80 éve települtek át a Bácskába a boszniai magyarok

80 éve írták a lapok:

Névvegyelemzés

DÉLVIDÉKI SZEMLE (Szeged, 1942 I. száma) Csuka János: „Névvegyelemzés” címen ír a volt jugoszláviai magyar tanulóifjúság sorsáról. A visszatért Délvidék iskoláiban most senki nem kérdi és nem keresi, hogy ki volt, milyen nemzetiségű volt valamelyik kis szerb vagy bunyevác gyerekeknek az öregapja . .. Most így van. De nem is olyan régen nem így volt. A volt Jugoszláviában nagyon is keresték és kutatták, hogy melyik gyereknek milyen volt az őse s ha csak kicsit szlávos hangzású volt a neve, azt könyörtelenül a szerb iskolákba utalták. Svetozar Pribičević horvátországi szerb intellektuel volt. Részt vett a világháború előtti magyar parlamentben s már akkor kitűnt, hogy milyen ellenszenvvel viseltet minden iránt, ami magyar. 1922-ben ő vette át a jugoszláv kormányban a tanügyi tárcát s el lehet képzelni, hogy magyar ellenszenve milyen gyűlöletesen irtotta a magyar iskolákat. Először is a magyar tanári és tanítókart vette célba s a folytonos zaklatásban kifáradt tanárokat mihamar átsegítette a demarkációs vonalon, akik pedig mégis kitartottak, a szerb nyelv minél tökéletesebb elsajátítása végett Dél-Szerbiába helyezték át … így sorvadt a magyar tanítóság a Délvidéken és ahogy csökkent a tanítók száma, úgy fogyatkozott a magyar iskolák száma is. De halálos csapását Pribičević mégis a névvegyelemzéssel adta a magyar iskoláknak. Hogy mennyire visszaéltek a névvegyelemzéssel is, bizonyítja az, hogy a Kovács és Kocsis nevű magyarokat szerbek és horvátoknak nevezték ki, mert a kocsja szó horvátul kocsit jelent, a Kovács pedig magyarul-szerbül egyaránt kovácsot jelent. Ennek a gyűlölködő és teljesen elhibázott iskolapolitikának szomorú volt az eredménye, a szerb iskolára kötelezett magyar fiú kényszerülve ugyan megtanulta a cirill betűvetést, de gondolatait magyarul fejtette ki, íráskőben és előfordult nagyon sűrűn, hogy a szerbhadseregben szolgáló magyar fiú hazaírt levelét a szülők nem tudták elolvasni s a szerb hivataloknak adták át elolvasás végett, amit ő ugyan elolvasott, de értelmetlen zagyvaság kerekedett ki a cirill betűvel írt, de magyar gondolatot kifejező sorok közül, így teremtette meg Svetozar Pribičević a modern kor analfabétáit. Ezt a névjegyelemzést aztán nagy előszeretettel átvették a többi utódállamok is, különösen lemásolta ezt Románia és még fokozottabban alkalmazta. Emiatt többször hangzott el panasz a genfi kisebbségi liga ülésein a jugoszláviai és romániai magyar delegátusok részéről és így került be a nemzetközi politikai szótárába a sokat hangoztatott névvegyelemzés.

Láthatár, 1942 szeptember 1 / 9. szám

SZABADKA zsíros magyar földjén

Lossonczy István, hadban álló országunk közellátás ügyeinek minisztere napokat töltött a felszabadult Szabadkán és szónoklatokban és magánbeszélgetései során sokszor hallotta: a régi Magyarországnak ez a hajdan dús Kánaánja. Maga is mondotta, hiszen nagyon jól tudta, hogy ez a bácskai vidék zsírral-hússal megáldott földje volt az ősi Magyarországnak, a huszonkét esztendős rabság rombolásai után azonban a letörtségből kellett új útjaira indítani itt az életet.

Túl a kukoricás rengetegen

Az utas, aki Szabadka felé tart, a termőföldek végtelennek látszó homokos, sík mezőin halad végig. Néhol fehér, másutt kékes füstszínűek ennek a homoknak foltjai, de mindenütt dús a növényzete. Mindenütt, ahol kemény erőfeszítéssel pótolni tudták az árvízkésleltette munkát. Nemzedékek ősi földszeretete kellett ahhoz, hogy a kultúra számára meghódítsák ezt a homokot és bőségesen termő talajjá változtassák. Az emberi munka, a termelő gazdasági tudás tette áldásossá ezt a széles, nagy területet itt, ahol a Kunság földje végződik és Bácska kezdődik. Ebbe a tájba vágott Trianon határvonalat, de a terület egységét, az élet elkülöníthetetlen egymásrautaltságát nem tudhatta tartósan szétválasztani. A két évtizedes erőszakolt választóvonalnak a nyomai azonban meglátszanak a növényzeten is. Húsz év alatt nagy fejlődés nemesítette az anyaország gyümölcstermelésének kultúráját. Kiskunhalastól délre hosszasan szőlőtáblák, gondosan kezelt gyümölcsfák lombsorai között vezet az út. Aztán, amint közeledünk Szabadka felé, a kukorica a szemmel be nem látható síkság uralkodó terménye.

A messzeségben feltűnik a szabadkaiak városházának tornya és kukoricaföldek rengetegei között haladunk be a város felé. A megszólított útitárs felfedezi az idegent és némi büszkeséggel mondja:

— Az egész Bácskában ez a legmagasabb torony.

Valóban elhihető, hogy a visszaszerzett délvidéki területnek nincsen még egy olyan építménye, amely ilyen magasan nyúlna fel a felhők felé. Kilencvennégy méter a magassága. A régi magyar időben építették hatalmasan nagyra az egész városházát, a bácskaiaknak ezt a büszkeségét. Volt miből. Hiszen magasabbra nőtt a kukorica, mint talán bárhol a világon és annyi van belőle, hogy még a legmagasabb torony tetejéről sem látható a szabadkai határ kukoricásainak a széle.

— A csöve 30—40 centire nő — mondja az önérzetes vezető — s minden százon van ilyen legalább kettő.

A magyar köztudatban benne él a bácskai termőföldnek a zsíros jelzője. A szabadkai határban ez a jelző nemcsak a verejtékkel megdolgozott föld kövér termését jelenti, hanem van más értelme is, amire a kukoricaerdők rengetegjének látványa adja meg a magyarázatot. Ez itt a főtermény és ennek megfelelően sertéstenyésztésre fordítják legfőbb gondjukat a gazdaságok. Zsíros földön zsírtermelés. Csak a nyáreleji árvizes idő ne szólott volna bele ebben a háborús esztendőben.

Egy kis különbség

Szabadka városának százhatvanezer hold volt Trianon előtt a határa. Városi tulajdon vajmi kevés ebből az óriási területből, amely majdnem mind magángazdaságoké. Egy kisebbecske vármegye kényelmesen elférne ezen a széles területen, amelyen sokféle nagyobb tömegekben telepedtek le a föld gazdái és munkásai, anélkül, hogy önálló közigazgatási egységeket, községeket alakítottak volna. Megmaradtak a városi köteleikben, szabadkaiaknak, de a lakóterületek közötti nagy távolságok mindenkor nehéz feladatok elé állították a közigazgatást. A szerbek a maguk primitív berendezkedései során vajmi keveset törődtek a közigazgatási fejődés gazdasági és szociális feladataival. A visszatérés után a magyar igazgatás nagy munkával indította meg a népélet és a gazdasági termelés fellendítését szolgáló intézményes berendezkedések szervezését. Most építik ki a nemrégiben megalakított hegyközségeket, amilyenek az anyaországi területeken sem érték el még a közösségi életnek azt a fejlődését, amelyet a néhány év előtt meghozott hegyközségi törvényünk célul tűzött ki. Zolnay András városi gazdasági tanácsos mondja felvilágosításai során:

— Általában igyekszünk olyan munkát végezni és az új intézményeket úgy kiépíteni, hogy az anyaországi fejlődés vonalát elérjük s ha lehet és kell, meg is haladjuk. A hegyközségek kiépítésénél az a helyzet, hogy már elöljárunk. Itt ugyanis nagy hivatása van ennek a szervezetnek a határ nagy terjedelme miatt. Különben ezen a drága földön a gyümölcs és szőlőtermelés fejlődésének kell nagy lendületet adni. Ezen a téren a minőségi termelés elmaradt attól, amit elértek az anyaországi területen.

Ezt a huszonkét éves elmaradást a vonat ablakából is láthatja a szabadkai kukoricamezők felé haladó utas. A régi Szabadka termőterületéből a trianoni határvonal levágott húszezer holdat. Nem került rossz helyre ez a rész, visszamaradt az anyaország testén a rajta élő néppel, amely nagyobb közösségekben élt és az elszakadás után közigazgatási egységekben önállósította magát. Három nagyközsége, Kelebia, Csikéria, Tompa messzi földön híres kitűnő borterméséről és van ezeknek fejlett gyümölcskultúrájuk. Nemcsak a szabadság napjait élhették ezek a városi kötelékből kiszakadt népcsoportok, hanem az anyaországi mezőgazdasági fejlődés is boldogította őket. Most megmaradtak különálló községi kötelékekben, amelyek nem akadályai a felszabadultakkal bekövetkezett testvéri egyesülésnek és a szabadkaiak továbbra is zsíros eredménnyel gazdálkodhatnak a városi határban megmaradt, nem kevesebb, mint száznegyvenezer holdon.

Amit a megszállók nem zúzhattak szét

A bábon előtti idők magyarosan szecessziós stílusában épült városházának nemcsak a hatalmas méreteire s a torony magasságára büszkék a szabadkaiak, hanem az épület néhány ablakának színes üvegeire is. Annak a díszteremnek az ablakai ezek, amelyben Lossonczy István miniszter a délvidéki sajtóértekezletet tartotta és elmondotta a fekete piac hiénáinak kiirtásáról elhangzott beszédét.

A Szent István-tér felüli nagy ablakok két csoportja az ezer esztendős magyar múlt legnagyobb királyainak emlékét örökíti meg színes Üvegfestményekben. Két oldalt kisebb ablakok két sorának üvegképeiről nemzeti történelmünk más nagyságai néznek le az ünnepélyek és közgyűlések résztvevőire. A képeken át színesen hatol be a fény a terem gazdag díszítéseire, fényes rézvereteire és csillogó csilláraira. Aki idegenül lép be a terembe, sőt aki először teszi be lábát Szabadkára, annak lázas örömmel mutogatják az ablakok üvegfestményeit.

— Megőriztük a huszonkét év alatt. A szerbek nem zúzhatták szét, meg sem találhatták. Egyetlen egy sem tört el belőlük.

Derék városi alkalmazottak — mondják, — két altiszt, a megszállás kétségbeejtően izgalmas óráiban időt találtak, fáradságot szenteltek rá, hogy szépen leszedegessék és gondosan elrejthessék. Életük kockáztatásával is megőrizték. Most a magyar jövő fénye világít be rajtuk, színesen, biztatóan, munka- és áldozatkészség reménységeit erősítve. Egyetlen egy sem tört el belőle, mint ahogyan érintetlen a magyar lélek, amiből a megszállók semmit nem zúzhattak szét.

Szabadka 1942-ben

Függetlenség, 1942. szeptember 17 / 210. Szám

Téliruhagyűjtés a Bácskában.

A bácskai községekből sorra érkeznek be a jelentések a honvédség javára rendezett téliruhagyűjtés eredményéről:

Péterrévén a község lakossága nemzetiségre való tekintet nélkül adakozott. Összegyűlt 41 pár érmelegítő, tíz  pár gyapjúharisnya, 29 pár gyapjúkesztyű, tíz pár fülvédő, 41 gyapjúsál, két hósapka, három kötött alsónadrág, tíz pár szőrméskeztyű, 12 szőrmemellény, 51 szőrmesapka, 8,79 kilogramm kikészített gyapjú,  tíz pullóver, két női bunda, négy bundabélés, egy paplan, négy kilogramm gyapjúfonál, egy gyapjúkendő, öt szőrmés bőr, 71 pár hosszú gyapjúharisnya, három kilogamm angora gyapjú fonál, 20 cérnanyaksál, egy tollbekecs, 26 szőrmés bekecs, 15 ujjatlan pullóver, 65 kilogramm gyapjuhulladék, két kötött alsóing és 400 darab cigaretta.

Moholon a gyűjtés eredménye:  419 gyapjúpullóver, 25 drb. takaró, hat nagykendő, 22 ködmön, két télikabát, két nagy suba, 18 szőrmésmellény , egy rókabőr, 35 báránybőr, három kecskebőr, három bőrcsizma, 30 bőrsapka, 28 kilogramm gyapjú, 60 téli ing, 20 téli alsónadrág, 25 téli hálóing, 70 nyaksál, húsz pár lábszárvédő, 90 pár gyapjúharisnya, 30 pár gyapjúkesztyű, tíz pár bőrkesztyű, hat hósapka, két pár lábszártekercs, egy kilogramm gyapjúfonál, 300 kilogramm szőrmésbőr, 500 kg feldolgozandó gyapjú és 500 pengő készpénz.

MTI, 1941. szeptember 17.

A bánsági magyar iskolai oktatás fejlődése.

A bánsági magyar iskolai oktatás nagy fejlődést mutat. Az elmúlt tanévben az ottani magyarság már öt középiskolát tartott fenn, amelyeknek 1500 tanulójuk volt.  A szerb uralom idején mindössze 95 magyar tanító működött, most pedig 81 községben van magyar elemi iskola 202 tanítóval. A magyar iskola-felügyelőség 22 napközi otthont tart fenn. A magyar óvodások száma 1500. A magyar iskolák megszervezését Juhász Ferenc vezetésével a magyar iskolafelügyelőség végezte s a magyar lakosság nagy anyagi áldozatokkal tette lehetővé, hogy a múlt tanévben mar 15 000 magyar gyermek tanulhatott anyanyelvén.

MTI, 1942. szeptember 19.

Délvidéken telepítik le a boszniai magyarokat

Vitéz Bonczos Miklós államtitkár fogadja magyar földön hazatért testvéreinket

Magyarország zágrábi követének kezdeményezésére a Bosznia területén négy községben éspedig Vucsijakon, Brcskon, Guján és Bjelinán letelepedett szórványmagyarságot az anyaországba visszatelepül. A visszatelepítés oka attól eltekintve, hogy a lakosságban a nagy magyar közösségbe beolvadás olthatatlan vágya ébredt fel, különösen az volt, hogy a négy község magyarságának élet- és vagyonbiztonságát a boszniai szerb népcsoport különösképpen veszélyeztette.

A horvát állam a legnagyobb készséggel és előzékenységgel állott rendelkezésre a magyar hatóságoknak. A négy veszélyeztetett község magyar lakossága ma már minden zavaró körülmény közbejötte nélkül hazatért az anyaországba. Három boszniai magyar község lakosságának áttelepítése a tavasz és a nyár folyamán már megtörtént, s most a bjelinai, közel 600 létekből álló csoport tért vissza a magyar szülőföldre.

Megérkezik a visszavándorlók vonata a dárdai állomásra

-Vitéz Bonczos Miklós igazságügyi államtitkár, a külföldi magyarokat letelepítő kormánybiztos Kőszegi Gyula vezető pilóta társaságában a délelőtti órákban repülőgépen érkezett a hercegszőlősi repülőtérre, majd onnan gépkocsin hajtatott a fellobogózott Dárdára, ahol Baranya, vármegye nevében Blaskovich Iván főispán, Öllé István vármegyei főjegyző és Luszták Elek főszolgabíró fogadta.

A hazatérő magyarokat hozó — 67 kocsiból álló — szerelvény negyedtizenkét órakor futott be a dárdai állomásra. A felvirágzott, piros-fehér-zöld színekkel pompásan feldíszített vonat minden ablakából csillogó szemű, a hazatérés fölötti örömtől kigyúlt arcú magyarok integettek kifelé. A község apraja nagyja személykocsikban jött, az igás állatokat, sertéseket és szárnyasokat, valamint a mezőgazdasági gépeket és bútorokat teherkocsikon hozták.

A szerelvényt magyarországi útjára elkísérték a zágrábi magyar követség részéről Garzuly József sajtó- és kultúrattasé, Angéli András, a zágrábi követség telepítési megbízottja, valamint Döme Dezső a horvátországi magyar közművelődési közösség eszéki tagozatának vezetője.

„Szeretettel és hálával kell gondolnunk a legnagyobb magyarra“

A hazatérő magyarokat a magyar kormány nevében vitéz Bonczos Miklós igazságügyi államtitkár üdvözölte:

— Most, amikor ez a magyar község idegenből visszajött az édes magyar anyaföld kebelére — mondta —, adjunk hálát az Úristennek, hogy ezt a szép napot megélnünk engedte, örömünnep ez, mert hazatért a magyarságnak egy olyan ága, amelynek a századforduló idején el kellett hagynia az országot és amely elment új otthont keresni. Válságos és mostoha körülmények között élte odakünn a maga életét. Annál nagyobb az öröm most, hogy visszajöhettek hozzánk a magyar földre.

— De nemcsak az isteni gondviselés felé fordulunk hálával, ebben a pillanatban szeretettel és hálával kell gondolnunk a legelső magyarra, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóra.

A boszniai magyarok hosszú ideig tartó éljenzéssel ünnepelték a kormányzót, majd az államtitkár így folytatta beszédét:

— A legelső magyar nagy bölcsességgel, magyar szívvel és lélekkel vezeti immár több mint két év Dick a magyar nemzetet a jobb jövő felé.

— Az ő bölcs kormányzása alatt ez az ország erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt megerősödött és megindult a fejlődés útján.

„Minden csepp magyar vérre igényt tartunk“

— A független horvát állam megalakulása után megtaláltuk a lehetőségét annak, hogy a Boszniában élő magyar testvéreink kezét megfoghassuk és visszahozzuk őket ide ebbe az országba. Most, a háború kellős közepén a magyar kormány úgy találta, itt van az ideje annak, hogy minden magyar erőt összefogjon, minden magyarra, bárhol éljen is a világon, szükségünk van. Minden csepp magyar vérre igényt tartunk. A történelmi határokon túl nincs keresnivalója a magyarságnak. Ennek a falunak népe megérdemelte a magyar kormány gondoskodását és most valóban újból itthon van.

— Ebben az országban törvény, jog, becsület, tisztesség és méltányosság uralkodik. Erre mi, magyarok büszkék vagyunk, kérlek benneteket, tartsatok ti is rendet, törvényt, méltányosságot. Mindenki érezni fogja a magyar állam támogatását, tekintélyét és erejét. Mi csak azt kérjük tőletek, legyetek Itthon is olyan jó magyarok, mint amilyenért odakünn voltatok. Ugyanúgy össze kell tartanotok, mint odakünn. Sokat kell dolgoznunk, hogy német és olasz szövetségeseinkkel megnyerhessük ezt a háborút, mert győznünk kell. A győzelem érdekében szükségünk van egy szilárd belső arcvonalra. Fokozni kell azonban a belső termelést is. Azt várjuk tőletek, hogy megmutatjátok, miként kell keményen, tisztességesen, és becsületesen dolgozni.

— A magyar kormány nevében köszöntlek benneteket, boszniai magyar testvérek és kívánom nektek, találjátok meg az ősi földön a boldogulást. Az Isten éltessen benneteket.

Tényi Vince, a horvátországi magyar közművelődési közösség bjelinai tagozatának elnöke köszönte meg a hazatelepített falu lakossága nevében a magyar állam gondoskodását.

Döme Dezső, a horvátországi magyar közművelődési közösség eszéki vezetője az ország határain túl maradottak üdvözletét tolmácsolta.

Épülnek a házak, kiosztják a földeket

A visszatelepített magyarokat 14 napig tartó egészségügyi vesztegzár foganatosítása céljától táborszerűen helyezték el. A most visszatért bjeljinai csoport tagjait már Dárdán felkeresi a kormánybiztosság beosztott bírája, hogy földigényeiket megállapítsa. E csoport tagjainak nagyobb része Hadiknépe telepen, kisebb része Horthyvárán fog juttatásban részesülni. Két hét múlva már saját tulajdonul kapott földjeiket fogják munkálhatni. Házaik most építés alatt állnak és november közepére készülnek. A kormánybiztosság családosként mintegy két hold földet ad művelésre, hogy ezúton is biztosítsa téli ellátásuk egy részét és őket foglalkoztassa. A földművelésügyi és közellátásügyi minisztérium biztosítója részükre a szükséges kenyérmagvakat, a vetőmagot, a kukoricát és a szénát, úgyhogy valamennyi hazatelepedett boszniai magyarnak a jövő év őszéig ellátása megoldottnak tekinthető.

Vitéz Bonczos Miklós igazságügyi államtitkár és kísérete ezután gépkocsin Hercegszőllősre hajtatott, ahonnan az államtitkár repülőgépen az esti órákban visszatért a fővárosba.

Függetlenség, 1942. szeptember 22 / 214. Szám

Rejtélyes sírok Zombor közelében.

A Zombor határában folyó építkezések alkalmával 30 sírra akadtak. A hatósági vizsgálat során megállapították,hogy a sírok mintegy száz évesek. Valószínűnek tartják,hogy a szabadságharc idején temették el itt, a közelben elesett katonákat.

MTI, 1942. szeptember 23.

A belső front védelme.

A Turáni Vadászok újvidéki szervezete mintegy 300 vadász jelenlétében tartotta meg összejövetelét a belső front védelmében. Az orsz. központ részéről és megbízásából Bartha János orsz. főtitkár vett részt az összejövetelen és nagy beszédben mutatott rá a nemzetvédelmi szolgálat szükségességére és fontosságára, önfeláldozó, bátor magyarokra van szükségünk s beszéd helyett a tettek mutassák a Turáni Vadászok útját. Az egybegyűltek fogadalmat tettek, hogy egy emberként állanak a Haza védelmében s ezért meglévő szervezetüket még erőteljesebbé építik.

Délmagyarország, 1942. szeptember 23 / 215. szám

Országzászlóavatás Újvidéken

A Telefongyár Részvénytársaság hazafiasán érző vezetősége, munkássága  és tisztviselői kara a felszabadult Újvidék szab.kir. városnak és közönségének díszes Országzászlót ajánlott fel, amelynek ünnepélyes beiktatása szeptember 27-én déli 12 órakor lesz a szabadság-téri Ereklyés Országzászlónál.  A zászló átadását a Telefongyár részéről vitéz Kelenfy Károly vezérigazgató végzi. Az ereklyés Országzászló Nagybizottsága részéről a beiktató beszédet dr. Preszly Lóránd csendőrezredes, bizottsági tanácstag mondja. A zászlót Újvidék városának nagyobbszámu küldöttsége veszi át. Az adományozott Országzászló ünnepélyes felavatása Újvidéken lesz.

Újvidék, Horthy Miklós sugárút gyógyszertárral, amin kétnyelvű felirat volt

MTI, 1942. szeptember 26.

A Bácskában újabb öt egészségházat építenek.

Bács-Bodrog vármegye újabb öt egészségház építését határozta el. Az egészségházakat Bácsföldváron, Bácskossuthfalván, Kúlán, Palánkán és Temerinben építik fel.

Telek adományozás zombori kultúrház és múzeum építésére.

Falciona Sándor zombori földbirtokos, aki fél évvel ezelőtt 170 hold földet adományozott Zombor városának azzal a kikötéssel, hogy a birtokon mintagazdaságot és középfokú gazdasági iskolát létesítsenek, most Zombor központjában lévő értékes háztelkét Bács-Bodrog vármegyének ajándékozta abból a célból, hogy a telken magyar kultúrházat és múzeumot építsenek.

Meggyilkoltak egy gazdálkodót

Burger Pál óbecsei gazdálkodó Torzsán lakó szüleit látogatta meg. Amikor kerékpárjával hazafelé tartott, az országúton ismeretlen tettesek megtámadták és lerántották kerékpáriáról, amelyet értékeivel együtt elraboltak. Burger koponyaalapi törést szenvedett és mire az arra járók rátaláltak, már halott volt, A nyomozás a támadók kézrekerítésére megindult.

MTI, 1942. szeptember 28.

Ítélet az újvidéki nagyszabású árdrágítási bűnperben,

Az újvidéki törvényszék uzsoratanácsa szerdán délután négy órakor hirdetett ítéletet az Első Délmagyarorszngi Árubeszerzési Szövetkezet árdrágítási ügyében- A bíróság Gausz Győzőt és Szőke Kálmánt tízrendbeli árdrágító visszaélés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért egyenként másfél évi börtönre, 10-10.000 pengő pénzbüntetésre és 5-5 évi hivatali és politikai jogvesztésre ítélte, valamint öt évre eltiltotta őket a közszükségleti cikkekkel való kereskedésből. Nagy Győzőt, a Városi Takarékpénztár volt igazgatóját, valamint Kara Frigyest és Cervesz Bélát, a Városi Takarékpénztár volt igazgatósági tagjait egyenként egy évi fogházra, és tízezer pengő pénzbüntetősre ítélték, amely nem fizetés esetén 10 (?) pengőként egy napi fogházra változtatható át. Ezenkívül valamennyi elítéltet fejenként 30.000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte a bíróság.

Az ügyész és a védők fenntartották a tárgyalás folyamán bejelentett semmiségi panaszokat és az ítélet ellen fellebbezést jelentettek be.

MTI, 1942. szeptember 30.

Szabadka 1942-ben