Agonizáló szerbiai és délvidéki egészségügy: elavult módszerek, magukra hagyott betegek
A mélyponton levő szerbiai és délvidéki egészségügyi rendszer agóniáját tükrözi az alábbi olvasói levél (is).
„Tegnap elmentem a szabadkai idősek otthonában lévő rendelőbe (ambulanta Doma penzionera), esedékes volt a gyógyszerek felírása, valamint szükség lett volna orvosi vizsgálatra és szakorvosi beutalókra is.
Az ápolónő felvilágosított, hogy majd pénteken jöjjek, mert nincs aki dolgozzon. Az ott dolgozó orvos szabadságra megy és nem tudják, ki jön a jövő héten helyettesíteni. Csodálkozásomra még megkérdezte, értem-e hogy mit mondott, mert neki naponta ötvenszer el kell mondania ugyanazt a szöveget. Érteni értettem, csak fel nem foghattam, hogyan lehet ennyi beteget orvos és gyógyszerek nélkül hagyni, amikor leginkább ez a réteg szorul ápolásra. Mi van akkor, ha valakinek inzulinra vagy más életmentő gyógyszerre van szüksége?”
Olvasónk továbbá felteszi a kérdést, hány fekvő páciens lehet a szabadkai kórházban, hiszen – szavai szerint – csak a gasztroenterológiai osztalyon jelenleg 18 fekvő beteg van, akikre a nővéreken kívül senki rá sem néz.
Egy korábbi meglátás is az áldatlan állapotokról tanúskodik.
Egyre nagyobb gondok vannak a szabadkai közkórházban. Már ambuláns szakember sincs, aki vért vegyen.
Egyre több páciens panaszkodik a szabadkai közkórház laboratóriumára, pontosabban az ott tapasztalt hozzáállásra. A szakorvosnál történő vizsgálat előtt ugyanis – ha nem is kötelező, de ajánlott – egy friss vérvizsgálat elvégeztetése. Erre az általános orvos ad beutalót, sőt a számítógépes rendszerben ő maga adja meg a vérvétel időpontját is annak alapján, hogy a rendszer melyik napra, hány órára mutat erre lehetőséget.
A páciens elmegy a vérvételre, ahol közlik vele, hogy vagy reagens nincs a kért vizsgálathoz, vagy nincs laboráns, aki a vizsgálatot elvégezze. Aki még ott dolgozik, a műtétre váró betegek vérvizsgálatát végzi, a járó betegekére nincs káder a külföldre való elvándorlás következményeként. Így marad a Közegészségügyi Intézet. Ott újabb időpontot kell kérni, ehhez azonban ismételten be kell jelentkezni az általános orvoshoz… Mire a páciens odajut a vérvételre, akár egy hónap is eltelik. Természetesen a szakorvoshoz bejelentett időpont sem aktuális már a csúszás miatt, így kezdődhet az egész cirkusz elölről.
Felháborító, hogy az egészségügyünk ilyen szétzilált, mindenki azt tesz, amit akar. Kivéve a betegeket, akiknek a legnagyobb szükségük lenne az orvosi ellátásra.
Miközben egyfolytában az egészségügyi rendszer szédületes ütemű fejlődéséről hallgatunk, egyértelmű, hogy a gyakorlatban ez „egy kicsit” másképpen fest.
Igaz, Vučićék óriási pénzeket öltek bele a covid-kórházakba és klinikákba, amelyek szerintük „úgy néznek ki, mint az űrhájók”. Az egészségügyi intézmények többségének korszerűsítése azonban elmarad.
Ami legalább annyira szembeötlő és aggasztó: az egészségházak és kórházak egyre súlyosabb szakemberhiánnyal küzdenek. Ebből kifolyólag a páciensek ellátásának színvonala napról napra csökken.
Például a szabadkai kórház szolgáltatásait csak az veszi igénybe, akinek nincs más választása.
Más délvidéki és persze szerbiai egészségügyi intézményekben sem fényesebb a helyezt.
Az idei év kezdete óta Szerbiában egy szervátültetést sem végeztek el.
Tavaly mindössze négy transzplantációra került sor.
Azelőtt évente mintegy 60 szervátültetést bonyolítottak le az orvosok.
Jelenleg közel kétezer beteg vár szervátültetésre. Nem mellékes, hogy a kórházakban harminc gyermeken alkalmaznak dialízist, akiknek sürgősen új vesére van szükségük.
Összehasonlításként: Horvátországban, amely kevesebb lakost számlál, évente mintegy 300 szervátültetést hajtanak végre.
A 2014-es évi kimutatás szerint a szerbai egészségügy az utolsó helyet foglalta el Európában. (Nem valószínű, hogy a helyzet azóta jelentősebben változott.)
Az akkori nemzetközi szintű felmérés egyértelműen azt mutatja, hogy az egészségügyi szolgáltatások elérhetősége, minősége és gyorsasága tekintetében Szerbia az európai táblázat legalján tanyázik.
A lehetséges ezer pont közül 451-et szerzett. Összehasonlításként: pl. Hollandia 870 pontot kapott.
Szerbia pocsék, csapnivaló, semmilyen egészségügyével az azt megelőző két évben szintén a dicstelen, szégyenteljes utolsó helyen végzett. A jelek szerint az illetékeseket ez nem túlzottan viselte meg, hiszen semmilyen előrehaladás nem történt.
Kiderült, hogy ennek oka nem csak a siralmas gazdasági-pénzügyi helyzetben rejlik, hiszen Románia, Bulgária és Albánia kevesebb pénzt fektetett az egészségügybe, mint Szerbia, de szolgáltatásaik így is valamivel színvonalasabbak.
A szakemberek szinte egyöntetű véleménye, hogy a szerbiai egészségügy folyamatos hanyatlásához nagyrészt a korrupció vezetett.
Ugyanakkor az egészségügyi intézmények nagyon keveset tesznek a betegségmegelőzés terén. Arról nem is beszélve, hogy
a rutinvizsgálatokra is olykor hetekig, sőt hónapokig, a műtétekre pedig sokszor évekig kell várni.
Szerbiában (és sajnos Délvidéken is) az emberi élet már jó ideje a legolcsóbb “árucikk”.
(Szerb média nyomán, fotó: tanjug.rs)
