Már csak ez hiányzott: Újvidékre jön rendezni a bukott Alföldi Róbert
Alföldi Róbert már ezidáig is megosztotta a magyar társadalmat művészetével, de legutóbbi rendezését még a rajongói is leszólták.
A méltán híres rock opera, az István, a király ősbemutatójának harmincadik évfordulója alkalmából a szegedi Dóm téren mutatták be az Alföldi által újrarendezett darabot. A közpénzen, milliókból színpadra vitt darabban Koppány szerepét a drogproblémáiról és a börtönt is kapcsolatai révén könnyen megúszó Stohl András kapta.
A színházi kritikusok azonban szinte egy emberként húzták le a darabot, annak szakmaiatlanságát nehezményezve, és a politikai rosszindulattól hemzsegő rejtet mondanivalóját. (kritikák olvashatóak ITT / ITT / ITT)
A blamázst követően azonban még rosszabb hírt jelentett be Alföldi. Szeged után még délebben, Újvidéken fog legközelebb rendezni.
Mint emlékezetes, a nyíltan pederaszta Alföldit már a Nemzeti Színházban is számos kritika érte, amiért folyton magyarellenes gúnyolódásba és színpadi pucérkodásba, orgiákra átcsapó darabokat rendezett. Például, amikor magyar honvédek a történelmi Magyarország térképére maszturbáltak, a János Vitéz Iluskája pedig egy útszéli prostiként lett ábrázolva.
Ha a szélsőjobboldali sztereotípiával szeretnénk élni, akkor nem is várható más egy homokos hajlamokat mutató színésztől, akinek az édesapja MSZP-s politikusként futott be. Mondhatnánk, hogy maga az élet is a hungarofób pályára szánta.
Aminek sajnos ő maradéktalanul igyekszik is megfelelni, hiszen a magyarság legnagyobb nemzeti tragédiájából, Trianonból is igyekezett gúnyt űzni, amikor 2010 novemberében engedélyezte a románoknak azt a megemlékezést a Nemzeti Színházban, amelyen Erdély elfoglalását és a megszállt terület Román Királysággal való egyesülését ünnepelték volna meg. Végül csak a heves tiltakozások ellenére lépett ettől vissza.
A szélsőbaloldali Heti Hetesben is rendszeresen szereplő színész többször járt már a Balkánon, például Belgrádban a 2002-es BITEF-re hívták meg. Legutóbb pedig Horvátországban sikerült botrányt robbantania, saját nemi torzulásából fakadó falloszmániájával, amikor 2010 elején Fiuméban, a Horvát Nemzeti Színházban az általa rendezett előadást egy rózsaszín, marcipánból és fagylaltból készült pénisszel reklámozták.
Ezek után pedig Alföldi Róbert következő áldozatául Újvidéket szemelte ki, ahol a Hauptmann 1911-es Die Ratten (A patkányok) művét mutatná be. És bár a mű megjelenése után az író megkapta az irodalmi Nobel-díjat, ennek ellenére volt már arra példa, hogy ezt a darabot is kiforgatták.
Sajnálatos tendencia, hogy újabban a délvidéki művészeti élet, valamint a közéleti események egyre nagyobb szeletét szakítják ki maguknak az anyaországból ide importált vadliberális, valamint szélsőségesen baloldali, tradicionalizmust sutba vető, nemzeti értékeket meggyalázó művészek és közszereplők. És itt egy pillanatra el kell rugaszkodunk a kultúrtevékenységtől, hiszen ezek a körök mind egy tőről fakadnak. Nem hiába tette át székhelyét Szabadkára a ,,szalámitolvaj” Bakács Tibor ,,Settenkedő”, illetve többször turnézott már importkommunistaként Tamás Gáspár Miklós is Újvidéken és a Dombos Festen is, de nemrég Kishegyesen tartott előadást a srebrenicai mészárlásokat tagadó Amelie Lanier is. A. Sajti Enikő húzza a strigulákat a délvidéki magyar áldozatok számlálásakor (bagatelizálva azok számát), és hasonló ,,hatékony munkát fejt ki” Glatz Ferenc akadémikus, egykori kommunista is a magyar-szerb vegyes történelmi bizottságban.
Valóban ilyen emberekre, ilyen „értékekre” van szüksége egy tízévente 40-50 ezer fővel csökkenő délvidéki magyarságnak, és valóban az ilyen eszmék segítik nemzeti öntudatunk megtartását? A válaszokat mindenki adja meg önmagának, saját gyomrának erőssége és értékrendjének megfelelően.
opp.
