A bácskai partizán-bűncselekmények rövid története
80 éve írták a lapok:
A bácskai partizán harcokról
1941. július 27-én Szabadkán a Kormányzó Úr Ő Főméltósága megszegte az 1941. év új magyar kenyerét, a vérrel visszaszerzett Bácska verejtékkel kiérdemelt első magyar termésének kenyerét.
Az ország Legelső Gazdája az újból magyar Szabadka lakóinak jelenlétében, de az egész ország magyarságának lélekben részvétele mellett hálát adva a Mindenhatónak, elismeréssel szorította meg a horgosi gazda kezén át az összes magyar munkáskezeket és azt mondotta: „Jusson e kenyérből mindenkinek egyformán.” Ugyanekkor bűnös kezek kalászokat gyújtottak fel Újvidék és Zsablya határában. A magyar kenyér felséges ünnepével egy időben indult el a bűnös kezek munkája ez ellen a kenyér ellen, ,hogy „ne jusson” abból mindenkinek.
A harc ezek ellen a bűnös kezek ellen azóta immár egy év óta tart.
Én a következő soraimmal a harcban elesett, megsebesült bajtársaknak akarok emléket és elismerést nyújtani a Csendőrségi Lapok hasábjain most, miután a Miniszterelnök Úr a hivatalos vizsgálat adatai alapján nyilatkozott a Parlamentben a délvidéki eseményekről. Egyes mozzanatoknak időrendi felsorolásával és mindazoknak az eseményeknek a felemlítésével, ahol csendőrök meghaltak vagy megsebesültek, hű képét fogom adni a Csendőrségi Lapok olvasóinak a délvidéki események egy esztendejéről.
Mint az eseményekben benne élő, részben emlékezetből, részben pedig az eseményösszesítések alapján állítottam össze írásomat, amelyben leginkább a Duna-Tisza szögletében lejátszódó eseményekre tértem ki.
Amint a Miniszterelnök Úr is mondotta: közvetlenül a visszafoglalás után hónapokon át a Délvidéken csend és rend uralkodott.” Ennek a csendnek, amint fentebb említettem, július utolsó napjaiban vége lett. A „Magyar kenyér ünnepének” előestéjén négy hátizsákos gyújtogató indult merényletre Újvidék mellett az egyik bukovinai székely telepesközség gabona osztagai ellen és ezzel elindította a szabotázs cselekmények lavináját. Ugyanakkor Zsablya, Káty, Sajkásszentiván, Tiszakálmánfalva, Zombor, Szabadka, Óbecse határában kénes gyufával telt dobozokat, petróleumos kócba tekerve, raktak a búzakeresztekbe.
Ezek a gyufakötegek a cséplőgépek dobjában tüzet fogtak és nem egy helyen lángra lobbantották a gabona asztagokat és a cséplőgépéket. Itt megemlítem a – 94/1941. számú eseményösszesítésben is tárgyalt – eredménytelen fegyverhasználatot Divnics lván helyesen Divnin Kartala zsablyai kommunista ellen; mert ez a Divnin nemcsak a Zsablya környéki gyújtogatásoknak és kommunistáknak a vezére volt, hanem a januári partizán harcoknak egyik század parancsnoka is ő volt és a továbbiakban is nagy szerepet játszott a kommunisták vezetésében.
Augusztus hónapban a sorozatos nyomozások alapján a zombori nyomozó csoportnak sikerült a gyújtogatások tetteseit szerb egyetemi hallgatók személyében elfogni.
Szeptember 10-én éjjel az Újvidék-Titeli vasútvonalra, Sajkásszentivánnál, kifűrészelt telefonoszlopokat fektettek a kommunisták vonat kisiklatási szándékból; a bajt csak a mozdonyvezető ébersége akadályozta meg. Ugyanekkor Felsőkabol község határában távbeszélőhuzalokat vagdostak el és oszlopokat fűrészeltek ki. Ezt egy nappal később Újvidéken is megismételték.
Szeptember hó elején egy német könyvkereskedés kirakat ablakát felrobbantották angol eredetű ekrazit-tölténnyel.
Szeptember 20-án Újvidéken egy Böhm Lívia nevű orvostanhallgatónő Kerekes Sándor csendőr nyomozóra rálőtt pisztollyal, amidőn az igazoltatni akarta. Kerekes csendőr nem sérült meg.
Szeptember 22-én Újvidéken Palotás Ferenc őrmester és Herczeg Vince csendőrnyomozók fényes nappal vívtak tűzharcot egy kommunistával, akit súlyosan megsebesítve elfogtak és közben mindketten könnyebben megsérültek.
Ekkor már észlelhető volt, hogy az egész visszaszerzett területen, különösen Zombor, Szabadka, Újvidék, Zsablya, Óbecse, Szenttamás környékén elkövetett sorozatos szabotázscselekmények és kísérletek, valamint röpiratszórások az egyre élénkülő kommunista-mozgalom nyílt cselekményei.
Október 1-én 24 órakor Petrőc, Ókér, Tiszaistvánfalva, Óbecse községek határában egyszerre gyulladtak ki a kenderkazlak és ezen az egy éjjelen másfélmillió pengő értékű kender égett el gyújtogatás által. A gyújtogatók leginkább a petrőci és kiszácsi szlovák lakosság soraiból kerültek ki. Egy hónapon belül elvették méltó büntetésüket.
Kiszács községben 2 darab 110X90 cm nagyságú vörös zászló is előkerült. A zászlókon sarló-kalapács és kommunista felírások voltak. A kiszácsi szlovák asszonyok és leányok varrták ki a zászlókat.
Október 5-én Újvidéken egy kommunista találkán tűzharcban lőttek le a nyomozók egy kommunista vezetőségi tagot és egyet elfogtak. Ugyanakkor elmenekült két kommunista az útjukat állni akaró Kecskeméti Ottó határvadász tiszthelyettest agyon lőtte. Nyomozó nem sebesült meg.
Október 8-án a petrőci, 9-én az újvidéki közlekedési őrs járőreinek volt fegyverhasználata kommunisták ellen.
Október 12-én Óbecsén Medve Sándor őrmester nyomozó kommunistákkal vívott tűzharcban esett el. Ő volt az első csendőr áldozatunk.
Október 18-án Tóth Mihály és Simon Ferenc zsablyai községi rendőröket igazoltatás alkalmával két kommunista agyonlőtte. A kommunisták közül az egyik halálosan megsebesülve másnap a csendőrök kezébe került.
Október 19-én a muraszombati nyomozó csoport járőrei vívtak eredményes tűzharcot a kommunisták ellen.
November 7-én a zombori őrs, 9-én az újverbászi őrs, 19-én az óbecsei őrsök igazoltatósok alkalmával fegyverhasználatok árán fogtak el kommunistákat.
November 21-én a felsőkaboli őrs és az újvidéki nyomozócsoport járőrei együttesen tettek ártalmatlanná lövöldöző kommunistákat tűzharc során.
December 13-án került sor az első kommunista csoport elleni fellépésre, mikor is a csúrogi őrs két fős járőre az egyik tanyán tíznél több partizánra akadt és velük tűzharcot vívott. Egyik részről sem volt sebesülés. Ekkor kezdett nyilvánvalóvá lenni, hogy az eddigi magatartásukkal szemben most már tevőleges fellépéssel kell számolni a kommunista partizánok részéről. Csurog, Zsablya, Sajkásgyörgye, Mozsor községek határában a Tisza mentén elterülő nádasokban, elhagyott tanyákban, partizánok csoportokban éltek és a fenti községek lakossága élelmezte, ruházta, és pénzzel ellátta őket. Egy ízben egy magyar ember tanyájáról juhot és sertést is loptak a partizánok. A helyi közigazgatási hatóságok jóhiszeműségét kihasználva, hiteles magyar igazolványokhoz jutottak sokan a partizánok közül. Nappal talán köszöntek is a csendőrnek, éjjel pedig puskát ragadva a nádasokban szervezkedtek.
December közepén a partizánok utáni átkutatások nagyobb csendőri és kisebb honvédségi erők bevonásával folytak. Egy ilyen razzia alkalmával december 18-án Zsablya határában esett el Szappanos Károly csendőr és sebesült meg Papp Sándor határvadász.
A kommunisták felderítése a nyomozó csoporttal együttesen folyt és teljes volt a meggyőződés, hogy nagyobbarányú szervezkedéssel állunk szemben.
1942 január 4-én egy húsztagú csendőr és határvadászból álló csoport fegyveres felderítés közben nem várt nagyszámú partizáncsoportra bukkant a zsablyai határban. Az elfogni szándékozott partizánok helyett 45-50 tagú felfegyverzett bandával találta magát szemben a csendőrcsoport. A partizánok egyrésze Bánátból való volt. A csendőrök és a partizánok között tűzharc keletkezett, amely a közben beérkezett csendőr és határvadász erősítések bevonásával a sötétség beálltáig tartott és másnap újból folytatódott.
A január 4-iki harcok folyamán elesett Takács Ferenc csendőr, Gál Gyula prbcső., halálosan megsebesült Nagy Lajos thtts. csúrogi őpk., súlyosan megsebesült Kocsis András thtts. zsablyai. őpk. És könnyebben megsebesült Halász József tőrm. A határvadászoknak 4 halottjuk és 3 sebesültjük volt.
Megsebesült ezenkívül még két községi rendőr és meghalt egy nemzetőr. A partizánok megszámlált halottainak a száma 9 volt és egy elfogott sebesült.
Január 5-én honvéd karhatalmi parancsnokság vette át a kutatások irányítását. Ez a karhatalom tettemes csendőrerőkkel lett megerősítve. A vidék megtisztítása egész január hónapban tartott és ezen idő alatt egy honvéd bajtársunk esett el és hét csendőr sebesült meg könnyebben. A partizánokat rejtegető és őket támogató lakosság közül többen estek el a harcokban. Megállapítást nyert, hogy a szerb karácsony napjára, azaz január 7-én nagyobb arányú felkelést szerveztek, amelynek első felvonása a zsablyai, csúrogi csendőr- és határvadászalakulatok megrohanása lett volna és az így szerzett fegyverekkel megerősítve akartak Újvidékre nyomulni a Sajkás vidék kommunistái.
De nemcsak a nemzetiségek közül kerültek ki a partizánok, hanem magyar embereket is találtunk közöttük, így január 14-én esett el a Bánátból származó Molnár Gyula, aki a cikkem elején említett Divnin Kartala mellett a partizánok egyik vezetője volt.
A januári események, amelyekben a honvédség résztvett, a Miniszterelnök Úr által a Parlamentben felolvasott hivatalos jelentésből ismeretesek.
A januári események után még három ízben vívtak tűzharcot az újvidéki nyomozó csoport járőrei Újvidék utcáin és minden alkalommal kommunista vezetőségi tagok kerültek kézre. Ezek során könnyebben megsebesült Kelemen István őrmester-nyomozó. Ezenkívül Topolyán és Szenttamáson voltak még február hó folyamán fegyverhasználatok az őrsök tagjai részéről kommunisták ellen.
Május 2-án pedig Petrőc községben egy kommunista igazoltatása alkalmával lelőtte Kovács András próbacsendőrt és Nagy János csendőrt súlyosan megsebesítette. Az őrs kivonult tagjai a helyszínén agyonlőtték a kommunistát.
Június hóban pedig a zsablyai őrs járőre használt fegyvert eredményesen egy kommunista ellen.
*
Ezekben igyekeztem összefoglalni a délvidéki egyévi események történetét. Természetesen ez csak a vázlata annak, amit az ottani csendőrök és nyomozók végeztek, de mégis felöleli mindazt, amit a tisztánlátás szempontjából a Csendőrségi Lapok olvasói elé akartam tárni.
Hogy mégis némi fogalmat adjak, megemlítem, hogy egyedül az újvidéki szárny területén 1941 július 26-től 1942 május 1-ig több mint hatvan szabotázs, kommunista bűncselekmény, fegyverhasználat stb. volt. A bácskai nyomozó csoportok pedig kb. 2800 kommunistával szemben folytattak le nyomozást és a felszabadított Bácskában kb. 6500 beszervezett kommunista volt.
A bűncselekményeknek kommunista indító okai voltak és emellett könnyű volt ehhez megnyerni a szerb nacionalista eszmét. Természetesen összefüggésben álltak az események a szerbiai, horvátországi és az oroszországi partizán mozgalmakkal is.
A szemünk előtt lejátszódó szerbiai és horvátországi események bizonyítják, hogy mi lett volna Bácskában is, ha a magyar csendőr és honvéd kellő időben és csirájában el nem fojtja a partizán mozgalmakat.
A volt Jugoszlávia területén 1941. július 4-ig semmi nyoma nem volt a partizánoknak és az „antifasiszta ellenállásnak”, mert ilyesmi addig nem is létezett és nem is létezhetett, hiszen – bármennyire is furcsán hangzik ez – , Sztálinon keresztül akkoriban Josip Broz Tito is szövetségese volt Hitleréknek. A Joszif Visszarionovics Sztálin által „hitszegőnek“ („Вероломное“) nevezett Barbarossa hadművelet 1941. június 22-i elindulása után a két embertelen, totalitárius diktatúra paktuma érvényét vesztette, a Sztálin által irányított Komintern felszólította délszláv ügynökét, Titót, hogy késlekedés nélkül szervezzen partizánosztagokat és indítson partizánháborút („diverziós csoportokat kell létesíteni (…) a partizánbáború felszítására (…) a hidak és utak felrobbantására, a telefon- és távíróvezetékek megrongálására, az erdők, raktárak és szállítmányok felgyújtására. Az elfoglalt körzetekben elviselhetetlen viszonyokat kell teremteni az ellenség és szekértolói számára, lépten-nyomon üldözni és irtani kell őket, meg kell hiúsítani minden intézkedésüket“), aminek Tito eleget tett, és az egész térséget eszetlen öldöklésekbe taszította
Irinej Ćirić bácskai szerb pravoszláv püspök és Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, 1942. március 15-én, két hónappal az újvidéki razzia után. Feketehalmy-Czeydner „a legnagyobb mértékben sajnálatos és megbocsáthatatlan hatalmi túlkapásba torkolt” (Horthy) újvidéki razzia szervezője volt. A véres túlkapások elkövetőit, még a Horthy rendszerben bíróság elé állították, az áldozatok családjai számára pedig kárpótlást fizettek. Sőt, a háború után számos az eseményekben résztvevő vagy azzal vádolt személyt kiadtak a kommunista Jugoszláviának, akiket a bácskai partizán-bűncselekmények főfelelősei rendre kivégeztek. Többek között Feketehalmy-Czeydner Ferencet is…
Csendőrségi Lapok, 1942. augusztus 15. XXXII. évfolyam, 16. szám
Hősi halált halt Vitéz Horthy István kormányzóhelyettes
Vitéz nagybányai Horthy István Magyarország kormányzóhelyettese ma reggel az orosz harctéren repülőgépen hősi halált halt.
Ez a tragédia mélységes gyászba borítja az egész magyar nemzetet. Vitéz nagybányai Horthy István hősi magyar halála nagy és szent áldozat a létért és jövőért küzdő haza oltárán.
A kormányzóhelyettes Ő Főméltósága hősi halottja az igaz magyar kötelességteljesítésnek. Nemes, alkotó élete ás bátor katona-halála legyen világító példaadás mindnyájunk számára a haza iránt tartozó kötelességünk áldozatos és önfeláldozó teljesítésére.
A magyar királyi kormány a Kormányzóhelyettes Úr halálával kapcsolatban rendkívül minisztertanácsot tartott és azon nyolcnapos teljes gyászt rendelt el.
MTI, 1942. augusztus 20.
Havas Boldogasszony-napi búcsú Szegeden
Minden évben augusztus 5-én tartják meg Szegeden Havas Boldogasszony búcsúját. Az idén nemcsak a Délalföld katolikus népe zarándokolt el erre a napra Szegedre, hanem a felszabadult Bácska igen nagyszámú zarándokcsoportjai is zászlók alatt vonultak a Ferencesek Mátyás templomához, a Havas Boldogasszony búcsújáróhelyéhez. A körmenetben 150 búcsús zarándok csoport, körülbelül 50.000 ember vett részt zászlók és lobogók alatt. A visszatért városok és községek közül a zentai, újvidéki, apatini és magyarkanizsai zarándokcsoportok mellett 2000 körül mozgott a szabadkai zarándokok serege. Az idén elsőizben vettek részt a szegedi Havas Boldogasszony búcsúján bánátiak is, akik szintén templomi zászlóik alatt zarándokoltak Szegedre. Jellemző még a szegedi búcsú méreteire, hogy 14-15000 hívő járult szentáldozáshoz.
MTI, 1942. augusztus 5.
Házhely-kiosztás Topolyán.
Topolyán eddig 174 házhelyet osztottak ki szegénysorsú magyar családok között családiház-épités céljára.
Ármentesítő munkálatok a Bácskában.
Péterréve határában megkezdték az ármentesítő munkálatokat. A vízlevezető árkokkal kezel 5 000 hold elsőrendű szántóföldet mentesítenek az árvízveszélytől. A munkálatokban 400 embert foglalkoztatnak.
MTI, 1942. augusztus 14.
Szabadkán megszervezik a téliruhagyűjtési akciót.
Szabadka város társadalmi egyesületeinek vezetői dr. Reök Andor főispán elnöklésévéi szombaton délelőtt a városháza közgyűlési termiben értekezletet tartottak a télirúhagyűjtési akció megszervezése ügvében. A főispán megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy Szabadka város közönségének is tanúbizonyságot kell tennie áldotzatkészségéről. Mindenkinek kötelessége megkönnyíteni honvédeink helyzetét. Mi meg tudunk lenni – mondotta a főispán – téli holmi nélkül is, de minden ruhadarab, amelyet felajánlunk egy honvédet menthet meg az orosz tél hidegétől. A Főméltoságu Asszony az akció élére állva felszólította az ország minden lakóját, hogy hozzon áldozatot adományaival s én is arra kérem most a város közönségét, hogy adjon oda mindent, amit nélkülözni tud, s rója le ezáltal is háláját honvédeinknek a város felszabadításáért. Adakozzon mindenki vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül. Testvéri kezet nyújtunk a nemzetiségeknek, kérve őket, szorítsák meg ezt a testvéri kezet annak bizonyságául, hogy hű fiai az országnál és ki akarják venni részüket az adakozásból.
A hallgatóság, amelynek soraiban a szláv egyesületek vezetői is megjelentek, lelkesen, megéljenezte a főispán beszédét, éltette a Főméltóságú Asszonyt s a honvédséget. Majd elhatározták, hogy nyolctagú bizottságot alakítanak a gyűjtési akció lebonyolítására. Kerületenként gyűjtőállomásokat állítanak fel s a leventék és cserkészek házrol-házra járva gyűjtenek.
Megnyitották a délvidéki képzőművészeti és lakberendezési kiállítást.
Szombaton délben a palicsi-hét keretében Reök Andor dr. főispán ünnepélyesen megnyitotta a Délvidéki Szépműves Céh által rendezett képzőművészeti és lakberendezési kiállítást, a délvidéki képzőművészetnek a felszabadulás után rendezett első nagyszabásu kiállítását. A délvidéki festők, szobrászok és iparművészek nagy anyaggal vesznek részt a kiállításon.
MTI, 1942. augusztus 15.
Családi házak épülnek a Bácskában
Bácsbodrog vármegye Közjóléti szövetkezete Zomborban 16, Péterrévén pedig 18 családi ház építését kezdte meg. A házakat még az ősz folyamán átadják a sokgyermekes-szegény magyar munkásoknak.
MTI, 1942. augusztus 1.
Ötezer pengő az elesettek hátramaradottainak
A Baross Női Tábor zombori szervezete gyűjtést és népünnepélyt rendezett hősi halált halt honvédeink hátramaradottainak. A gyűjtés és népünnepély 5.000 pengő tiszta bevételt eredményezett.
MTI, 1942. augusztus 2.
Kendergyár Topolyán.
Bács-Bodrog vármegye Közjóléti Szövetkezete Topolyán kendergyár-felállítását tervezi. A szükséges telket Topolya község bocsátja a Szövetkezet rendelkezésére.
Napközi otthon Adjisten községben
A topolyai határban lévő Adjisten székely telepes községben megnyitották a napközi otthont, amelyben 60 székely gyermeket látnak el minden szükségessel .
MTI, 1942. augusztus 9.
Házhely-kiosztás Topolyán.
Topolyán eddig 174 házhelyet osztottak ki szegénysorsú magyar családok között családiház-építés céljára.
Ármentesítő munkálatok a Bácskában
Péterréve határában megkezdték az ármentesítő munkálatokat. A vízlevezető árkokkal közel 5 000 hold elsőrendű szántóföldet mentesítenek az árvízveszélytől. A munkálatokban 400 embert foglalkoztatnak.
MTI, 1942. augusztus 14.
