Megismétlődhet-e a vérfagyasztó (több) százmilliós százalékos hipenfláció?
Danica Popović ismert közgazdász, a Belgradi Egyetem Közgazdasági Karának professzora a nova.rs portálnak nyilatkozva elmondta: nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy legrosszabb esetben megismétlődik az 1993. decemberétől 1994. januárjáig jegyzett 313 millió százalékos hiperinfláció, vagy még annál is drasztikusabb pénzromlás.
Mint utalt rá,
a kormányban nem szakemberek, hanem politikai káderek ülnek, akik képtelenek ellenőrzés alatt tartani a pénz nyomtatását és az árak alakulását.
Hogyan festettek a hiperinflációs idők a kilencvenes években?
Az akkori hiperinfláció fő okai részben a szerb vezetőség által kirobbantott véres délszláv háborúkban és a súlyos kormányzati hibákban keresendők, de ugyanakkor a “felső körök” sorozatos manipulációi, a polgárok politikusok és bankok általi tudatos kisemmizése is hozzájárult a világtörténelem harmadik legnagyobb áremelkedési hullámához.
Vékony rétegek abnormálisan meggazdagodtak milliók tragédiáján.
Számos szerbiai és montenegrói városban a hiperinflációs időkben a kenyérhez is nehéz volt hozzájutni. Az üzletek gyorsan kiürültek és bezártak, ahol pedig többé-kevésbé folyamatos maradt az áruellátás, a létfenntartási termékek ára naponta legalább háromszor, de olykor megesett, hogy tízszer-tizenötszor is megváltoztak (általában “felfelé”).
Pl. előfordult, hogy a márka az utcai árfolyam szerint reggel 300 ezer dinárt ért, este pedig már meghaladta a 600 ezer dinárt.
A banki árfolyam ennél háromszor nagyobb volt.
A fizetések és a nyugdíjak sok helyen mindössze 20-30 márka körül mozogtak.
A délvidéki polgárok jelentős része a súlyos megpróbáltatások ellenére leleményességének és szívósságának köszönhetően valamivel sikeresebben vészelte át azokat a nyomasztó időket, mint a közép- és a dél-szerbiaiak.
A határ közelsége, a szabadkai bolhapiac és a kereskedelmi feketezóna ügyes kihasználása lehetővé tette a túlélést, mi több, sok esetben a szolíd életet is.
Arról nem is beszélve, hogy az emberek közötti szolidaritás, összetartás jóval magasabb szinten volt, mint ma.