Tito partizánjai megerőszakolták és kivégezték a 12 éves Soós Dékány Terikét és a 13 éves Soós Szegedi Gabriellát

A második világháború utáni Jugoszlávia nem a szabadság és a béke földje volt, hanem a kegyetlen kommunista terror színtere. Tito rezsimje, amely a „felszabadítás” jelszavával hirdette magát, valójában népirtásokkal és terrorral írta be magát a történelem legsötétebb fejezetei közé. A németek és magyarok elleni hadjáratot etnikai tisztogatásként vezényelték le, amelyben az ártatlan civilek – köztük asszonyok, idősek és gyermekek – is a legbrutálisabb kegyetlenségek áldozatává váltak.

Tito kommunista diktatúrája a magyarokat a németekhez hasonlóan kollektíven bűnösnek nyilvánította. A cél az volt, hogy a Délvidék magyar lakosságát fizikailag és erkölcsileg megsemmisítsék, majd végleg eltüntessék őket a térségből. Ennek eszköze a megtorlások és kivégzések mellett a tömeges erőszak és megfélemlítés volt. A partizánok semmilyen erkölcsi vagy emberi normát nem tartottak be: nem tettek különbséget katonák és civilek között, de legfőképp nem kímélték a nőket és gyermekeket sem.

A kommunista partizánok egyik legsötétebb bűne a magyar gyermekek elleni bestiális kegyetlenkedésekben mutatkozott meg. Szabadkán a 12 éves Soós Dékány Terikét és a 13 éves Soós Szegedi Gabriellát először többszörösen megerőszakolták, majd kivégezték, és tömegsírba dobták őket.

Mi volt a „bűnük”? Három évvel korábban, amikor a magyar honvédség bevonult Szabadkára, a két kislány magyar katonákat köszöntő verseket szavalt. Ennyi elég volt ahhoz, hogy Tito hóhérai az ártatlan gyermekeken töltsék ki sátáni gyűlöletüket.

Ezek az úgynevezett „felszabadítók” nem harcban győztek le ellenségeket, hanem fegyvertelen civileket mészároltak le, gyermekeket becstelenítettek meg és lőttek agyon. Az ő „forradalmuk” nem a szabadságért zajlott, hanem a kegyetlenség jegyében.

A második világháborút követően Jugoszláviában folyt a legbrutálisabb leszámolás Kelet-Európában. Az Európai Bizottság adatai szerint a terrorban legalább 570 000 civilt és fegyvertelen embert végeztek ki. Az összehasonlítás kedvéért: a szovjet megszállás alatti Kelet-Németországban mindössze 43 045 kivégzés történt. A jugoszláv koncentrációs táborokban nemcsak férfiakat, hanem nőket és gyermekeket is halálra éheztettek és kínoztak. A német források szerint Jugoszláviában legalább 5 869 német gyermek halt meg az éhezés és a kegyetlen bánásmód következtében. Csak a járeki táborban legalább 1 000 magyar és német gyermek semmisült meg.

A legmegdöbbentőbb az, hogy ezekért az aljas bűncselekményekért senkit nem vontak felelősségre.

A képen: Soós Dékány Terike és Soós Szegedi Gabriella 1941-ben

(komunistickizlocini.net nyomán)