A Szerb Pravoszláv Egyház kitüntetett egy homoszexuális püspököt
Vasilije Kačavenda nyugalmazott szerb püspököt tüntette ki a Szerb Pravoszláv Egyház a Kragujevaci Szent Újvértanúk rendjével, amelyet a második világháborúban Kragujevacon lelőtt diákok emlékére hoztak létre.
Jovan Mladenović šumadijai metropolita a kitüntetés odaítélésekor köszönetet mondott „elsősorban elnökünknek, Aleksandar Vučić úrnak”, valamint Vasilije Kačavendának is.
Vasilije Kačavenda nevéhez rengeteg botrány fűződik, akit korábban egy enyhén szólva kompromittáló videó buktatott le. Az interneten is keringő felvételen a „szent ember” egy fiatal férfival közösül.
Ezzel párhuzamosan Kačavendával szemben felmerült a pedofília gyanúja is, sőt anno a rendőrség egy fiú halála ügyében is állítólag nyomozott, akit egyes feltételezések szerint a szóban forgó püspök tehette el láb alól, hogy ne tudjon ellene tanúskodni.
Vasilije Kačavendát a kurir.rs cikke szerint a jugoszláv kommunista titkosszolgálat (UDBA) még 1960-ban zsarolás útján (nyilván tudtak a ferde hajlamairól) rávette, hogy kémkedjen a pravoszláv hívők, illetve vallási rétegek ellen. Kačavenda a titkosszolgálatot Pablo fedőnév alatt tájékoztatta. Az akkori dokumentumokból kiderül, hogy Kačavenda igencsak megbízható besúgó volt.
Idővel azonban túl közel került a szerb nacionalista körökhöz, ezért 1981-től őt is követni kezdték. Vagyis: a spiclinek is akadt spiclije.
1995. július 13-án Srebrenicában, miután a boszniai szerb hadsereg elfoglalta a várost, a szodómia sarában fetrengő Kačavenda bosszúra szólította fel a szerbeket a következő szavakkal: „Álljunk bosszút a törökökön, a vér bosszúért kiált”. A boszniai szerbek ezután néhány nap alatt 8 ezer bosnyák férfit hurcoltak el és végeztek ki.
2013-ban a Szerb Pravoszláv Egyház szinódusa a szexuális botrányok hatására azonnal nyugdíjaztatta a bűnös főpópát, majd közölte, hogy egy eldugott kolostorban kell majd leélnie a hátramaradt életét. Ebből azonban semmi sem valósult meg. A püspök továbbra is vallási ünnepségeken, fényűző vacsorákon vesz részt – a Szerb Pravoszláv Egyház egyház vezetőinek társaságában.
A mérhetetlen luxusról azonban le kellett mondania.
Egykori bijeljinai kastélyában aranyozott és antik butordarabok, elefántcsontból készült dísztárgyak, jakuzzi, felszolgáló személyzet állt rendelkezésére. Neki és a vendégeinek az ételt kizárólag ezüst tálakban szolgálták fel. Az ún. aranyszalonjának értékét mintegy 300 ezer euróra becslik. Az ott levő aranyozott tükör 20 ezer euróba kerül. A bijeljinai kastély összértéke jóval meghaladja az egymillió eurót.
Az egyik gyengéje a legújabb divat volt. Éjszakai kiruccanásai alkalmával a reverendája alatt legmodernebb cuccokat viselt.
Bevásárlásai során olykor több ezer eurót is képes volt elkölteni.
(antenam.net nyomán)
