100 éve zajlottak a szerb telepítések a Bácskában, miközben többezer magyart kiutasítottak

100 éve írták  lapok:

A fascista kormány névsora

Az új kormány névsora a következő : Miniszterelnök, belügy és külügyminiszter Mussolini, hadügy Diaz tábornok, tengerészet Thaon di Revel, kincstári miniszter Einaudi (nacionalista), iparügyi Rossi Teofilo (nacionalista), pénzügyi Stefani (fascista), gyarmatügyi Federzoni (nacionalista), a felszabadult területek minisztere, Giuriati (fascista), igazságügyi Oviglio (demokrata), földművelésügyi de Capitani (fascista), közmunkaügyi Carnazza (nacionalista), posta- és távirdaügyi Colonna di Cesare (nacionalista), munkaügyi és népjóléti Cavazzoni (néppárti). Államtitkárok: miniszterelnökség Acerbo (fascista), belügy Finzi, külügy Pascalini Vasallo (demokrata), hadügy Debono (fascista), tengerészet Giaro (fascista), nyugdíjügy de Vecchi (fascista).

Mindenütt erősödik a nacionalista mozgalom

A nemzeti szocialistáknak tegnap Salzburgban tartott nagygyűlésén Koller, a párt vezére beszámolt az európai helyzetről és konstatálta, hogy egész Európában napról-napra eredményesebb a nacionalista mozgalom és amint Olaszországban eredményt értek el a nacionalisták, ugyanúgy rövidesen Németországban is megváltozik a helyzet, amely után a mostani osztrák rezsimnek is el kell pusztulnia helyéről, hogy azt a nacionalista kormánynak adja át.

(Friss Hírek, 1922. november 1)

Tolvaj szerb katonák felfedezése a röszkei tanyákon.

Röszke tanyanépe napok óta egyébbel sem foglalkozik, mint arról a vakmerő lopásról, amelyet két szerb katona követett el fényes nappal. Az eset úgy történt, hogy Röszke alatt a demarkációs vonalon szolgálatot teljesítő szerb őrségről két szerb katona berándult Röszkére. Útjuk egyenesen a korcsmába vezetett, ahol csendesen borozgatni kezdtek.A délutáni órákban Sánta Mihály tanyai gazdálkodó is betért a korcsmába, aki kocsiján hazatérőben volt a tanyájára. A két szerb katona, amikor neszét vette, hogy a kocsi, amelybe két ló volt befogva, őrizetlenül áll kint a korcsma előtt, gyorsan fizetett s a kocsira fölkapva, gyors vágtatással igyekezett a szerb őrség felé. A lopást a korcsmabeliek, valamint a kocsiló tulajdonosa is észre vette s lármát csapva, üldözőbe vették a menekülő szerb katonákat. Útközben számosan csatlakoztak az üldözőkhöz, akikre a magyar határőrség is figyelmes lett. A két szerb katonát sikerült is a magyar határőrségnek elfognia tőlük a kocsit, lovat elvenni, mielőtt még szerb megszállott területre értek volna. A tolvaj szerb határőröket azután futni engedték.

Furcsa névjegy.

Szabadkáról jelenti a Friss Hírek tudósítója, Gálfy György, szabadkai gyógyszerész, akit a szerbek rendőri felügyelet alá helyeztek szlávellenes magatartása miatt, az alábbi szövegű névjegyet csináltatta magának: „Gálfy György, rendőri felügyelet alá helyezett gyógyszerész, Subotica, SHS.“ — A rendőrhatóság kigúnyolása miatt Gálfyt perbe fogták a szerbek, de a bíróság felmentette a gyógyszerészt, mivel a névjegy szövegében nem talált semmi különöset.

(Friss Hírek, 1922. november 4)

A bánsági közgyűlésen tiltakoztak a magyar felszólalás ellen

Becskerekről jelentik: Torontál és Temes vármegye törvényhatósági bizottsága kedden, október 31-én tartotta rendes évi közgyűlését, amelyen Vlaškalin Milorad dr. főispán elnökölt és egyben bemutatkozott a törvényhatóságnak. A közgyűlés tárgysorozata 800 pontból állott, amelyeket simán és vita nélkül tárgyaltak le. Egyedül a zsombolyai római katolikus plébánia segélyezése körül támadt heves vita a nyelvkérdésben.

Zsombolya község ugyanis a megszűnt kegyuraság ellenére segélyt szavazott meg a plébánia részére és az erre vonatkozó határozatot jóváhagyás végett a közgyűléshez terjesztette. A vármegyei állandó választmány tisztára egyházi ügynek minősítette a kérdést és nem akarta tárgyaltatni. Kovács János dr. püspöki helynök, becskereki plébános közbenjárására mégis szóba került a zsombolyai ügy. Vlaškalin főispán felszólította Kovács vikáriust, hogy adja elő a zsombolyai ügyet.

A vikárius magyarul kezdett beszélni.

A törvényhatósági tagok egy része erre nagy zúgással tiltakozott a magyar nyelv használata ellen és a tiltakozók nevében Gligorijević Joca szólalt fel, aki arra az álláspontra helyezkedett, hogy az SHS állam hivatalos nyelve a szerb, horvát szlovén, más nyelvű felszólalást nem tűrnek.

(Friss Hírek, 1922. november 7)

György herceg, a forradalmár

Az“Observer”-nek jelentik Belgrádból. Sándor király bátyja, György herceg áll a jugoszláviai forradalmi cselszövevények központjában. A herceg már régebben összeveszett öccsével, mégpedig személyes kérdések miatt. Ez a viszály azóta komoly politikai harccá fejlődött.

György panaszkodik, hogy számtalanszor igazságtalanul bántak vele, noha vitézül harcolt, mégsem jutott semmiféle katonai előléptetéshez. A polgári szolgálatban való előmenetelét szintén megakasztották, a civillistáját törölték, atyjához nem engedték és még több hasonló méltatlanságban részesítették.

György köztársasági ember pózával tetszeleg és nyíltan támadja öccsét, valamint az egész Karađorđević-házat. Maga köré gyűjtötte a felforgató elemeket és ő benne összpontosul az irredenta legfőbb reménye. A szerb nacionalisták ezért száműzését és a királyi családból való kivetését követelik.

Legközelebb koronatanács ül egybe, amely csakugyan ilyen határozatot fog hozni. A király nemrégiben megparancsolta Györgynek, hogy tartózkodjék állandóan Nišben, György herceg azonban vonakodott engedelmeskedni és előadta, hogy 600 ezer dinár évi járadékából nem tud rangjához méltóan megélni. Később mégis elfogadta ezt az összeget, de továbbra nem akarja teljesíteni a tartózkodási helyre vonatkozó parancsot.

Egy koronatanács alkalmával Ninčić figyelmeztetésére, hogy György herceg forradalmat készít elő, a herceg így válaszolt:

— A forradalmat ti csináljátok, nem én !

(Friss Hírek, 1922. november 9)

Kifosztják azokat az idegeneket, akiknél nagyobb összegű magyar pénzt találnak.

Uszléber mintegy 6 héttel ezelőtt indult útnak útlevéllel Szlavóniába, családja látogatására. Szabadkán azonban elfogták s előbb az ismert

Karakašević, majd egy Wenger nevű rendőrkapitány elé hurcolták, akiknek parancsára sűrű ütlegek között katonák is rendőrlegények meztelenre vetkőztették és 8 millió korona értékű pénzét elvették.

Jellemző, hogy mialatt a pénz ott hevert a vallató rendőrfőnök asztalán, bement a helyiségbe egy szerb kapitány, aki belemarkolt a három pénzbe s több ezrest a zsebébe gyűrt. Példáját követte egy hadnagy is.

Uszlébert boltraverték, majd elítélték 12 évi börtönre pénzcsempészés miatt.

Egy rokona fizetett le érte 50.000 korona óvadékot, hogy szabadon bocsássák.

Az elkobzott pénz a szerencsétlen ember egész vagyona, 10 évi keresménye volt s most haza sem tud Amerikába utazni, amíg felesége nem küld részére útiköltséget. Az esetet, — mint értesülünk, — jelentették a budapesti amerikai konzulátusnak is.

Ehhez a gyalázatossághoz nem fűzünk a magunk részéről semmi kommentárt, csak hozzákötjük az esetet ahhoz a csokorhoz, amelyek közlése miatt ki van tiltva a Friss Hírek a jugoszláv állam összeharácsolt területéről.

A feszült nemzetközi helyzet miatt 800 milliót kér a szerb hadügyminiszter

Bécs, november 10. (MTI.) A Grazer Tagespost jelenti Belgrádból. A tegnapi minisztertanács a hadügyminiszter törvényjavaslatával foglalkozott, mely 800 millió dinár rendkívüli hitelt kér a hadsereg és a tengerészet számára. A minisztertanács a feszült nemzetközi helyzetre való tekintettel kimondotta a javaslat sürgősségét. Pašić miniszterelnök az ülés után, mely rendkívül sokáig tartott, a javaslatot aláírás végett azonnal a király elé terjesztette. A kormány a javaslatot sürgősen beterjeszti a szkupstinába, mely ma délután titkos ülésen fogja tárgyalni a rendkívüli hitelt.

(Friss Hírek, 1922. november11)

Sok a jogosulatlan határátlépő.

Az utóbbi időben egymásután, néha csoportokban is szállítanak be a a szegedi rendőrkapitányságra embereket, akik minden útlevél nélkül jöttek át a megszállott területről Magyarországba. Ezeknek legnagyobb része Szerbiából jön és csempészettel foglalkozik. Az elfogottakat beszállítják a szegedi ügyészség fogházába, a magukkal hozott értékeket elkobozzák tőlük és azonkívül fogházbüntetéssel is sújtják őket. A határt jogosulatlanulátlépők közül azonban sokan vannak olyanok, akiket nem érnek rajta a csempészeten. Ezeknek az ügyét Petkőczy Lajos rendőrkapitány vizsgálja meg, aki a tömeges határátlépésekről a következőket mondotta: Hogy ilyen nagy mértékben szaporodott el a jogosulatlan határátlépők száma, annak a szerbek az okai. Odaát ugyanis alig őrzik a határt. Néhány vámőr teljesít csupán szolgálatot, ezeknek a száma természetesen nem elegendő arra, hogy kellő felügyeletet gyakoroljanak a határvonalon. Hozzám csak azok kerülnek, akiket jogosulatlan határátlépésen értek. Ezeket az embereket határátlépési kihágásért vonjuk felelősségre és büntetésük letöltése után visszatoloncoljuk szerb megszállott területre. Ez az állapot aligha fog változni mindaddig, amíg ezek a határvonalak fennállanak.

(Friss Hírek, 1922. november 12)

Szent háború Szerbia ellen

A Vreme római jelentése szerint Gvozdenović volt montenegrói tábornok, akit Milena exkirálynő októberben kormányalakítással bízott meg, proklamációt adott ki, amelyben felhívja a jog és emberiség barátait, hogy segítsék Crna Gorát a Szerbia elleni háborúban.

(Friss Hírek, 1922. november 13)

A hatalmi tébolyban dühöngők országából

Egy „illatozó virág“ a gyalázatosságok csokrából

Az SHS államban nap nap után fordulnak elő vérlázító gyalázatosságok, a hatalomnak a kisebbséggel szemben való felháborító visszaélései. S mindazt, ami a Jugoszláv hatóságok tömérdek visszaéléséből tudomásunkra jutott, híven közöltük a Friss Hírekben, így váltak azok gyakran ismeretessé nemcsak nálunk, Magyarországon, de a külföld előtt, sőt Jugoszlávia egész területén, ahol pedig a belföldi sajtó nem vette, vagy nem vehette azokat tudomásul. A jugoszláv kormány ezért bosszút is állott s a Friss Híreket és a vele érdekközösségben álló lapokat egyszer s mindenkorra kitiltotta területéről. Nem mondjuk, hogy ez a kitiltás anyagilag nem érintette érzékenyen főképp a Fiss Híreket, amelyet Szabadkán és környékén igen nagy példányszámban olvastak, de ez a „büntetés“ legkevésbé sem tart vissza bennünket attól, hogy el ne mondjuk továbbra is igazságainkat a „jogrend országáról“. A legújabb hatalmi dühöngésről a következőket jelentik nekünk : Még a nyár folyamán nagy kiutasításokat rendezett a „népek önrendelkezése“ alapján összetákolt jugoszláv állam. A sok ezer kiutasított között szerepelt Schneider Ferenc szekicsi tanító is, akit éjnek idején egy ingben átdobtak a határon.

A tanító nem nyugodott bele, hogy verejtékkel szerzett kicsiny vagyonát martalékul hagyja a betelepített rongyosokra, kérvényt intézett a szerb belügyminiszterhez, amelyben kifejtette, hogy 1906 óta tartózkodik a Bácskában, 1907 óta mint szekicsi kántor-tanító adót fizet és 1910-ben megszerezte magának a szekicsi illetőséget is s e szerint szekicsi illetőségű s a békeszerződés értelmében teljes jogú SHS állampolgár.

Schneider Ferenc kérelmét a szerb belügyminiszter akképp intézte el, hogy utasította az illetékes hatóságot, hogy visszatérte elé semmi akadályt nem szabad gördíteni. A végzés alapján Schneider tanító három heti kényszerű távollét után vissza is tért elhagyott lakhelyére.

Eddig rendben van a dolog. Tévedés történt (?), nem számítva azt, hogy lakását és kis birtokát kifosztották.

Szerdán azonban fordult a dolog. Schneider Ferenc idézést kapott a községházára és nagyobb nyomaték kedvéért rendőrök jelentek meg a lakásán. A súlyos betegen fekvő embernek föl kellett kelnie az ágyból és öltözködés közben egypár ütlegeket is kapott a beteg ember, mintegy jelképezéséül a jugoszláv hatalomnak.

A községházán Tausz Fülöp dr jegyző közölte vele, hogy a belügyminiszter visszavonta a nyári kiutasítást megsemmisítő végzést és 24 órán belül hagyja el az SHS állam területét, illetőleg 24 órán belül ki fogják toloncolni a szerb állam területéről.

A szerencsétlen kántor-tanító tiltakozni próbált. Hivatkozott arra, hogy ő a békeszerződés értelmében teljes jogú SHS állampolgár és arra kérte a jegyzőt, hogy mutassa meg neki a kitiltásra vonatkozó belügyminiszteri végzést. Erre a jegyző nekirontott a beteg, lázas embernek, agyba-főbe verte, „bitang magyar“-nak titulálta, a községháza jéghideg tömlöcébe záratta és csütörtökön, folyó hó 9-én a szó legteljesebb értelmében átdobatta a határon.

Nem lehet pontosan megállapítani ennek a brutális és minden jogot lábbal tipró eljárásnak a „hivatalos’” okait. Schneider néhány év előtt tevékeny részt vett a délvidéki németek szervezkedésében. Állítólag ebben a minden tekintetben törvényes keretek között lefolyt mozgalomban való részvétele volt Schneider első kiutasításának az oka. Megtudtuk azonban azt, hogy a második kiutasításra az adott okot, hogy Tausz jegyző úr haragudott Schneiderra, mert azzal gyanúsította, hogy ő szolgáltatja az adatokat a Magyarországon megjelenő lapoknak, főképp a Szegeden megjelenő Friss Híreknek.

Kötelességünknek tartjuk ezzel szemben kijelenteni, hogy Schneider Ferencnek erről a szörnyű , bűnéről“ nem tudunk, vele semmi összeköttetést nem tartott fenn a Friss Hírek, legfeljebb annyit, hogy mint sok más elnyomott magyar, ő is szívesen olvasta a Friss Híreket. Megnyugtatjuk a szerb hatóságait, hogy sohasem fogják megtudni, hogy lapjaink honnan szerzik tudósításaikat, de arra el lehetnek készülve, hogy bennünket nem lesz hatalmunkban elhallgattatni.

Schneider kiutasításának megmondjuk mi az eredendő okait. Tudomásunk van arról, hogy Tausz jegyző úr és Schneider tanító úr között évekre visszamenőleg magántermészetű ügyek miatt nem a legkellemesebb viszony áll fent és ezek előrebocsájtásával merjük állítani, hogy egy beteg bácskai illetőségű állampolgárt azért dobtak át brutálisan a“magyar határon, mert személyes bosszúját akarta kitölteni rajta egy hatalmi tébolyban dühöngő községi jegyzőcske. Végeredményben teljesen mindegy, hogy a miniszter, vagy a feldühödött községi jegyzőcske követte-e el a minden jogot sárbatipró cselekményt, a tény a fontos, hogy a jugoszláv állam ismételten felrúgta a békeszerződésnek azt a pontját, amely szerint nem lehetséges egy teljes jogú állampolgárt kitoloncolni a hazájából.

Ez a békeszerződésnek olyan prepotens felrúgása, amelyre az illetékeseknek ezúton is felhívjuk a figyelmét.

Az efféle embertelen gyalázatosságok csokrába az „illatozó virágok“ gyűjtését mindenkoron folytatni fogja a Friss Hírek.

(Friss Hírek, 1922. November 16)

Négy ökröt ér egy emberélet

A zentai tanyákra kirendelt szerb csendőrőrsöt furcsa módon ugrasztotta szét S. F. Mihály gazdálkodó, akit máskülönben bikaerejű Mihálynak neveznek az egész Bácskában. A roppant erejéről ismert ember, kényszerhelyzetben, amikor a szerb csendőrök meg akarták botozni, előbb megfojtott egy szerb csendőrt , azután szétverte vele az egész őrsöt.

A nem mindennapi esetet a napokban Zentáról idemenekült Bognár Sándor iparosember a következőkben mondotta el a Friss Hírek munkatársának:

— A zentai tanyákon a magyar fiatalság bálát rendezett, amelyen a szerb csendőrség is részt vett, de csak a hajnali órákban. Ugyanis, amikor a réztrombitások már az utolsó talp alá valót fújták, a korcsma ajtaja sarkig kivágódott s azon négy fegyveres szerb csendőr lépett be. A jókedv és a zene azonnal megszűnt s az előbb még jókedvű fiatalság remegve várta az elkövetkezendőket.

 A csendőrök közül kettős a kijáratot állta el, míg a másik kettő a sarokba húzódó fiatalság közé lépett. Rövid néhány perc múlva nyolc magyar legényt rángattak ki a korcsmából, akiket szuronyok között a csendőrőrsre kísértek. Az Őrsön azután a csendőrök egyenként megkötözték a legényeket, akiket egy szobába lökdöstek, ahol három csendőr a védtelen embereket véresre verte.

Legutoljára maradt S. F. Mihály, aki még mielőtt a szobába lépett volna, szétszakította kötelékeit s azután mint egy oroszlán torkon ragadta a legelső mellette álló szerb csendőrt s azt egy szorítással megfojtotta. A három csendőr fel sem ocsúdhatott rémületéből, amikor a nagyerejű ember mint egy dorongot két kézre kapta a megfojtott embert s közéjük rohant a megfélemedett csendőröknek, akik az ablakon keresztül tudtak csak megmenekülni a feldühödött ember elöl.

Az eset után S. F. Mihály hazament a tanyájára, négy ökröt eladott s az árával leutazott Belgrádba s ott az ügyet előadva, igazságot kért. Az igazságot meg is ítélték a nagyerejű embernek, de a négy ökör árát is ott fogták, mivel az igazságot Belgrádban nem igen mérik ingyen.

(Friss Hírek, 1922. november 16)

Irredentizmussal vádolják a délvidéki Magyar Pártot

Belgrád, nov. 18. A jugoszláviai nacionalisták szervezetei (röviden Or Ju Na) országos kongresszust tartottak november hó 5-én Splitben, amelyen a következő határozati javaslatot fogadták el:

Az Or Ju Na kerületi bizottságainak kongresszusa megállapítja, hogy a Vajdaságban megalakult a politikai Magyar Párt, amely erős irredenta propagandát fejt ki és közvetlen összeköttetésben áll a magyarországi kormányzó pártokkal. A kongresszus úgy találja, hogy ennek a pártnak a megalakulása ellentétben áll a saint-germaini békeszerződés rendelkezéseivel (kisebbségek védelme), ami csupán a kulturális élet és vallási gyakorlat szabadságát biztosítja, de nem adja meg számukra a politikai szervezkedés jogát.

A kongresszus úgy véli, hogy az olyan különösen illojális kisebbség, mint a magyarság, nem jogosult politikai párt létesítésére is hangsúlyozza, hogy a Népek Ligájának alapszabályai szerint is a kisebbségek lojalitása előfeltétele a kisebbségek védelméről szóló, a saint-germaini békeszerződésben foglalt klauzulák elfogadásának.

Mivel a vajdasági Magyar Párt nyíltan államellenes is mivel a párt magyar alattvalóinkat a régi Magyarország feltámasztásának a reményivel kecsegteti, felhívja a kongresszus a királyi kormányt, hogy tiltsa be a magyar politikai párt létesítésit is oszlassa fel azt, mert ellenkező esetben szervezeteink kénytelenek lesznek ezt saját eszközeikkel elvégezni. Split, 1922. november 5 én. A jugoszláviai Orjuna központi és összes kerületi vezetőségeinek kongresszusa.

Eddig a határozat. A jugoszláviai magyar lapok határozottan cáfolják a szerb nacionalista szervezetnek a Magyar Párt elleni vádját. Kijelentik, hogy a párt alakulásának tisztán és kizárólag az a célja, hogy a magyar kisebbség jogait megvédelmezze. Mert nem a délvidékbeli magyarság az, amely a trianoni béke felborítására törekszik, hanem ellenkezőleg a jugoszláv kormány nem tartja be a trianoni békének a kisebbségre vonatkozó határozmányait. Ennek egyébként eleven bizonyítéka a szerb nacionalisták határozata is, amely a magyarság szervezkedésének letörését követeli a kormánytól, pedig kétségtelen, hogy egyenjogúság esetén, amit a trianoni béke biztosít a magyar kisebbségnek, nem csak kulturális, hanem politikai szervezkedésre is joga van.

Szerb telepítések a Bácskában

A Bácska és Bánát szerb megszállású területein, 

Számos esetet közöltünk már arról, hogy milyen barbár módon állott bosszút a jugoszláv kormányhatalom azokon, akik a szlávosítás munkájának útjában állanak. Az elszerbesítés módjai a magyar iskolák beszüntetése, a magyarságnak a parlamentből és a városok, községek önkormányzatából való kizárása, amihez hozzájárul a telepítés.

Jugoszláviában éppúgy, mint a kisántánt többi államaiban a birtokreformot tudvalevőleg úgy hajtják végre, hogy a magyar birtokosoktól elveszik a földjeiket és azokat szerb, román, illetőleg cseh birtoktalanok között osztják szét.

Újabban nagyobb lendülettel indult meg a jugoszláv telepítés a Bácskában, Zenta város földjeiből kétezer holdat akar elvenni a szerb kormány telepítési célokra, ez ellen a város tiltakozott. Zenta küldöttségének azt felelte a szerb földmivelésügyi miniszter, amikor a kétezer hold városi birtokban való meghagyása mellett érvelt, hogy állami érdekből van szükség a földekre.

A szerb kormány azonban mégis kedvezményt adott Zentának, mert csupán ötszáz holdat vesz igénybe a szerbiai parasztok letelepítésére. A kormány azonban nem ilyen engedékeny azokkal a magánosokkal szemben, akiktől elvette földjeiket, mert magyarok.

A felsorolt eszközökön kívül vannak még egyéb módjai is a szerb kormányzatnak a szlávosításra. Újabban megkövetelik olyan magyar tisztviselőktől is a szerb nyelv egy év alatti elsajátítását — elbocsátó terhe alatt —, akik egyszerű technikai, elszámolási műveleteket végeznek, amihez egyáltalában nem kell a szerb nyelv tudása. Ez különösen a vasutasok körében kelt elkeseredést, akiknek egy éven belül vizsgát kell tenniök a szerb nyelvből.

A vasutasok új pragmatikáján dolgozik most egy belgrádi jelentés szerint a kormány s ebben különös súlyt helyez arra, hogy minden vasutas csakis a szerb nyelvet használja.

(Friss Hírek, 1922. november 22)

A fiumei alkotmányozó gyűlés

Belgrád, november 21. (MTI.) A Jugoszláv Sajtóiroda jelenti: A fiumei alkotmányozó gyűlés tegnap Portoréban, jugoszláv területen öszszeült. Úgyszólván valamennyi képviselő részt vett az ülésen, melyen Zanella, az alkotmányozó gyűlés elnöke megnyitó beszédében kijelentette, hogy a gyűlés csak akkor megy Fiuméba, ha a városban a normális állapot és a közbiztonság helyreállt.

A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, melyben köszönetet mondanak Mussolininek a rapallói szerződés végrehajtásának ígéretéért.

(Friss Hírek, 1922. november 23)

Elfogták a szőregi templomrablókat

valamennyien szerbek . A tettesek közül kettő átszökött a határon

Megemlékezett a Friss Hírek arról a vakmerő templomrablásról, melyet november 17-én követtek el ismeretlen tettesek Szőregen. Feltörték a római katholikus templom sekrestyénjének ajtaját — mert a főajtón keresztül nem sikerült bejutniok a templomba — és az értékes aranyneműek közül a kehely és több apróbb tárgyat elloptak. A szentségrablás nagy felháborodást keltett Szőreg katholikus társadalma körében, annál is inkább, mert ez már nem az első esetben történt a környéken. Legutóbb is Szegvár község templomát fosztották ki hasonló körülmények között.

A szőregi csendőrség azonnal a legerélyesebb nyomozást indította meg a templomrabolás tetteseinek kézrekerítésére. Szombaton reggel sikerült a tetteseket három fiatalkorú személyében elfogni.

A vallatás során bebizonyult, hogy a templomrablást öten követték el, a tettesek közül azonban kettő még idejekorán szerb megszállott területre szökött. Az ellopott aranykelyhet megtalálták Markov Vladan szőregi tehetős gazdánál, akit orgazdaság vétsége miatt letartóztattak.

A templomrablók jelenleg a szőregi csendőrség őrizetében vannak és csak holnap szállítják át őket a szegedi ügyészség fogházába. A templomrablók nemzetiségükre nézve valamennyien szerbek.

(Friss Hírek, 1922. november 24)

Jugoszláviát kettéosztják közigazgatásilag

A szerb belügyminiszter törvényjavaslatot készített Jugoszlávia új közigazgatási beosztásáról. Bennünket ebből főként az úgynevezett Vajdaság új beosztása érdekel. A vármegyei rendszer, amelyet eddig a szerb kormány is fenntartott, meg fog szűnni, helyette erős központi kormányzat lesz. Bácsmegye és a Bánát nevében fennmarad, mint bácskai és bánáti kerület.

A bácskai kerület magában foglalja Újvidék székhellyel Szabadka, Zombor, Zenta és az apatini területeket. Ide tartozna végül Szerémmegyének egész dunamenti területe is.

Az új bánáti kerülethez a következő városokat csatolták: Becskerek lenne a székhely és Kikinda, Versec, Újkanizsa, Zsombolya, valamint Szeverin egész területe tartozna ide.

A javaslatot benyújtói azzal indokolják, hogy Belgrád fejlesztése szempontjából szükség van egy csupán Belgrádból és közvetlen környékéből álló belgrádi kerületre.

A szávai kerület alkotását Szerém megye és a pancsovai járás lakosságának kívánságával indokolják. A becskereki kerület alkotását, amely Románia és Magyarország felé határkerület lenne, nemzeti te állami érdekek szempontjából javasolják.

(Friss Hírek, 1922. november 25)

Pašić szerb miniszterelnök gyilkosságra bujtott

Pećanac szerb boszniai képviselő, aki elnöke a „fegyveres szövetségnek” és a komitácsiknak, Boszniában több ízben megfenyegette a muzulmánokat, hogy „eljön az ideje annak, amikor felkötteti őket.” A minap a nemzetgyűlés ülésén odakiáltotta Spaho és Brasnita ellenzéki muzulmán vezéreknek:

— Ha tőlem függne, én már régen felakasztottam volna magukat ! A fegyveres szövetségről a képviselők a következő adatokat kapták meg :

A Pećanac vezetése alatt álló „fegyveresek szövetsége“ (komitácsi szervezet) Délszerbiában, Boszniában és Hercegovinában meg akarta ölelni a legnevesebb muzulmán vezéreket, fel akarta gyújtani házaikat. Az összeesküvés vezetői Belgrádban Pašić miniszterelnök és Velja Popović, Szemendriában Jovan Novaković, Szarajevóban Nikolić kerületi főnök és mások.

Hogy azonban Pašićék maguktól minden gyanút elhárítsanak, elhatározták, hogy a muzulmán Arnautovićot, Hasanbegovićot és muzulmán híveiket küldik az első csatasorba, hogy a dolognak ezáltal az a látszata legyen, mintha az egész akciót muzulmánok kezdeményezték és hajtották volna végre.

Az akció végrehajtására azonban nem került sor, mert a muzulmánok és Arnautovićék nem voltak hajlandók testvérgyilkosságba belemenni és oka volt e végrehajtás elmaradásának az is, hogy Pašić Párisban értesült Jugoszlávia súlyos külpolitikai helyzetéről. Az egész összeesküvésről és gyilkosságra való felbujtásról egyébként eredeti okmányok vannak.

Kosta Pećanac véresszájú csetnikvajda

(Friss Hírek, 1922. november 29)

Öt év fegyházra ítélt szerb alispán és főjegyző

Hétfőn délután hirdette ki ítéletét a bácskai panamaperben a zombori törvényszék. Masirević dr elnök olvasta fel a bírói ítéletét,, amely szerint a zombori törvényszék Mojsije Stojkov volt alispánt öt évi fegyházra és polgári jogainak öt évre való felfüggesztésére, Arsenović Nikola volt vármegyei főjegyzőt két és fél évi fegyházra és polgári jogainak öt évre való felfüggesztésére, Zundanović Vladimir volt vármegyei irodaigazgatót egy és fél évi bör tönre és polgári jogainak négy évre való felfüggesztésére, Tapavica Simon drt 3 hónapi fogházra, Krstekanić Jovant egy hónapi fogházra ítélte a bajai háromszög 1921 augusztusi kiürítése alkalmából elkövetett sikkasztásaikért. Nevezettek ugyanis a kiürítés alkalmával a felszabaduló magyarságtól elrablót állatokból és egyéb javakból, amelyek a szerb állam tulajdonát képezték, nagy értékeket elsikkasztottak és saját céljaikra használtak fel.

(Friss Hírek, 1922. november 30)