előtte kijelentette, hogy amennyiben  édesatyja a zombori pártból azonnal ki nem lép, úgy azonnal elbocsátja hivatalából, de ha édesatyja viszont kilép a pártból, úgy háboríthatatlanul maradhat hivatalában, mert egyébként működésével nagyon meg van elégedve.

A párt vezető tagjai még ma is és állandóan hatása alatt  állanak a hivatalos helyekről mindennap jövő fenyegetéseknek. Csak a napokban helyezte kilátásba Lazar Radišić polgármester, pártunk két vezető tagja részére az azonnali kiutasítást, ha a pártban tovább is működni merészelnek.

Magyarul még telefonálni  sem lehet !

A zombori postán és a telefonközpontban alkalmazásban levő magyar nemzetiségű és anyanyelvű tisztviselőknek meg van tiltva, hogy ezen a nyelven a felek bármelyikével is értekezhessenek. A telefonközpontnak magyar nyelvű kérésre kapcsolást adnia tilos. A magyar párt vezető férfiainak telefonjai cenzúra alatt állanak.

Tovább tartanak a kiutasítások

A régi magyar pártnak telekkönyvi tulajdonát  képező házát a polgármester elrekviráltatta és más jelenleg uralmon levő pártnak adta át. A tulajdonosok sem bért, sem egyéb kártalanítást nem kaptak és kérelmükkel, hogy tulajdonukat visszakapják, indokolás nélkül elutasítják őket. Ugyancsak a polgármester a magyar pártnak két vezető tagját azzal kényszerítette  lakásaiknak azonnali elhagyására, hogy ellenállás esetén a határon túlra dobja őket. Az indokolás nélküli kiutasítások még ma is tartanak. A kiutasítási határozatot jogorvoslat igénybevehetése nélkül hajtják végre.

Magánszemélyek laknak a zárdában

A Miasszonyunkról nevezett, apácanővéreknek van Zomborban két iskolaépülete, amelyeknek egyikében az apácák internátust és női polgári és kereskedelmi iskolát tartottak fenn. Ezeknek az épületeknek az egyikét, amelyben az internátus, a polgári és kereskedelmi iskola és az apácáknak zárdahelyisége volt, elrekvirálták, az épületben levő összes iskolai ad egyéb felszerelési tárgyakat, is lefoglalták és átadják a szerb női tanítóképző iskolának, amely jelenleg is birtokában tartja az egész épületet és az összes berendezés ingóságokat.

Jelenleg a tanulók száma csak fele annyi, mint előzőleg volt, sok helyiség fölöslegesen marad, illetve magánosok lakásaként szolgál, míg az apáca-tanítónők és tanárnők, a másik épületben vannak botrányosan összezsúfolva, amelyben egyúttal az elemi iskola magyar és szerb nyelvű szakasza és az árvaház is helyet foglal. E rekvirálás miatt jelenleg a magyar családok leányaikat iskola híján nem taníttathatják. Az apácáknak pedig, noha a közoktatásügyi minisztérium őket tanárnőknek és tanítónőknek kinevezik, a tanítást megtiltották. A különböző instanciázások nem vezettek eredményre, mert magán és hivatali helyekről özönével rágalmazzák az apácákat, nehogy jogaikba, visszakerülhessenek. A rágalmak egy ízben sem bizonyultak valónak, a jogsérelmeket a mai napig sem orvosolták.

Egyházi sérelmek

Szorosan összefügg ezzel az esettel az a tény, hogy a zombori római katolikus kegyúri, bizottságot a polgármester feloszlatta és helyébe minden törvények felrúgásával kinevezett egy, a saját embereiből összehajtott bizottságot. Ez a törvénytelenül alakított bizottság nem él azzal a jogával, hogy az egy-‘házat vagy az egyház javait ért sérelmek ellen jogorvoslatot használjon, hanem tudomásul veszi és foganatosítani engedi a sérelmes határozatokat. Emiatt hivatalos helyen az a látszat alakulhat ki, mint hogyha az egyházat, vagy spéciéit az apácákat ért sérelmekbe a hitközség belenyugodott, volna, a tény azonban az, hogy a rosszindulatból és nyilvánvalóan téves információkból felépített sérelmes határozatokat a jól megválogatott emberekből kinevezett kegyúri bizottság egyszerűen ad acta helyezi s a  sérelmes intézkedések ellen hozzáérkező panaszokat tudomásul nem veszi.

Az anyanyelv nem fontos!?

Zomborban még mindig fennáll és dívik az az erőszakoskodás, hogy az iskolásgyermekeket a nevük  után osztályozzák s a nem tiszta magyar nevűeket, szerb nyelvű iskolákba kényszerítik. Ennek az intézkedésnek a célja, hogy indok legyen a még létező magyar  iskoláknak elegendő hallgató hiányában való bezárására.

A magyar iskolákból indokolás nélkül bocsátják el egyre-másra még a hűségesküt letett tanerőket is, aminek már most nyilvánul káros következménye abban, hogy különböző osztályú tanulókat összezsúfolnak, 150—200-at is egy kis teremben, ahol a nem megfelelő képzettséggel bíró szerb anyanyelvű tanerők képtelenek olyan nívójú tanítást adni, amely biztosítaná a tanulók kezdetleges előmenetelét is.

Az adókivető bizottságok kizárólag szerb nemzetiségű tagokból voltak és vannak összeállítva, aminek az a következménye, hogy nagyon részrehajlóan történt meg az adóztatás.

Mindezek az itt felsorolt és rengeteg egyéb sérelmeink orvoslását egyesegyedül abban találjuk, ha a jelenlegi vezető pozícióban levő intranzigens hivatalnokok — úgymint a város polgármestere és a vármegye alispánja — már csak példaadás okából is helyeikről azonnal elmozdíttatnak. Ezek az urak az alakulás stádiumában jó szolgálatot tettek az államnak, azonban a jelenlegi kialakulásban intranzigens mentalitásuknál fogva vezető pozícióra teljesen alkalmatlanok.

Nemzeti Ujság, 1922. június 7 / 127. szám

120 millió font sterlingre, a mi

pénzünk szerint 78 milliárd koronára rúg Szerbia angol adóssága, amelynek elismerését most Londonból követelik. Szerbia ebből az összegből csak 12 millió fontot állapított meg s új adósságot is csinált most Amerikában, ahol 100 millió dollárt (86 millió korona) szerzett. Ebből azonban csak 30 milliót kap kézhez az eladósodás felé rohanó szerb állam, a többit »természetben« kapja. Ez azt jelenti, hogy az uzsorakölcsönből óriási sápot fog kapni az az intézet, amely a hitelt közvetítette

Halálba üldözött magyar tanító.

Eszteráczky György volt Julián-iskolai tanító 1918-ig Horvátországban szolgálta a magyar népművelés ügyét. Mikor a forradalom kitörésével elkergették, hazament a becsére és sokáig mint csaposlegény kereste kenyerét; de mert a szerbek itt is állandóan üldözték, a 33 éves magyar tanító elkeseredésében főbelőtte magát. Óbecse magyar közönsége közköltségen díszes síremléket állíttat a halálba üldözött tanítónak.

Magyarság, 1922. június 7 / 127. Szám

Magyar tanítóknak le kell a szerb tantárgyakból vizsgázniok.

 A szerb közoktatásügyi miniszter rendeletet adott fel a magyar tanítók és tanárok szerb vizsgáiról. A közép- és szakiskolák nem állami tannyelvű tagozatán mindazok a tanárok, akik nem szerbek, horvátok vagy szlovének, 1922 szeptember 15 és 30-ika között kötelesek levizsgázni a szerb nyelvből, irodalomból, földrajzból és történelemből.

Magyarság, 1922. június 9 / 129. Szám

Szabadkán gyászmisét tartottak a szerb udvari nász alkalmával.

 Bécsből jelenti a Magyarság tudósítója. Szabadkáról jelentik: Sándor szerb király esküvője alkalmából Szabadkán rendezett ünnepségeket kínos incidens zavarta meg Csütörtökön délelőtt valamennyi felekezet templomában hálaadó istentiszteletet tartottak. A Szent Rókus-templomban megjelent meghívottak körében kínos feltűnést keltett, hogy a főoltár előtt a templom középhajójában fel volt állítva az a katafalk, amelyet gyászmisék alkalmával szoktak használni. A fekete lepellel bevont katafalk a király esküvőjének ünnepségén nagy megdöbbenést keltett. Első tekintetre mindenki látta a szándékosságot. A misét Blaško Rajić plébános, országgyűlési képviselő celebrálta. A mise befejezése után a jelenlevők közül többen elégtételt akartak venni a szándékosnak vélt sérelem miatt, Rajić plébános azonban időközben a templom hátsó kijáratán át eltávozott. Így is csak nehezen sikerült megakadályozni, hogy a képviselő-plébánost inzultus ne érje. Jóval a mise befejezése után oszlott csak szét az izgatott tömeg. A hatóságok azonnal tudomást szereztek az esetről és a rendőrség megindította a nyomozást. Rajić plébánost eddig nem tudták kihallgatni, de már több előállítás történt és a plébánia egész személyzetét kihallgatták. A nyomozásról a belügyminiszter is sürgős jelentést kért.

Magyarság, 1922. június 15 / 134. szám

A pápa megrótta a jugoszláviai katolikus püspököket.

Mint a belgrádi Politika jelenti a pápai államtitkár a Szentszék megbízásából szigorú megrovásban részesítette mindazokat a jugoszláv katolikus püspököket, akik Sándor szerb király esküvőjén jelen voltak az orthodox egyházi szertartásokon.

Nemzeti Ujság, 1922. június  17 / 135. szám

Néhány lap a Karađorđevićok  véres krónikájából

A népeknek abban a túlszínes  seregletében melyek a liguriai tenger partján világtörténelmet igyekeztek csinálni, voltak kuriózumok is — kalandos nevű királyságok, sehol sem hallott köztársasági alakulatok, romantikus fejedelemségek, respublikák. A kuriózumok közül azonban a legelső hely Montenegrót illeti meg. Mert bármilyen furcsának és képtelennek látszik, a nemlétező Montenegró királyságnak külön minisztériuma és külön delegációja volt Gémiában. A delegáció vezetője Šoć dr. külügyminiszter, valamikor megboldogult Miklós montenegrói király bizalmas embere. A delegáció többi tagja a régi montenegrói királyi gárdájából rekrutálódik, így Vladimír Popović  volt cetinjei polgármester, Milo Kapičić, a montenegrói egyház feje, Vasilije Popović, Nikita király egykori udvari orvosa. Ezek az emberek, akik Rómában külön központot rendeztek be maguknak, minden erővel azon dolgoznak, hogy a nagyhatalmaknál kieszközöljék Montenegró királyság restaurálását és a szerb csapatoknak Montenegró területéről való parancsolását. Olasz és francia röpiratok ezreit hozták magukkal a génuai konferenciára, hol minden erejüket megfeszítették, hogy Lloyd-George és Barthou, szóval a konferencia vezérférfiainak közelébe kerülhessenek. Proklamációjukban főleg két érvre támaszkodnak : az egyik Poincaré 1918 novemberében Nikita királyhoz intézett levele, melyben megkéri, hogy egyelőre maradjon Franciaország területén, amíg a szövetséges hatalmak pacifikálják. Montenegró és Montenegró népének a wilsoni elvek alapján alkalma lesz dönteni jövendő államformájáról. E levelet megelőzőleg Pichon francia hadügyminiszter ugyancsak biztosította Nikitát, hogy a Franchet Desperat parancsnoksága alatt álló francia haderő fő feladatának fogja tartani Montenegróban a béke helyreállítását és a nép szabadakarat-nyilvánításának lehetővé tételét.

Ezeken az ígéreteken kívül van még egy fontosabb argumentum is, a montenegrói királypártiak kezében. Ezt az argumentumot a szerbek maguk adták a Montenegróiaknak. Šoć külügyminiszter ugyanis az adatok és okmányok egész rengetegével rendelkeznek, melyek azt bizonyítják, hogy a szerb csapatok minden képzeletet felülmúló kegyetlenséggel bánnak Montenegró lakosságával. Az idevonatkozó adattárat a delegáció könyvalakban is közrebocsátotta, a következő hangzatos »cím alatt:« Néhány lap a Karađorđevićok  véres krónikájából.

Ha az ember a könyvet olvassa, akkor Montenegrót méltán nem a Balkán kis államának, hanem a legsötétebb Afrika egy szerencsétlen földdarabjának képzeli, ahol nem szerb csapatok, hanem véres emberevők garázdálkodnak. Az emlékirat egyik fejezete például felsorolja egy Boško Bošković nevezetű szerb helytartó kegyetlenségeit, melyek megszégyenítik mindazt, amit Schiller Frigyes Tell Vilmosában költői kegyetlenségekről kitalált. Ez az ember éjnek idején elhurcoltatott férjeik oldaláról a neki tetsző asszonyokat, rágyújtatta a vele ellenkezőkre házaikat, véresre vert embereket, akik nem hajolnak meg kellő reverendával előtte, valamely csekélység végett sajátkezűleg tépte ki egy öregember szakállát és bajuszát, egy Rovca nevű községben, felgyújtott hatvan házat, elhajtott tízezer bárányt, háromezer ökröt, becsukatott háromszáz asszonyt és mezítelenre vetkőztetve kiéheztetett dühös macskákkal és kutyákkal maratta őket. A községnek az volt a bűne, hogy a parasztok ragaszkodtak Nikita királyhoz.

Azok a körülmények, melyek között az emberek, élnek, már többé nem balkániak. Nincs kifejezés, amellyel méltóképpen lehetne jellemezni nyomorúságukat. Vasutak nincsenek Montenegróban, mert a jugoszlávok a síneket, kocsikat és mozdonyokat átvitték Szerbiába. Vannak falvak, ahol a parasztok kénytelenek háromnapi járóföldre gyalogolni, hogy lisztet és kenyeret vegyenek éhező famíliájuknak. 1918 október óta áll a harc a szerbek és montenegrói felkelők között, véresebb és keservesebb, mint valaha is volt a világháború idején. Nyolcvanat a felkelők közül, közöttük volt montenegrói tábornokokat és diplomatákat a szerb csapatoknak sikerült elfogni, egy részüket a helyszínen kivégezték, más részüket a szerb börtönökben kínoztak halálra. Akik még élnek, felségárulással vádolva várják halálos ítéletüket a belgrádi törvényszék bíráitól.

Irinyi Jenő

Magyarság, 1922. június 7 / 127. szám

A szerb-román királyi nász

(A Nemzeti Újság tudósítójától.) Belgrádra olyan napok virradtak, amineket a szerb történelem nem ismer. Hétfő óta a jugoszláv királyság minden részéből özönlenek a küldöttségek és érkeznek külföldről a vendégek, hogy jelen legyenek Sándor király csütörtökön tartandó esküvőjén, mégpedig nemcsak államférfiak és politikusok, hanem — amit eddig Belgrád nem látott — régi uralkodó családok tagjai is. Az utolsó szerbfejedelmi nász régen volt, több mint húsz esztendeje, amikor Obrenović Sándor vezette oltárhoz Mašin ezredes özvegyét, Lunjevica Drágát. Azon a nászon nem vettek részt az európai udvarok, most azonban, hogy a belgrádi konakba nem egy polgári nő vonul be királyasszonynak, hanem egy vérbeli hercegkisasszony és azonfelül a nyugati hatalmak szövetségesének a leánya, az antant-országokon kívül a többi udvarok is képviseltetik magukat. Mária román hercegnő és Sándor király násza kétségkívül politikai esemény is, amelynek jelentőségét az érdekelt országok vezető államférfiai iparkodnak minél inkább kidomborítani.

A komforthoz szokott külföldiek elszállásolására még be nem rendezett kisszerű Belgrád alig képes elhelyezni az előkelő vendégeket, kik között vannak az angol király képviseletében a Yorki herceg, a spanyol udvar részéről Alfonzo infáns és Beatrix infánsnő, az olasz király képviseletében, az udinei herceg. A francia kormányt Brauchet d‘Esperey tábornok képviseli több tagú küldöttséggel, Csehországot Benes miniszterelnök szintén többedmagával, ott van a görög külügyminiszter is egy deputációval és természetesen igen sokan — Bratianuval élükön — Romániából. A fejedelmi vendégeket, kik tegnap este érkeztek meg, Sándor király és családtagjai (nővére, Helén hercegnő, nagybátyja, Arzén és ennek fia Pál herceg) a vasútnál fogadták. A Karađorđević-családból csak a király testvérbátyja, a a trónöröklésről lemondatott György herceg hiányzik. Állítólag Parisban van egy megfigyelő intézetben, ahová mostanában internálták izgatott kedélyállapota és excentrikus cselekedetei miatt . . .

A város ünnepi díszt öltött, az utcákat újra kövezték, a házakat fellobogózták. A menyasszony és családja ma délután hajóval érkezett meg és a lakosság zajos ünneplése közt vonult a királyi palotába. Az esküvői szertartás csütörtökön délelőtt lesz. Holnap átnyújtják Mária hercegnőnek a Jugoszlávia minden részéből és a külföldről érkezett értékes nászajándékokat. Az esküvő után, melyet százegy ágyúlövés fog jelezni, ünnepélyes fogadtatás lesz a királyi palotában, utána lesz a lakoma, este intim családi ebéd. A nász alkalmából úgy  Szerbiában, mint Romániában a politikai és sajtóvétségek miatt elítéltek amnesztiát kaptak.

Az esküvőn a magyar kormányt belgrádi követünk, Kolossó Ferenc képviseli. Budapestről többen készültek lerándulni, az itteni szerb konzulátus azonban az útlevelek láttamozása körül — még a sajtó képviselőivel szemben is — nehézségeket támasztott.

Nemzeti Ujság, 1922. június 7 / 127. szám