„Kizárásos alapon a haladás mellett?” – Interjú Knézi Péterrel

Szerbiában és így Délvidék-szerte is átalakulóban van a nagypolitika, van akik erre még csak most ébrednek rá, vannak akik még kivárnak, de olyanok is akadtak, akik már kezdetekkor is megérezték a változások szelét. Portálunk Knézi Pétert, az óbecsei községi képviselő-testület elnökét kereste meg, akit épp ezek a szelek kaptak fel tavaly májusban, amelynek az eredménye egy elsőre furcsának tűnő óbecsei koalíció lett, amelyet követően kizárták pártjából a Vajdasági Magyar Szövetségből. Erről, az elmúlt másfél évről és egyéb témákról is kérdeztük Knézi Pétert.

Önt a választások után néhány párttársával együtt kizárták a VMSZ-ből. Másfél év elteltével, hogyan tekint vissza erre az esetre. Megbánta-e, hogy szembement a „pártakarattal”?

Nem bántam/bántuk meg. Mindenekelőtt azért, mert akkori meggyőződésünk mára is megmaradt: a Demokrata Párttal Óbecsén nem lehetett tovább dolgozni. Ezt bizonyítja az elmúlt egy év is, ugyanis a 11 tanácsnokból, ahányan voltak a DP frakciócsoportjában, mára heten maradtak. Az így kialakított koalíció nagyon gyenge lábakon állt volna, mára már meg sem lenne. Ami a pártakarattal való szembemenést illeti, úgy gondolom, hogy az elmúlt egy év azt is bebizonyította, hogy igazunk volt, és a VMSZ elnöke nagyot tévedett velünk kapcsolatban. Meghazudtolta önmagát, nagyon rövid idő alatt. Az idő minket igazolt.

Ön a legnagyobb közösségi portálon azt írta egyszer, hogy „akár a fekete ördöggel is szövetkezni kell”, de nem hajlandó az előző ciklusban alkotott koalíciós partnerekkel összeállni. Milyenek a tapasztalatai az új szövetségesükkel, a Szerb Haladó Párttal?

Egy év elmúltával elmondhatom, hogy jók a tapasztalataink. Együttműködő, szavahihető partnerekről van szó. Óbecsei szinten nem a „nagy politikát” gyakorolják, hanem községi problémákkal foglalkoznak. Egyedül az a megjegyzésem, hogy fiatal, a politikában járatlan, még tapasztalatlan csapatról van szó, így sok dolgot többször kell megbeszélni, megtárgyalni, de ez nem okoz gondot, ha az ember látja az értelmét. Nem tapasztaltuk felőlük azt a „kisebbség-riogató” viselkedést sem, melyet sok párt a kampányban használt ki saját javát remélve belőle.

Ön utólag számos kritikával illeti egyes volt párttársait. Hogyan tudott velük annyi éven át együttműködni, ha ilyen mély szakadékok tátongtak Önök között?

Nem tudom milyen számos kritikával illettem bárkit is. Egyedül, véleményeztem a párt szűk vezetésének velünk kapcsolatos döntését, mert úgy viselkedtek esetünkben, mint az elefánt a porcelánboltban. Ezt gondolom ma is. Otromba módon bántak el a harmadik legnagyobb VMSZ községi szervezettel, annak elnökével és vezető tagjaival. 

Az új kenyér megáldása – Knézi Péter, Vuk Radojević, Nikowitz Oszkár

Tartomány-szerte számos helyen köt újabban szövetséget a VMSZ a Szerb Haladó Párttal. Amiért Önöket kiátkozták, azt most ünneplik a VMSZ-en belül. A legújabb példa erre éppen Kishegyes, de említhetnénk Moholt, Kevevárát, Nagybecskereket, stb. de Szabadkáról is felreppentek már hasonló hírek. Ön hogyan kommentálná ezt a folyamatot?

Mint már mondtam, igazunk lett. A VMSZ vezetőségének még egy év sem kellett ahhoz, hogy meghazudtolja önmagát. Ez is csak azt bizonyítja, hogy nem az SZHP-vel való koalíció volt itt a baj, – ez politikailag az egyetlen ésszerű döntés volt -, hanem az, hogy az elnökség nem tudta ránk kényszeríteni elgondolását, hogy ismét a DP-vel lépjünk kalícióra. Ami a VMSZ közeledését illeti az SZHP-hoz, nekem mindig is az volt a véleményem, hogy egy kisebbségi pártnak mindig az aktuális hatalom mellett a helye, mert csak így tudja megvalósítani akaratát, programját. Játszani a nagy ellenzékit, nem szavazni dolgokra, sértődöttet játszani nem praktikus dolog, mert nem célravezető. Ez a kisebbségi politizálás sorsa itt nálunk. Ha azt akarod, hogy eredményes legyél, nem az ellenzékkel kell paroláznod, hanem a hatalommal. Ilyen logikával akár mi is kimaradhattunk volna a hatalomból Óbecsén, és akkor a magyarság képviselet nélkül maradt volna a hatalomban. Hogy ennek milyen következményei lettek volna, csak az tudja, akinek voltak már ilyen tapasztalatai, és nem tegnaptól politizál. Minden döntésnek megvan a súlya és következménye, és a lépéseket csak azok után lehet kommentálni, hogy ismertek a következmények is.

Pár hete az Ön által is vezetett község egyik településén, Péterrévén a helyi VMSZ társszervezésében rendezett ünnepségen a község Szerb Haladó Párti polgármestere Vuk Radojević arról beszélt, hogy a magyarságnak és annak pártjainak közeledniük kell egymáshoz, utalva ezzel az SZHP és a VMSZ kapcsolatára. Erre az óbecsei közeledésre korábban Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke is utalt már. Várható Óbecsén is a kishegyesihez hasonló fordulat?

Olvasatomban a polgármester nem erről beszélt, hanem arról, hogy az erősebb kisebbségi képviselet érdekében a magyar pártoknak kell összefogniuk. Ami a SZHP és a VMSZ esetleges közeledését illeti itt, Óbecsén, annak eddig sem volt akadálya, de a közeledéshez két félre van szükség. Pillanatnyilag, mint a KKT elnöke, úgy tapasztalom, hogy a VMSZ jól elvan ellenzéki szerepben. Ez az ő döntésük. Mi a koalíciós megegyezést, még mint VMSZ írtuk alá, azután hátrált ki a VMSZ ebből a koalícióból, tehát nem lett kizárva. Azzal, hogy minket kizártak a pártból, a VMSZ 14 év után automatikusan kizáratta magát a hatalomból. Amit tettek, magukkal és maguknak tették.

Végezetül, hogyan látja az Óbecse községi és a délvidéki magyarság jövőjét?

Minden politikusnak optimistán kell nyilatkoznia, mert így szimpatikus, de és sajnos pesszimista vagyok. Nem a magyarság ügyét illetően, hanem az egész ország sorsát illetően. Nem látom azt az energiát, pozitív kisugárzást és az anyagi alapot arra, hogy belátható időn belül jobb legyen mindannyiunknak. Ennek fényében, ugyanez az érzésem Óbecsével kapcsolatban is. A privatizáció tönkretette a gazdaság 80 %-át, nincs erő, energia arra, hogy valami elölről elinduljon. Természetesen vannak elképzelések, tervek, de mindehhez pénz, sok pénz kell, ami hiányzik. A délvidéki magyarság jövője nem feltétlenül kell, hogy párhuzamosan alakuljon az ország sorsával. Nagyon sokan már most kihasználják a magyar állampolgárság adta lehetőséget, és külföldön keresnek boldogulást. Tudom, hogy ez ahhoz vezet majd, hogy még kevesebben leszünk, de ha megkérdez bármely magyar családot, melyben ilyen sorsú fiatalok vannak, azt hallja majd vissza, hogy inkább tudom a gyermekemet 500 vagy 1000 kilométerre innen, de biztonságban és anyagilag ellátva, mint hogy a szemem láttára nyomorogjon, menjen tönkre. A délvidéki magyarok ebből a szempontból sokkal pragmatikusabbak, praktikusabbak, mint a délvidéki politikusok, akik még mindig a felhőkben járnak, még mindig azzal próbálkoznak, hogy feltalálják a „csodafegyvert” megmentésünkre. Szép az, hogy hitet és reményt akarnak ébreszteni bennünk, de az emberek nagyon is jól látják a helyzetet.

H.Á. – DélHír