Diplomahonosítás és ekvivalencia: egy régi-új szerbiai őrület margójára

A külföldön megszerzett diplomájukat honosítani kívánók leginkább azt sérelmezik, hogy az eljárás drága, bonyolult és hosszadalmas.

A probléma kapcsán Setyerov Zorán, az MRM alelnöke a következőket mondta:

– Az érintettek a diplomahonosítási eljárás hosszúságára és bonyolultságára panaszkodnak. Számunkra igencsak lesújtó, megdöbbentő és elszomorító, hogy a délvidéki magyar politikum 23 év alatt nem tudta megoldani ezt a problémát. Az jó dolog, hogy a Szekeres László Alapítvány megtéríti a költségeket, de a honosítóknak előbb kell mindent kifizetni és végig kell csinálniuk az eljárást – hallottuk Setyerovtól. – A legideálisabb megoldás az lenne, ha a diplomahonosítási eljárás teljesen megszűnne vagy minimálisra egyszerűsödne, ahogyan az európai országokban. Angliában például nem kell diplomát honosítani.

Az MRM követeli, hogy a Magyar Nemzeti Tanács és a VMSZ köztársasági képviselői küzdjenek a diplomahonosítási eljárás teljes megszüntetéséért vagy az eljárás maximális leegyszerűsítéséért.

Ez már a ,,könnyített változat”

Pedig ez már a könnyített, és olcsóbb változat – mondja Neda Bokan, a Belgrádi Egyetem tanulmányi prorektora, aki szerint a 2007 (a felsőoktatási törvény meghozatala alapján elfogadott szabályzat) előtti körülményekhez viszonyítva az eljárás egyszerűbb, gyorsabb, és olcsóbb. A fővárosi intézményben mindazokkal, akik tanulmányaik folytatása végett kérik a külföldi diploma honosítását, 10 000 dináros „belépőt” fizettetnek, akik viszont munkába állás miatt fordulnak az egyetemhez, azoknál kicsit magasabb tarifát alkalmaznak, ugyanolyant, mint az Újvidéki Egyetemen. Más szóval nem helytállóak azok a híresztelések, miszerint Belgrádban messzemenően olcsóbb a honosítás, mint Újvidéken. Az alapstúdiumon szerzett oklevél honosítása mindkét intézmény karain egységesen 24 000 dinár, a mesterfokozat, a magisztrátus, vagy speciális stúdium esetében 36 000, a doktori tanulmányok esetében pedig 54 000 dinár szerbiai állampolgárok részére. Külföldi állampolgárok esetében magasabb a díjszabás, hozzávetőlegesen a szerbiai polgárokkal megfizettetett összeg dupláját kérik el tőlük.

Az MRM még 2011. áprilisában nyílt levélben fordult az akkori köztársasági kormányfőhöz, oktatási miniszterhez és igazságügyi miniszterhez:

,,Arra kérjük Önt, jaruljon hozzá azoknak a délvidéki magyar fiataloknak a zökkenőmentes hazatéréséhez, akik tanulmányaikat az anyaországban fejezték be.

Az utóbbi időben pártunkhoz több délvidéki származású magyar fiatal fordult, aki most fejezi be, vagy már befejezte tanulmányait az anyaországban. Ők szeretnének hazatérni, Délvidéken maradni és itt biztosítani a megélhetésüket. Hazatérésük nemcsak az itteni magyar közösségnek jelentene sokat, hanem a szerb államnak is, hiszen a művelt, tanult fiatalok számának növelése mellett, egyúttal a leendő adófizetők száma is növekedne.

Sajnos, visszatérésüket, illetve Szerbiában való elhelyezkedésüket alaposan megnehezíti a gyakran túlságosan bonyolult és költséges diplomahonosítási eljárás. Számukra csak abban az esetben nyílik munkalehetőség, illetve csak akkor juthatnak azonos foglalkoztatási esélyhez, mint a többi itteni polgár, ha honosított diplomával rendelkeznek.

A diplomahonosítási folyamat bonyolultsága az egyetemtől, illetve egy-egy szaktól függ. Számos esetben az eljárás (jóval) több mint 100 ezer dinárba kerül. Különösen szembeötlő, hogy azoktól a személyektől, akik tanulmányaikat Magyarországon fejezték be, gyakran követelik, fordítsák le szerb nyelvre az összes vizsgára vonatkozó anyagot, valamint a diplomamunkát, még akkor is, ha megvan a teljes dokumentáció angol fordítása. Képzeljék csak el, milyen hatalmas fordítói munkát (illetve költségeket) jelent pl. 80 vizsgaanyag és legalább 50 oldalas diplomamunka lefordítása. Ha valakinek mindezt sikerül megoldania, az egyetemtől függően több vagy kevesebb különbözeti vizsgát is le kell tennie.

Emellett a diplomahonosítási eljárás gyakori utazgatásokat igényel Belgrádba vagy Újvidékre, továbbá maratoni hosszúságú adminisztrációs teendőkkel jár. Az ezzel eltöltött idő már-már elegendő lenne egy újabb főiskola befejezéséhez.

Az Európai Unió számos országában nem követelik a diplomahonosítást, vagy pedig maximális mértékben leegyszerűsítették az eljárást.

Továbbá: Magyarország és Horvátország kormánya 1997-ben megallápodást kötött a diplomák kölcsönös elismeréséről, tehát a két ország között megszűnt a diplomahonosítási kötelezettség. Miért ne tehetnék meg ugyanezt Szerbia és Magyarország kormányainak illetékesei? Amennyiben Önök nem készek arra, hogy támogassák ezt a kezdeményezést, kérjük, legalább javasolják minden szerbiai egyetemnek a diplomahonosítási eljárás egységesítését és teljes leegyszerűsítését. Hisszük, hogy egy ilyen jóindulátú javaslatra az egyetemek nem tekintenének úgy, mintha valaki csorbítani akarná az autonómiájukat. Persze, Önök akár törvényes keretek megteremtésével is sikeresen szabályozhatnák a diplomahonosítás kérdését.”

Az MRM az MNT-hez is odafordult, de konkrét lépéseket nem tettek

Az MNT kilencedik rendes ülésének végén László Bálint, az MRM képviselője képviselői kérdést intézett Lengyel Lászlóhoz, felsőoktatási tanácsoshoz és Takács Mártához, felsőoktatási bizottsági elnökhöz a diplomahonosítás kapcsán. Az MRM elnöke arra várja a választ, hogy mit kíván tenni az MNT és a felsőoktatási bizottság a honosítási procedúra eltörlésének, leegyszerűsítésének elérése érdekében. Az ülés után László Bálint átnyújtotta Lengyel Lászlónak az 1997-ben született magyar-horvát államközi egyezményt, amely a diplomahonosítás eltörléséről, egymás okleveleinek kölcsönös elismeréséről szól.

Egy példa a sok közül

Az MRM egyik ezzel kapcsolatos sajtótájékoztatón részt vett Gilice Zsuzsanna, aki a Szegedi Tudományegyetemen általános szociális munkás (Szerbiában hiányszakmának számít) szerzett oklevelet. Mint mondta a diplomáját magyar és angol nyelven állították ki, és Szerbiáben nem, de az Európai Unió területén bárhol elismerik az oklevelet. Idehaza a Belgrádi Politológiai Egyetemen kellene honosítania a diplomáját, szerb nyelven különbözeti vizsgákat is le kell tennie ahhoz, hogy elismerjék oklevelét. ,,Szabadkán a Gerontológiai Központban megpályáztam egy állást, azzal az indokkal utasítottak el, hogy nincs diplomám. Ezen felháborodva fordultam a Magyar Remény Mozgalomhoz’’ — mondta Gilice Zsuzsanna.

Válasz jött az MRM levelére

Az MRM elnökének 2011. április 4-én megküldött levelére, amelyet Mirko Cvetkovićnak, a Szerb Köztársaság kormányfőjének, Žarko Obradovićnak, a Szerb Köztársaság oktatási miniszterének, illetve Snežana Malovićnak, a Szerb Köztársaság igazságügyi miniszterének címzett, 2011. októberében érkezett válasz. A kérdéseket a címzettek továbbították a tartományi oktatásügyi titkársághoz, ahol dr. Jeges Zoltán, tartományi korábbi titkárhelyettes foglalkozott az üggyel.

Jeges az Újvidéki Egyetem rektora számára címzett levélben a következőkre hívja fel a figyelmet:

,,1. A felsőfokú oktatásról szóló törvény 104. szakasza 1. bekezdésében szereplő rendelet (SZK Hivatalos Közlönye 76/2005. és 100/2007 sz. – eredeti értelmezés, 97/2008. és 44/2010. sz.) előirányozza a külföldi felsőfokú oktatási okmány elismerésének eljárását, amellyel az okmány birtoklója jogot szerez a tanulmányai folytatására, illetve a foglalkoztatásra.

A foglalkoztatás céljából történő okmányelismerési eljárás során a felsőfokú okmány birtoklója esetében megállapítást nyer a tanulmány fajtája és szintje, valamint a szakmai, akadémiai és tudományos elnevezése, a felsőfokú oktatásról szóló törvény 104. szakasza 1. bekezdésében szereplő rendelettel összhangban.

A felsőfokú oktatásról szóló törvény 104. szakasza 1. bekezdésében szereplő rendelet szerint a külföldi felsőfokú okmány elismerésének eljárása során figyelembe kell venni azon ország oktatási rendszerét, amelyben az illető személy megszerezte a felsőfokú oktatási okmányt, valamint a tanulmányi programot, a tanulmányi program iratkozási feltételeit és mindazokat a jogokat, amelyek ebből a felsőfokú oktatási okmányból erednek abban az országban, amelyben az illető személy megszerezte, továbbá egyéb olyan tényeket, amelyek jelentőséggel bírnak a külföldi felsőfokú oktatási okmány elismeréséhez.

A Felsőoktatási Törvény 105. szakasza. 1. bekezdésében szereplő rendelet szerint, a felsőoktatási okmány elismerésének eljárása során mérlegelni kell a külföldi tanulmányi programot az elért tudás és képesség jellege és szintje alapján.

2. A felsőoktatási okmány elismerésének eljárásában fennállnak a következő hiányosságok:

– az okmányelismerés magas költsége, amely a világ más országaiban elenyésző, vagy meg sem fizettetik

– a külföldi felsőoktatási intézményekkel és tanulmányi programokkal szembeni bizalmatlanság azokban az esetekben is, amikor ezek az intézmények és programok akkreditációval rendelkeznek, valamint

– az ekvivalencia és nosztrifikáció kifejezések használata, holott ezek a fogalmak sem a világon, sem nálunk már nem léteznek. A nosztrifikációs, illetve az ekvivalens eljárás, amelyet az Egyetemről Szóló Törvény szabályzott (SZK Hivatalos Közlönye 21/2002.), magában foglalta a külföldi felsőoktatási okmány kiegyenlítését a megfelelő hazai felsőoktatási okmánnyal, ami lényegesen különbözik a külföldi felsőoktatási okmány elismerésenek eljárásától, amely a tanulmányok folytatásához, vagy a foglalkoztatáshoz szükséges, s amelyet a Felsőoktatási Törvény irányoz elő. A külföldi felsőoktatási okmány elismerésével az okmány birtoklója azonos jogokat kap, mint az anyaországában, a Szerbia Köztársaság törvényhozásával összhangban.

A felsorolt hiányosságok és a külföldi felsőoktatási okmány elismerése eljárásának fejlesztése felülvizsgálatra kerültek a Szerbiai Felsőoktatási Rendszer Fejlesztése elnevezésű projektum keretében, amelynek megvalósítását az Európai Unió és az Európai Tanács közösen kezdték meg 2007. szeptemberében. A szóban forgó projektum keretében javaslatot tettek, hogy az önálló felsőoktatási intézmények hatáskörében maradjanak a tanulmányok folytatásához szükséges külföldi felsőoktatási okmány elismeréséről szóló határozatok, míg a foglalkoztatáshoz szükséges külföldi felsőoktatási okmány elismeréséről szóló határozatok más illetékes szerv hatáskörébe kerüljenek. Ezzel kapcsolatban az illetékes munkacsoport Szabályzati Javaslatot dolgozott ki a tanulmányok folytatásához szükséges külföldi felsőoktatási okmány elismerésére, amelyet a Szerbia Köztársaságban működő mindegyik egyetem el kellene hogy fogadja, csakúgy mint a Felsőoktatási Törvény megfelelő változtatásairól és módosításairól szóló javaslatot, amelynek kapcsán a Tartományi Oktatási Titkárság választ adott a kérelemre és a hivatkozásra, 106-612-00112/2010-01. szám alatt, 2010. május 10-én.

3. Miután a törvényhozásunk európai mércékkel való összeegyeztetése a külföldi felsőoktatási okmányok elismerése terén előfeltétele az Európai Uniós csatlakozásnak, Szerbia Köztársaság minden egyetemének gondoskodnia kellene az említett hiányosságok kiküszöböléséről és a rugalmasság elvének alkalmazásáról, amely szerint a külföldi felsőoktatási okmány elismerésének eljárásakor a szerzett tudásban és a tanulmányi eredményben észlelhető hasonlóságokat kellene megállapítani, nem pedig az összehasonlításra kerülő tanulmányi programok közötti különbségeket.”

Nincs változás, csak az ígéretek

Az MRM kezdeményezése kapcsán sem a VMSZ köztársasági képviselői, sem az egyetemek rektorai, sem az illetékes miniszterek nem tettek lépéseket az utóbbi két évben. Az ígéretek ellenére nincs változás sem a költségek, sem a procedúra vonatkozásában.

T. T.