A kegyetlen diktátor, aki nem volt apa: Tito és a szétszórt utódok
Josip Broz Tito, a kommunista Jugoszlávia véreskezű diktátora, politikai karrierje mellett a magánéletében is egy önző, felelőtlen alak képe rajzolódik ki, aki szinte futószalagon „gyártotta” a gyerekeket, de alig törődött velük.
Bár hivatalosan négy felesége volt, valójában legalább tizennyolc kapcsolatot folytatott, amelyekből legalább tizenhat gyermeke született. Ezen utódok többségével azonban soha nem találkozott, és nem vállalt felelősséget értük.
Tito első fia, Leopold, Marusa Novakovával való kapcsolatából született, de őt soha nem ismerte el. A fiatal Leopoldnak egyedül kellett felnőnie, miközben az apja más nők ágyában kereste a következő kalandot. Hasonló sors jutott több más gyermekének is: a II. világháborúban a partizánok elleni harcban német katonaként elesett Hansot Lizi Špunertől, Serjožát Irától, Kadijt Zührától – ők mind elhagyott gyermekek, akiket Tito egyszerűen figyelmen kívül hagyott.
Tito magánélete az erkölcstelenség és a felelőtlenség iskolapéldája volt. Kapcsolatai nem szólhattak többről, mint személyes kielégülésről és a hatalom mámoráról, miközben gyermekeit szétszórva hagyta szerte Európában, anyáikra bízva a nevelést. Különösen szembeötlő, hogy míg politikai karrierjét építette, a saját családját szétszórta és elhanyagolta.
Mindez éles ellentétben áll a róla alkotott hősies mítosszal: Josip Broz Tito nemcsak az ország, de a saját gyermekeinek életét is romokban hagyta, akik számára ő leginkább egy távoli, elérhetetlen figura maradt.
