A sikeres gazdatüntetés után is megmaradt a problémák nagy része: A műtrágya egy év alatt 177 százalékkal drágult!
Sokadszor megmutatkozott, hogy a haladó-szocialista-VMSZ-es embertelen hatalommal szemben csak az utcán érhető el (kisebb-nagyobb) eredmény.
A több napig tartó traktoros demonstráció és a helyenkénti útlezárások nélkül a szerb kormány sohasem emelte volna 73 dinárra a napraforgó kilogrammonkénti árát, valamint az üzemanyag állami támogatását sem határozta volna meg literenként 20 dinárban.
A tiltakozás sikere azonban korántsem oldotta meg az agráriumban tornyosuló problémákat.
Az újratermelési anyag drasztikus drágulása alaposan megkeseríti a termelők életét.
Belegondolni is rossz, hány gazdaságot lesznek kénytelenek felszámolni a következő időszakban.
Az egyik legnagyobb gond kétségkívül
a műtrágya abnormális drágulása. Ára az elmúlt egy évben 117 százalékkal növekedett.
Ilyen körülmények között aligha lehet számítani megfelelő minőségre és mennyiségre a növénytermesztés terén.
A fentiek tükrében különösen fájó, hogy tönkrementek a szerbiai műtrágyagyárak.
Márpedig az ország területén (nem is olyan régen) hét ilyen üzem működött (ebből négy délvidéki): kettő Szabadkán, egy-egy pedig Pancsován, Újvidéken, Szabácson, Prahovón és Trepčán.
Ezeket a gyárakat, amelyekben zömében kiváló minőségű műtrágya gyártása zajlott, “felzabálta” a rablóprivatizáció.
Miután különböző érdekkörök többnyire széttrancsírozták az említett gyárakat, azok vagy megszűntek, vagy reménytelenül tengődnek.
Ebből kifolyólag Szerbia abba az abszurd helyzetbe sodródott, hogy ma már kénytelen importálni a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen műtrágyát.
Például a pancsovai Azotara esetében az történt, hogy a PKB (Belgrádi Mezőgazdasági Kombinat) volt vezetősége ettől a gyártól vásárolta meg az ún. regresszált (támogatással felölelt) üzemanyagot, amit aztán magasabb áron adott el másoknak. A különbséget pedig az illetékes káderek szétosztották és zsebrevágták.
Ez persze nem az egyetlen oka annak, hogy a gyár tönkrement.
Tartozásai az évek során annyira felhalmozódtak, hogy már egyebek között a gázszámlákat sem tudta kifizetni. Erre hivatkozva az állam lehetővé tette, hogy – bármennyire is hihetetlenül hangzik – a Szerbiai Gázművek úgymond “magába olvassza” az Azotarát.
Ez sem segített azonban a pancsovai gyáron, amely csődbe jutott.
A többi műtrágyagyár sorsa is hasonlóan alakult, ami katasztrofális hatással volt-van az egész mezőgazdasági termelésre.
(beta.rs, 021.rs és srbijadanas.net nyomán)
